Teljes Költségmutató (TKM)

Az élet- és nyugdíjbiztosítással kapcsolatban számos díj terheli az ügyfelet, ezeket az összehasonlíthatóság kedvéért egy közös mutatóba sűrítik. A TKM mutató egységes, előre meghatározott paraméterek felhasználásával megmutatja, hogy megközelítőleg mekkora hozamveszteség éri az ügyfelet egy olyan elméleti költségmentes hozamhoz képest, amit az adott terméken érne el.Az évente július 1-jén publikálandó TKM mutatókat egy 35 éves biztosítottra kell kiszámítani, a költségeket kizárólag a kötelezően választandó biztosítási kockázatokra és díjemelésekre modellezve. A számításnál évi 210 ezer forintnyi, évente egyszer befizetett rendszeres díjjal vagy 2,2 millió forint egyszeri díjbefizetéssel kell kalkulálni az ügyfél részéről. A TKM-számításokat a biztosítóknak rendszeres díjas és élethosszig tartó biztosításoknál 10, 15 és 20 éves, az egyszeri díjasoknál 5, 10 és 20 éves futamidőre kell elvégezniük.

A négy tizedesjegy pontossággal százalékos formában közzéteendő TKM-mutató valamennyi közvetlen és közvetett költséget figyelembe veszi (így a kockázati díjrész mellett a mögöttes alapok vagyonkezelési, a befektetési egységek vételi és eladási árfolyam-különbözetéből adódó, a bruttó díjra vetített lejárati, illetve a nyereségmegosztás alapján a biztosítónál maradó rész ügyfélterheit is). A kockázati életbiztosítás díjánál kizárólag a szerződési feltételek szerinti kötelezően választandó biztosítási kockázatokat kell figyelembe venni.

Mivel a nyugdíjbiztosítás a nyugdíjkorhatár elérésére optimalizált termék, korai megszüntetése jelentős költségekkel járhat. Ha nyugdíjas kor előtt akar valaki a pénzéhez hozzájutni, akkor megtakarításának jelentős részét elveszítheti. Ugyanez igaz a megtakarítási céllal kötött életbiztosításokra is. 


Például pénzénél lesz, de egy fillér hozamot sem tesz zsebre az az ügyfél, aki 2 százalékos teljes költségmutatójú (TKM) nyugdíjbiztosításban vagy életbiztosításban takarít meg, és a megtakarítás hozama minden évben éppen 2 százalék. 

További fogalmak

Összes a á b c d e f g h i j k m n p r s t u v
A nyugdíjpénztáraknál a pénzügyi felügyelet (egykor a PSZÁF, amelynek feladatait mostanra a Magyar Nemzeti Bankhoz kapcsolták) kiszámítja az egy főre jutó vagyonnal súlyozott hozamrátát. Ez jelzi, hogy a pénztártagok egyéni számláján mennyivel gyarapodott átlagosan évente a megtakarítás. A felügyeleti adatok a kasszák adatszolgáltatásán alapulnak, amit a felügyeleti hatóság minden esetben hangsúlyoz. A pénztárak az átlagos tíz éves hozamráta kiszámításához használt nettó rátákat veszik figyelembe. A számításhoz mértani átlagot használnak.



A kötvény hitelviszonyt testesít meg. A fedezet a vállalat (kibocsátó) vagyona. A kötvényt kibocsátó cég kötelezi magát, hogy a kötvény vevőjének (a hitelezőnek) adott időre és összegben fizet.A feltételek tartalmazzák az előre meghatározott kamatot, jutalékokat, valamint az általa esetleg vállalt egyéb szolgáltatásokat. A kibocsátást a befektetők pénzének védelme érdekében szabályozzák. Ez elsősorban azt jelenti, hogy a kockázatokat fel kell sorolni a kibocsátási tájékoztatóban.