Rémként lebeghet a pénztárak felett a járadékszabályozás

Zűrzavar a nyugdíjforintok körül

Fotó: Latzer Anna

2014. április 24. A szakma régóta tisztában volt azzal, hogy időzített bomba ketyeg a magánnyugdíjpénztári szabályozásban. A pénztáraknak ugyanis már 2013-ban kellett volna járadékot kínálniuk, a felügyeleti hatóság adatai szerint azonban ilyen kifizetés tavaly egyetlen fillér sem volt. Az érintettek így csak az állami nyugdíjra számíthatnak, a nagy kalapba kerül a pénzük adományostul, mindenestül. Némi változás mintha most lenne.

A törvény szerint a magánnyugdíjpénztár (manyup) egyösszegű kifizetést csak akkor teljesíthet, ha tagjának a nyugdíjkorhatár eléréséig a különböző pénztárakban eltöltött és összeszámított tagsági jogviszonya nem haladja meg a 180 hónapot. A pénztári szektor pedig már tavaly elérte a 15 évet, így egyre többekre vonatkozhat ez az előírás. Információink szerint őket a pénztárak eddig csendben visszaléptették az állami rendszerbe. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) adatai szerint 2013-ban egyetlen fillér járadékot sem fizettek ki a kasszák. (Az egyösszegű folyósítás 215 millió forint volt.) A manyupok érzékelhetően egyáltalán nem akarnak beszélni erről a témáról. Annyit sikerült csupán megtudnunk, hogy határidőre (tehát 2013 elején) még a száz főt sem érhette el az érintettek száma. Az idő előrehaladtával azonban természetesen ez a szám folyamatosan nő.

A járadékszolgáltatási kötelezettség témája az önkéntes nyugdíjpénztárak (önyp.) tagjait is érintheti. Évek óta fel-felbukkan ugyanis az a terv, hogy az önyp. szektorban is megfogalmaznának a manyupokhoz hasonló elvárást. Az az ötlet is már többször felbukkant, hogy egy nagy állami járadékszolgáltatót állítanának fel. Ez – legalábbis az eddig elképzelések alapján – nem a törvény segítségével kapna egyeduralmat, hanem kedvezőbb feltételeivel csábíthatna. Az önkéntes kasszák amúgy 2013-ban az MNB adatai szerint 24,2 milliárd forintot fizettek ki egyben, 560 millió forintot pedig járadékként.

A történet némiképp saját farkába harapó kígyóra emlékeztet. A törvény szerint ugyanis a pénztár által nyújtott saját járadékszolgáltatás feltétele, hogy a járadék biztonságos nyújtásához szükséges számú nyugdíjas korú tagja legyen (hát erre azért még sokat kellene várni). A járadékszolgáltatásban tehát most a biztosítókra hárulhatnának feladatok. A törvényben nagyon fontos előírás azonban, hogy csak az a biztosító léphet erre a piacra, amelyik az úgynevezett ügyfélvédelmi alap tagja. Ilyen alap viszont eddig egyáltalán nem jött létre.

Jelenleg tehát a 15 éves pénztártagságot maga mögött tudó tag döbbenten szembesülhet azzal, hogy egész megtakarítása a közös kalapba kerül. A Stabilitás Pénztárszövetség részletes tájékoztatót közöl honlapján, de a járadékszolgáltatás körüli anomáliákról egy szót sem írnak. Kiderül azonban, hogy az „önkéntes alapon befizetett tagdíj is a tagi vagyon része, tehát átlépés esetén átkerül a választott másik pénztárba, vagy visszalépés esetén a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe”. A kasszák próbálják adományokkal biztosítani saját túlélésüket. Erről a befizetésről pedig érthetetlen módon (mint azt néhány olvasói jelzésből is érzékeltük) sokan azt hiszik, hogy az tulajdonképpen a saját pénzük lesz. Az adomány pedig – mint a Stabilitás is hangsúlyozza – a tag egyéni számláját gyarapító tagdíjjal ellentétben kizárólag a pénztár működési célú felhasználását szolgálja, a végelszámolás zárónapjáig a szükséges kiadások részfedezetét képezi.

Egyetlen fecske már készül röpülni

Az ING magánkasszájának távozásában is szerepet játszhatott, hogy a szektor feje felett pallosként lebeg a járadékszolgáltatás szabályozási anomáliája (ez amúgy – lásd keretesünket – az önkéntes nyugdíjpénztárakat is érintheti, az ING pedig erről a piacról is kivonult, állományát az Aranykornak adva át). A piacon maradt magánnyugdíjpénztárak szolgáltatási szabályzatában – egyetlen kivétellel – az szerepel, hogy járadékszolgáltatást még nem tudnak nyújtani. Általában jelzik, hogy ez önhibájukon kívül alakul így, de a következményeket nem hangsúlyozzák.

És a kivétel: a Szövetség manyup szolgáltatási szabályzata szerint az Allianztól vesz járadékot. Rögzítik azonban, hogy tagjuk más biztosítót is választhat (nem mintha hemzsegnének ilyenek a piacon). Kozek András, élet- és nyugdíjbiztosításokért felelős vezérigazgató-helyettes az Azénpénzem.hu kérdésére elmondta: „a pénzügyminisztérium friss állásfoglalása szerint a magánnyugdíjpénztárakról szóló törvényben előírt ügyfélvédelmi alapbeli tagság követelményét nem kell figyelembe venni. Ezek alapján indította el az Allianz a termékfejlesztési folyamatot".

Mint halkan megjegyezzük, a termékfejlesztés és a valóságos járadékfizetés azért nem tekinthető ugyanannak, a törvény pedig állásfoglalalással aligha írható felül. Az egész problémát nyilvánvalóan súlyosbítja, hogy a magyarok, ha tehetik, szinte kizárólag az egyösszegű kifizetéseket választják. Például a Generali évek óta jelen volt a piacon járadékbiztosítással (ez nem a pénztáraknak szánt terméket jelent), de mindössze százas nagyságrendben vették igénybe. Az Allianz, miközben százezres önkéntes pénztári ügyfélkörnek szolgáltatott egyösszegben, mindössze 110 főnek biztosított járadékot. Az ilyen típusú ellátás pedig annál kedvezőbb, minél nagyobb tömegeket érint.

Ha ezt hasznosnak találta, lájkolja és kövesse az azénpénzem facebook oldalát.
Annak érdekében pedig, hogy ne maradjon le az érdekesebb írásokról, iratkozzon fel hírlevelünkre!

Szerző: B.Varga Judit
Címkék: magánnyugdíjpénztár, manyup, járadék, önkéntes nyugdíjpénztár, biztosítók, ING, Allianz, Generali, Szövetség, MNB