Sikerül-e a puha landolás?

Volatilitást hozhat a Fed kamatcsökkentése a piacokon

A Fed Kormányzótanácsának washingtoni székháza
Fotó: clipart.com

2024. augusztus 27. A legtöbb fejlett ország jegybankja most már a kamatcsökkentés pártján áll, ezt a múltban többnyire emelkedő részvényárfolyamok kísérték. Milyen kockázatok léteznek most, mire figyeljünk, ha a részvénypiacon lennénk aktívak a közeljövőben?

Az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed elnöke, Jerome Powell múlt héten tartotta nagy várakozással kísért beszédét az intézmény Jackson Hole-ban megrendezett konferenciáján. Mint emlékezhetünk rá, a jegybank vezetőjének 2 évvel ezelőtti beszédét kisebb pánik követte a piacon, hiszen akkor jelentette be, hogy tartósan magas kamatkörnyezetre kell felkészülniük a befektetőknek. Ez valóban így is történt, a központi bank az infláció elleni harc jegyében a 2022. augusztusi szintről még megduplázta az irányadó kamatlábait és mindezidáig nem is csökkentette őket. Az idei beszédében azonban Powell már lényegesen más hangnemet ütött meg, amikor úgy értékelt, hogy az árdrágulás elleni harc már jól alakul, ugyanakkor a munkahelyteremtést a magas kamatok már korlátozhatják.

Indul a kamatcsökkentési ciklus

Az elemzők által több hónapja várt bejelentés szerint a Fed mostantól kezdve fókuszt vált, és az infláció elleni harc után a gazdaság növekedésére, és azon belül is a munkahelyteremtés segítésére koncentrál. A hírt azért is várták már nagyon, mert a csökkenő kamatok általában emelkedő részvénypiaci árakat okoznak.

A részvények árfolyama több okból is emelkedhet egy ilyen forgatókönyvben. Egyrészt a vállalatok több hitelt vehetnek fel, több projektjük válik nyereségessé, így a profitjuk és a vállalat értéke nő, ami logikusan magasabb egy részvényre jutó értéket eredményez. Másrészt a részvényértékelési modellek legtöbbje egy jövőbeli cash flowt próbál a mai napra diszkontálni, azaz lényegében a jövőbeli remélt készpénzáramlások jelenértékét számolja ki - az ehhez használt képletekben az alacsonyabb kamat automatikusan magasabb részvényárfolyamot eredményez.

Az óvatosabb megfigyelők azonban emlékeztetnek arra, hogy nagyon nem mindegy, hogy milyen gazdasági környezetben történik a kamatok csökkentése. A múltban két különböző típusú kamatvágást tapasztalhattunk meg: volt, amikor a gazdaság növekedett és úgy került sor a kamatlábak csökkentésére, de arra is volt példa, hogy a recessziótól való félelem kényszerítette ki a kamatdöntést. Ahogyan a Reuters kiszámolta, 1970 óta a S&P 500 index jelentősen emelkedett, amikor növekvő gazdaság mellett csökkentette a Fed a kamatokat (átlagban egy év alatt 18 százalékot emelkedett az index), de amikor recesszió sújtotta az országot, akkor a csökkenő kamatok mellett is alig 2 százalékot sikerült erősödnie a részvénypiaci indexnek.

Puhán landolunk vagy beleállunk a földbe

Éppen ezért az elemzők számára most a legnagyobb kérdés nem az immáron, hogy csökkennek-e majd a kamatlábak: teljesen egyértelmű, hogy a következő szeptember 17-18-i ülésén a jegybank egy legalább 25 bázispontos csökkentésről fog dönteni. Az is nyilvánvaló, hogy ez nem egy egyszeri eset lesz, a következő üléseken rendre kisebb-nagyobb kamatláb-csökkentések jöhetnek, ahogyan a fogyasztói árak remélhetőleg egyre jobban közelítenek a hosszútávon kívánt 2 százalékos szinthez. Ahogyan az alábbi Reuters grafikonon is jól látható, az inflációs nyomás elmúlt, így komoly mozgástere van a jegybanknak a kamatok csökkentésére.

Az amerikai fogyasztói árak változása (pirossal), a „mag” fogyasztói árak változása (kékkel), a Fed kamatlába (feketével) és az infláció kívánt szintje (szaggatottal)

Forrás: Reuters

A nagy rejtély most már az, hogy sikerült-e úgy megfékezni az inflációt, hogy közben nem fékezték be túlságosan a gazdaság egészét. A kamatemelések ugyanis úgy hatnak az infláció ellen, hogy lassítják a gazdasági növekedést, hűtik a gazdaság egészét, és ezzel érik el, hogy az árak emelkedése megálljon. Fennáll ugyanakkor mindig a veszély, hogy túl jól sikerül a művelet, és az árak emelkedése már azért nem jelenten veszélyt, mert a gazdaság egésze nem, vagy csak alig növekszik. Amikor sikerül finoman lefékezni a túlhevített gazdaságot, és úgy csökken az infláció, hogy közben megmarad egy egészséges növekedési szint, azt „puha landolásnak” nevezzük és ennek elérése minden jegybankelnök legnehezebb feladata is egyben.

