Egyre rakódnak a népszerűnek szánt intézkedések terhei
2023. január 6.
Pénzosztogatás, országgyűlési választások és ukrán háború, árstopok, áruhiány, infláció, rezsicsökkentés és energiaárak, devizaromlás, kamatemelés, viták az uniós pénzekről – hihetetlen mi minden fért 2022-be. Az ország pedig 2023-ra úgy fordult rá, hogy a szokottnál is nagyobb a bizonytalanság.
Optimista volt a hangulat az év elején, hiszen 2021-ben egyes értékelések szerint a magyar gazdaság az elmúlt 30 év egyik legmagasabb növekedési ütemét tudta felmutatni - persze azért fontos lenne a 2020-as Covid okozta visszaeséssel együtt értékelni a kedvező adatokat. Mindenesetre a kormány erre a magas növekedésre alapozva rég nem látott bőkezű adakozásba kezdett, amiből a lakosság gyorsan költeni kezdett.
A hangulatjavító intézkedések így el is érték céljukat (most a politikától eltekintve csupán a gazdasági részre fókuszálva), hiszen ezek együttese révén tovább pörgött a lakossági fogyasztás az év első felében, ami komoly GDP-növekedést eredményezett. Az első 6 hónapban 7 százalékkal bővült az ország gazdasága, ami igen elismerésre méltó teljesítmény. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy akkor már kezdte éreztetni hatását az ukrán háború és a nyomában megjelenő energiaválság illetve a nyersanyagárak inflációja.
Az emelkedő inflációra hivatkozva 2021. november közepétől (amikor még sehol sem volt a háború) maximálta a kormány az üzemanyagok árát. Azután jött a lakossági kamatstop, majd 6 élelmiszer árát is befagyasztották. Azután ársapka került a friss tojásra és az étkezési burgonyára is. A kormány által is ideiglenesnek szánt, egyszerűnek induló intézkedés azonban valójában meglehetősen durva beavatkozást jelent a piaci folyamatokba, ami hosszútávon vissza is üthet.
Hogy megértsük az árstopok negatív hatását érdemes tanulmányozni az alábbi ábrát, a közgazdasági tankönyvek egyik legalapvetőbb összefüggését bemutató Marshall-keresztet. Ez a fogyasztók keresletét (kék színnel) és a termelők kínálatát (piros színnel) feltüntető sematikus ábrázolás. Az ábrából az olvasható ki, hogy miként változik a kereslet, illetve a kínálat mennyisége attól függően, hogy milyen árat ajánlanak a piacon. Ahogyan egyértelműen láthatjuk, a két függvény egy helyen metszi egymást, azaz egyetlen egy olyan pont van, ahol mind a fogyasztók, mind a termelők elégedettek az ár és mennyiség kombinációjával, ezt a pontot hívjuk egyensúlyi árnak.
Továbbgondolva az ábrát, amikor a piac által kialakított egyensúlyi árnál alacsonyabb árat ír elő egy külső szabályozó, akkor a kereslet automatikusan megnő, hiszen a kék grafikonon lejjebb (azaz jobbra) csúszunk, mert magasabb mennyiséget vennének az alacsony áron a potenciális vevők. Ugyanakkor a kínálat automatikusan szűkül: a piros grafikonon szintén lejjebb (azaz ebben az esetben balra) csúszunk, mert a potenciális eladók az alacsony áron csupán kisebb mennyiséget hajlandóak eladni.
Ráadásul az itthon alkalmazott konkrét technika lényege, hogy az árstop veszteségeit nem a központi költségvetés, hanem az egyes kereskedő cégek viselik, további negatív hatásokat válthatott ki. Az eladók ugyanis az árstopos termékek kényszerű értékesítésén elszenvedett veszteségeiket más módon finanszírozzák, azaz árstoppal nem terhelt termékeik árát növelik olyan mértékben, hogy összességében a korábbi profitszintjük megmaradjon – ez végül az általános inflációs nyomást növelhette, azaz bár egy limitált számú terméken nyert a lakosság, de sok más terméken viszont veszíthetett.
