Teljes Költségmutató (TKM)

Az élet- és nyugdíjbiztosítással kapcsolatban számos díj terheli az ügyfelet, ezeket az összehasonlíthatóság kedvéért egy közös mutatóba sűrítik. A TKM mutató egységes, előre meghatározott paraméterek felhasználásával megmutatja, hogy megközelítőleg mekkora hozamveszteség éri az ügyfelet egy olyan elméleti költségmentes hozamhoz képest, amit az adott terméken érne el.Az évente július 1-jén publikálandó TKM mutatókat egy 35 éves biztosítottra kell kiszámítani, a költségeket kizárólag a kötelezően választandó biztosítási kockázatokra és díjemelésekre modellezve. A számításnál évi 210 ezer forintnyi, évente egyszer befizetett rendszeres díjjal vagy 2,2 millió forint egyszeri díjbefizetéssel kell kalkulálni az ügyfél részéről. A TKM-számításokat a biztosítóknak rendszeres díjas és élethosszig tartó biztosításoknál 10, 15 és 20 éves, az egyszeri díjasoknál 5, 10 és 20 éves futamidőre kell elvégezniük.

A négy tizedesjegy pontossággal százalékos formában közzéteendő TKM-mutató valamennyi közvetlen és közvetett költséget figyelembe veszi (így a kockázati díjrész mellett a mögöttes alapok vagyonkezelési, a befektetési egységek vételi és eladási árfolyam-különbözetéből adódó, a bruttó díjra vetített lejárati, illetve a nyereségmegosztás alapján a biztosítónál maradó rész ügyfélterheit is). A kockázati életbiztosítás díjánál kizárólag a szerződési feltételek szerinti kötelezően választandó biztosítási kockázatokat kell figyelembe venni.

Mivel a nyugdíjbiztosítás a nyugdíjkorhatár elérésére optimalizált termék, korai megszüntetése jelentős költségekkel járhat. Ha nyugdíjas kor előtt akar valaki a pénzéhez hozzájutni, akkor megtakarításának jelentős részét elveszítheti. Ugyanez igaz a megtakarítási céllal kötött életbiztosításokra is. 


Például pénzénél lesz, de egy fillér hozamot sem tesz zsebre az az ügyfél, aki 2 százalékos teljes költségmutatójú (TKM) nyugdíjbiztosításban vagy életbiztosításban takarít meg, és a megtakarítás hozama minden évben éppen 2 százalék. 

További fogalmak

Összes a á b c d e f g h i j k m n p r s t u v
A hitel és a fedezet aránya (Loan to Value, LTV) nagyon fontos mutató a jelzáloghitelezésben.  Szélesebb réteg eléréséhez mindenképpen nagyobb hitelarány szükséges. Nemzetközi gyakorlat alapján a 70 százalék feletti LTV már nagyban növeli a hitelnyújtók kockázatát. Az 50 százalék alatti szint azonban nagyon sokakat kizár a hitelfelvétel lehetőségéből. Az egészségesnek tekintett hitelarány egyértelműen függ a gazdasági (és ez nem feltétlenül országon belül értendő) körülményektől. Nálunk a jegybank a forinthitelek esetében 80 százalékot ír elő.

A 2012-ben lezárult végtörlesztés idején terjed el a fogalom. Ez elmosta azt, hogy a hitelkiváltás címen a bankok által kínált konstrukciók eredetileg ügyfélszerzésre szolgáltak. Az ajánlatokat azért dolgozták ki a pénzintézetek, hogy más bankoktól magukhoz csábítsák azokat, akik sokallták az eredeti helyen fizetett kamatokat és egyéb terheket. Éppen ezért – egészen 2011. szeptember végéig – a hitelkiváltó kölcsönök feltételei igen kedvezőek voltak. Most új tavasz virradt ezekre a kölcsönökre.

A nemzetközi befektetők eligazítása érdekében több társaság is besorolja a különböző országokat a szerint, hogy fizetési kötelezettségeiknek mennyire tudnak megfelelni. A minősítések különböző kategóriákra (államadósság, ezen belül helyi, illetve idegen devizában jegyzett) vonatkozhatnak. A fokozatokat eltérő módon jelzik. A topon az adósságukat minden körülmények között visszafizetni képes államok állnak. Lejjebb már a gazdasági helyzet egyre erőteljesebben lép be bizonytalansági tényezőként. A nem befektetési fokozatnak (ezt szokás bóvlinak nevezni) is több szintje van. A Standard & Poor's esetében a BBB besorolás még a közepes kockázatot jelzi, a BB viszont már kívül esik a befektetési fokozaton. Igazán sérülékenynek (csak megfelelő körülmények esetén fizetőképesnek) viszont a C kategória számít. Az ország besorolását azután szinte automatikusan a cégeknél, az itt működő bankoknál is alkalmazzák – annak minden következményével.