A befektetők figyelme így most átkerül a munkahelyteremtésre, hiszen hagyományosan ez az egyik legjobb korai indikátora annak, hogy merre megy majd a gazdaság egésze (magyarán a munkahelyteremtés egyenlege, a megszüntetett és az újonnan létrehozott munkahelyek mérlege jól jelzi előre, hogy nő-e a gazdaság a következő negyedévben vagy sem). A Fed elnöke hangsúlyozta is beszédében, hogy a legutóbb 4,3 százalékra mért amerikai munkanélküliségi adat már olyan magas, hogy arra figyelnie kell, innentől kezdve azért dolgozik majd, hogy ez a mutató ne emelkedje tovább.

Az amerikai munkanélküliségi mutató az elmúlt 10 évben

Forrás: fred.stlouisFed.org

Bizonytalan alapok és magas várakozások

A makrogazdasági elemzők is megosztottak még abban a tekintetben, hogy mennyire sikerült most a puha landolás végrehajtása a Fednek. Egyesek arra hívják fel a figyelmet, hogy még az infláció sem csökkent igazán 2,5 százalékra, a csökkenő trend is mintha megállt volna vagy legalábbis nagyon lelassult, így talán a kamatcsökkentés is korai lehet. Mások viszont arra hívják fel a figyelmet, hogy a reálgazdaságnak 2 éve kell, hogy küzdjön a magas kamatokkal, ezért ideje a kamatok gyors csökkentésének. Megnehezíti az elemzést az, hogy a Covid-járvány miatt egyes indikátorok még mindig nem egyértelműen értékelhetőek, így különösen a munkahelyteremtési számokról van vita. Azt tudjuk, hogy júliusban 114 ezerrel több munkahely jött létre, ennek értékelése viszont a viszonyítási alaptól is függ: ha a Covid-járvány óta eltelt időszakot nézzük, akkor ez gyenge és aggasztó adat, ha viszont a járvány előtti (kvázi „béke évek”) időszakhoz hasonlítjuk, akkor ez a szám teljesen elfogadható és a lakosság hosszú távú növekedési üteméhez illeszkedik.

Az mindenesetre biztos, hogy az elemzők és a befektetők valamelyest megosztottak abban, hogy mit tekintsünk alapnak. Ez azt eredményezheti, hogy egy új makrogazdasági adat publikálása után még jó ideig egyszerre lesznek jelen csalódott és elégedett befektetők, akik ellentétes viselkedése előre kiszámíthatatlanul sodorja majd az árfolyamokat.

Szintén fokozza a volatilitást a részvénypiac jelenlegi magas szintje, hiszen az elmúlt időszakban igen jól teljesített a piac, így a részvények árfolyamai meglehetős magas szinten járnak most. A tőzsdei emelkedést leginkább a mesterséges intelligencia alapú cégek okozták, így az ő részvényárfolyamuk mostanra már igen magas szinteket ért el: az Nvidia például 37-es előremutató PE-n forog, ami igen magas értéknek számít. A piac egészének előremutató PE-je (azaz a részvényárfolyam és az egy év múlva várható nettó nyereség hányadosa) 22,5 körül van most, ami magasabb, mint a múltbéli medián értéke (18 körül), és azt mutatja, hogy a piac továbbra is azt várja, hogy a vállalatok jól teljesítsenek, magas profitról számoljanak be a következő negyedévekben is. Ha esetleg rosszabb hírek jelennének meg a munkahelyteremtésről, az azt a veszélyt vetítené elő, hogy a kívánatosnál jobban lassul a gazdaság, így pedig a cégek profitja is jobban visszaesne.

Mindezek eredője az, hogy bár elindul a kamatcsökkentési ciklus, de az előttünk álló időszak még mindig nagyon kétséges. A legkisebb rossz hírre is jelentős eséssel reagálhat a piac, ami a hosszabb távon optimista befektetőknek jó belépési szintet jelenthet. Ugyanakkor a makrogazdasági helyzet kiszámíthatatlan és a részvényárfolyamok is magasak, ezért nagy a kockázata egy esetleges visszaesésnek is. Úgy tűnik, hogy a kiszámíthatatlan árfolyamok fognak uralkodni a közeljövőben...

Ha ezt hasznosnak találta, lájkolja és kövesse az azénpénzem facebook oldalát, és látogassa meg máskor is közvetlenül honlapunkat!

Szerző: Szepesi László
Címkék: USA, részvények, Fed, dollár, kamatcsökkentés, alapkamat, recesszió, munkanélküliség, gazdaság