Az infláció elszabadulása mellett az ősz másik szomorú sztorija a forint romlása lett. Ahogyan arról annak idején beszámoltunk: a hazai deviza támadások célpontjává vált és rég nem látott ütemben vesztett értékéből. Januártól kezdve nyárig lényegében végig gyengült a forint, ami tovább pörgette az inflációt és ez az Magyar Nemzeti Bank (MNB) részéről is beavatkozást követelt meg. Az inflációs adatok rosszabbodásával a jegybank folyamatosan emelte a kamatot, az év eleji 4 százalékról több lépcsőben 13 százalékig. Bár szeptember végén az MNB bejelentette, hogy befejezte kamatemelési sorozatát és a jövőben már nem fogja tovább emelni az irányadó kamatot, a bejelentést követő spekulációs támadásnak is tekinthető forintgyengülésre reagálniuk kellett. Így történt, hogy október közepén 13 százalékról egyetlen lépésben 18 százalékra emelt, ami olyan erejű emelésnek bizonyult, ami sikerrel stabilizálta a forint árfolyamát.
A 18 százalékos kamatszint ugyanis arra valóban jó, hogy elriassza a forint elleni támadásokat, amelyek általában a következőképpen néznek ki: a forint gyengülésére játszó befektetők hitelt vesznek fel forintban, majd eladják az így szerzett forintot euró vagy dollár ellen és amikor a hazai deviza gyengül, akkor olcsóbban visszavásárolják a forintjukat. Látható, hogy ha ilyen nagy mértékben megdrágítjuk a spekuláns befektetők számára a forinthitelt, akkor csak nagyon nagy mértékű forintgyengülés hozhatna számukra hasznot, így inkább bele sem mennek az ügyletbe, felhagynak a deviza támadásával.
A 18 százalékos kamat viszont óriási terhet ró a reálgazdaságra, azaz a beruházási vagy fogyasztási hitelt felvevő vállalatokra és fogyasztókra. Éppen ezért a kormány itt is közbeavatkozott, a szokásos módon: újabb kamatstopot rendelt el abban bízva, hogy a kamatszintek rövid idő alatt rendeződnek, és addig is a pénzintézetek a költséget valahogyan képesek lesznek kigazdálkodni.
A kamatstop ellen a hazai gyakorlatban szokatlan módon az MNB is hangosan tiltakozott. Hiába emelnek ők ugyanis kamatot, ha a kamatstop miatt a magasabb kamat nem jelenik meg a lakossági vagy vállalati hitelfelvevők számára. Márpedig az infláció elleni harcban a jegybanki intézkedések tárházában a kamatemelés az, ami központi helyet foglal el. A hitelfelvétel drágításával lehet lassítani a gazdaságot, visszafogni a fogyasztást, hűteni a várakozásokat, azaz egy infláció-ellenes környezetet biztosítani.
Vegyük mindehhez hozzá, hogy a kormánynak hosszú hónapokon át nem sikerült előrelépést elérnie az EU-s pénzek hozzáférésében, nem tudott korlátozás nélküli lehívni az Uniótól jelentős összegeket, amik mind a költségvetés, mind a fizetési mérleg helyzetét javíthatták volna. Így 2023-ra úgy fordult rá az ország, hogy a szokottnál is nagyobb a bizonytalanság, mind az infláció, mind a forint jövőbeli alakulását illetően.
Szerző: Szepesi László
Címkék: gazdaság, kamat, kamatstop, árstop, forint, árfolyam, MNB, infláció
Visszasírjuk még a 2022-es évet?
Fotó: clipart.com
Optimista volt a hangulat az év elején, hiszen 2021-ben egyes értékelések szerint a magyar gazdaság az elmúlt 30 év egyik legmagasabb növekedési ütemét tudta felmutatni - persze azért fontos lenne a 2020-as Covid okozta visszaeséssel együtt értékelni a kedvező adatokat. Mindenesetre a kormány erre a magas növekedésre alapozva rég nem látott bőkezű adakozásba kezdett, amiből a lakosság gyorsan költeni kezdett.