A bankbetétesek megszokták, hogy pénzüket a lekötési idő lejárta után kamatokkal együtt kapják meg. A hozam tágabb fogalom a kamatnál. Ez a befektetésen elérhető tényleges nyereség aránya. Lehet osztalék, kamat vagy árfolyamnyereség, illetve akár ezek kombinációja is. Százalékos formában szokták kifejezni. Állandó kamatozású kötvény (állampapír) esetében a hozam akkor egyenlő a kamattal, ha a kötvényt névértéken vettük és lejáratig tartjuk. Ellenkező esetben az éppen aktuális (előre nem kiszámítható) árfolyamon adhatunk el. Utóbbi igaz például a befektetési jegyekre is, amelyek árfolyama folymatosan változik.

Az adóval ellentétben az illeték fejében általában valamilyen állami szolgáltatás jár. Ilyen például a közigazgatási szervek ügyfél érdekében végzett munkája. A vagyonátruházás után is kiszabnak illetéket. Ingatlan vételénél négymillió forintig az illeték mértéke kettő, e felett pedig négy százalék. Nem lakóingatlannál (például garázs) 10 százalékot kell fizetni. Új építésű ingatlannál az első 15 millió forintig az ügylet illetékmentes, amennyiben a vételár nem éri el a 30 millió forintot. Minden adásvételnél a későbbi meglepetések elkerülése érdekében célszerű előre tisztázni, milyen illetékfizetési kötelezettség kapcsolódik az ügylethez. Az előző év óta illetékmentessé vált az egyenes ági öröklés és ajándékozás.

Az intechange díj az a bankközi jutalék, amit a kártyát elfogadó kereskedő bankja fizet a plasztikot használó ügyfél bankjának minden kártyás művelet után. Az elfogadói hálózatot működtető bankoknál esetenként (ha a kereskedői terminál, a POS hozzájuk tartozik) nem kell osztozni. A díjból viszont mindenképpen részesül az a nemzetközi kártyatársaság (Visa, MasterCard) is, amelynek logója megtalálható a plasztikon. Ez a jutalék fedezetet nyújt a szükséges fejlesztésekre, egyben ösztönzi a szereplőket a kártyás fizetés terjesztésére. 2014 januárjától a belföldi kártyaelfogadás bankközi jutaléka nem lehet magasabb betéti kártya esetében a fizetési tranzakció értékének 0,2, hitelkártya esetében pedig 0,3 százalékánál.

Az irányadó kamatról a jegybank legfontosabb monetáris politikai döntéshozó testülete, a Monetáris Tanács hoz döntéseket. A központi bank irányadó kamatának segítségével gyakorol hatást a rövid pénzpiaci hozamokra és közvetve a gazdasági folyamatokra. A jegybanktörvény szerint az MNB elsődleges célja az árstabilitás elérése és fenntartása. Árstabilitásról – az MNB meghatározása szerint – 3 százalékos fogyasztói áremelkedés esetén lehet beszélni. Az inflációs cél (tehár a három százalék) plusz-mínusz egy százalékpontos toleranciasávval értendő.

A jövedelemarányos törlesztőrészlet mutató (JTM) az ügyfelek rendszeres, legális jövedelmének meghatározott arányában korlátozza az új hitel felvételekor maximálisan vállalható törlesztési terheket. A mutatót minden új, 200 ezer forintot meghaladó hitel felvételekor vizsgálni kell. Figyelembe kell venni a korábbi kölcsönök törlesztési terhét is. Rendelkezésre álló jövedelemként pedig csak az igazolt, legális nettó jövedelem (jellemzően munkabér, nyugdíj, családi pótlék) számítható be. A 2015. január 1. után felvett új forinthitelek esetében a JTM nem haladhatja meg az 50 százalékot,400 ezer forint nettó jövedelem, vagy afelett a 60 százalék a korlát. A jövedelmek és az adósságterhek több adóstárs esetében összevontan kezelendők.


A kamatváltoztatási mutató a jegybank (MNB) tájékoztatása szerint a hitelezés refinanszírozási költségeihez és a hitel nyújtásához kapcsolódó, az üzleti kockázat körén kívül álló, a hitelezők által nem befolyásolható - vagyis tőlük független -, valamint általuk el nem hárítható körülményekben bekövetkező változást objektív módon kifejező, a kamatmódosítás számításának alapjául szolgáló és a nyilvánosság számára hozzáférhető viszonyszám. Az MNB honlapján lehet a mutatókról tájékozódni. A felár a megszabott irányadó kamaton felüli rész. Ezt is csak a meghatározott korlátok szerint lehet a hitel futamideje alatt változtatni.

A referenciakamat alkalmazása mellett a hosszabb időre (3, 5, 10 évre) rögzített kamatlábtól várják a jogalkotók, hogy a hitelterhek kiszámíthatóvá váljanak. A 3-10 éves periódus (ez azt jelenti, hogy ennyi ideig nem változtatható a kölcsön kamata) valóban biztonságot jelenthet. Ez különösen abban az időszakban jó, amikor a pénzpiaci kamatok emelkedésére lehet számítani. Kamatcsökkenés esetén azonban elég bosszantó, hogy a hitelterhek, bár indokolt lenne, hosszú ideig nem mérséklődnek. Az újabb jelzáloghitelek többsége három-, illetve hathavonta árazódik át a pénzpiacnak megfelelően.