A hangulatjavító intézkedések így el is érték céljukat (most a politikától eltekintve csupán a gazdasági részre fókuszálva), hiszen ezek együttese révén tovább pörgött a lakossági fogyasztás az év első felében, ami komoly GDP-növekedést eredményezett. Az első 6 hónapban 7 százalékkal bővült az ország gazdasága, ami igen elismerésre méltó teljesítmény. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy akkor már kezdte éreztetni hatását az ukrán háború és a nyomában megjelenő energiaválság illetve a nyersanyagárak inflációja.
Árstopok és hiányok
Az emelkedő inflációra hivatkozva 2021. november közepétől (amikor még sehol sem volt a háború) maximálta a kormány az üzemanyagok árát. Azután jött a lakossági kamatstop, majd 6 élelmiszer árát is befagyasztották. Azután ársapka került a friss tojásra és az étkezési burgonyára is. A kormány által is ideiglenesnek szánt, egyszerűnek induló intézkedés azonban valójában meglehetősen durva beavatkozást jelent a piaci folyamatokba, ami hosszútávon vissza is üthet.
Hogy megértsük az árstopok negatív hatását érdemes tanulmányozni az alábbi ábrát, a közgazdasági tankönyvek egyik legalapvetőbb összefüggését bemutató Marshall-keresztet. Ez a fogyasztók keresletét (kék színnel) és a termelők kínálatát (piros színnel) feltüntető sematikus ábrázolás. Az ábrából az olvasható ki, hogy miként változik a kereslet, illetve a kínálat mennyisége attól függően, hogy milyen árat ajánlanak a piacon. Ahogyan egyértelműen láthatjuk, a két függvény egy helyen metszi egymást, azaz egyetlen egy olyan pont van, ahol mind a fogyasztók, mind a termelők elégedettek az ár és mennyiség kombinációjával, ezt a pontot hívjuk egyensúlyi árnak.
Továbbgondolva az ábrát, amikor a piac által kialakított egyensúlyi árnál alacsonyabb árat ír elő egy külső szabályozó, akkor a kereslet automatikusan megnő, hiszen a kék grafikonon lejjebb (azaz jobbra) csúszunk, mert magasabb mennyiséget vennének az alacsony áron a potenciális vevők. Ugyanakkor a kínálat automatikusan szűkül: a piros grafikonon szintén lejjebb (azaz ebben az esetben balra) csúszunk, mert a potenciális eladók az alacsony áron csupán kisebb mennyiséget hajlandóak eladni.
Ráadásul az itthon alkalmazott konkrét technika lényege, hogy az árstop veszteségeit nem a központi költségvetés, hanem az egyes kereskedő cégek viselik, további negatív hatásokat válthatott ki. Az eladók ugyanis az árstopos termékek kényszerű értékesítésén elszenvedett veszteségeiket más módon finanszírozzák, azaz árstoppal nem terhelt termékeik árát növelik olyan mértékben, hogy összességében a korábbi profitszintjük megmaradjon – ez végül az általános inflációs nyomást növelhette, azaz bár egy limitált számú terméken nyert a lakosság, de sok más terméken viszont veszíthetett.
Romló pénzügyek
Az infláció elszabadulása mellett az ősz másik szomorú sztorija a forint romlása lett. Ahogyan arról annak idején beszámoltunk: a hazai deviza támadások célpontjává vált és rég nem látott ütemben vesztett értékéből. Januártól kezdve nyárig lényegében végig gyengült a forint, ami tovább pörgette az inflációt és ez az Magyar Nemzeti Bank (MNB) részéről is beavatkozást követelt meg. Az inflációs adatok rosszabbodásával a jegybank folyamatosan emelte a kamatot, az év eleji 4 százalékról több lépcsőben 13 százalékig. Bár szeptember végén az MNB bejelentette, hogy befejezte kamatemelési sorozatát és a jövőben már nem fogja tovább emelni az irányadó kamatot, a bejelentést követő spekulációs támadásnak is tekinthető forintgyengülésre reagálniuk kellett. Így történt, hogy október közepén 13 százalékról egyetlen lépésben 18 százalékra emelt, ami olyan erejű emelésnek bizonyult, ami sikerrel stabilizálta a forint árfolyamát.
A 18 százalékos kamatszint ugyanis arra valóban jó, hogy elriassza a forint elleni támadásokat, amelyek általában a következőképpen néznek ki: a forint gyengülésére játszó befektetők hitelt vesznek fel forintban, majd eladják az így szerzett forintot euró vagy dollár ellen és amikor a hazai deviza gyengül, akkor olcsóbban visszavásárolják a forintjukat. Látható, hogy ha ilyen nagy mértékben megdrágítjuk a spekuláns befektetők számára a forinthitelt, akkor csak nagyon nagy mértékű forintgyengülés hozhatna számukra hasznot, így inkább bele sem mennek az ügyletbe, felhagynak a deviza támadásával.
A 18 százalékos kamat viszont óriási terhet ró a reálgazdaságra, azaz a beruházási vagy fogyasztási hitelt felvevő vállalatokra és fogyasztókra. Éppen ezért a kormány itt is közbeavatkozott, a szokásos módon: újabb kamatstopot rendelt el abban bízva, hogy a kamatszintek rövid idő alatt rendeződnek, és addig is a pénzintézetek a költséget valahogyan képesek lesznek kigazdálkodni.
A kamatstop ellen a hazai gyakorlatban szokatlan módon az MNB is hangosan tiltakozott. Hiába emelnek ők ugyanis kamatot, ha a kamatstop miatt a magasabb kamat nem jelenik meg a lakossági vagy vállalati hitelfelvevők számára. Márpedig az infláció elleni harcban a jegybanki intézkedések tárházában a kamatemelés az, ami központi helyet foglal el. A hitelfelvétel drágításával lehet lassítani a gazdaságot, visszafogni a fogyasztást, hűteni a várakozásokat, azaz egy infláció-ellenes környezetet biztosítani.
Vegyük mindehhez hozzá, hogy a kormánynak hosszú hónapokon át nem sikerült előrelépést elérnie az EU-s pénzek hozzáférésében, nem tudott korlátozás nélküli lehívni az Uniótól jelentős összegeket, amik mind a költségvetés, mind a fizetési mérleg helyzetét javíthatták volna. Így 2023-ra úgy fordult rá az ország, hogy a szokottnál is nagyobb a bizonytalanság, mind az infláció, mind a forint jövőbeli alakulását illetően.
Szerző: Szepesi László
Címkék: gazdaság, kamat, kamatstop, árstop, forint, árfolyam, MNB, infláció
Kapcsolódó anyagok
- 2024.09.12 - Árstop: az uniós bíróság a Sparnak adott igazat a magyar kormánnyal szemben
- 2023.05.24 - Valóban átverték a legnagyobb amerikai bankot?
- 2023.03.03 - Folytatódik az MNB és a bankok közötti csörte
- 2023.03.02 - Tiltakoznak a bankok az MNB lépése ellen
- 2023.01.19 - Távozóban a madárinfluenza, de itt a marhákat támadó vész
- 2023.01.18 - Most a GVH-val törnék le az inflációt
- 2023.01.15 - Jókorát drágulhat a telefon, a tv és a net
- 2023.01.13 - Közel 45 százalékkal ment fel az élelmiszerek ára decemberben
- 2023.01.12 - Ismét nagyot drágult az alapszámla
- 2023.01.11 - Holnaptól bőven lesz az üzletek polcain az árstopos élelmiszerekből?
- 2023.01.09 - Lassulóban az ipari termelés
- 2022.12.30 - Pocsék év zárul most, de nem indul a következő sem bíztatóan
- 2022.12.21 - Megszenvedi a lakosság a következő hónapokat
- 2022.12.19 - Szerényen javultak az üzleti és a fogyasztói várakozások
- 2022.12.07 - Közel 40 százalékos is lehet az árkülönbség a benzinkutakon
- 2022.12.07 - Csak teljes áron vehető már a benzin és a dízel
- 2022.12.06 - Matolcsy szemet vetett a lakossági megtakarításokra
További kapcsolódó anyagok
