A stratégiai tartalékokban bíznak

Veszélyes hintába lendült az olaj ára

2019. szeptember 17. Az olaj napközbeni ára 1988 óta tegnap hullámzott a legnagyobbat. Az ilyen bizonytalanság még akkor is drágulást hozhat, ha az ellátás valójában nincs veszélyben. Legalábbis egyelőre.

Jelentősen megugrott tegnap a piacokon a nyersolaj ára, miután a hét végén dróntámadás ért nyersolaj-feldolgozó létesítményeket Szaud-Arábiában. A támadást jemeni felkelők vállalták magukra, az amerikaiak azonban kétségbe vonják, hogy képesek lettek volna erre. Mike Pompeo külügyminiszter egy tweet-üzenetben Iránt vádolta, amit Javad Zarif iráni külügyminiszter természetesen megtévesztésnek nevezett, de futólag még az is szóba került, hogy a drónokat iraki területről indították.

Az északi-tengeri Brent jegyzése a pénteki záró 60,22 dollárnál 12 százalékkal magasabban, 67,8 dolláron nyitott, majd miután napközben 64,8 dollárig esett vissza, ami – mint a Bloomberg megjegyezte – 1988 óta a legnagyobb napközbeni hullám volt -, a kora esti órákban 69 dollár körüli áron kereskedtek vele. Az amerikai West Texas Intermediate (WTI), kereskedését a New York-i árutőzsdén két percre fel is kellett függeszteni, miután pénteken még 54 dolláron zárta a kereskedést, hétfőn azonban 60 dollár fölött nyitott. Az újraindítás után az ár 58,67-ig esett, hogy kora estére ismét megugorva 62 dollár körül mozogjon a jegyzés.

A világ olajtermelésének mintegy 5 százaléka esett ki azzal, hogy a legnagyobb termelő, a szaúdi Aramco körülbelül naponta 5,7 millió hordóval kevesebbet képes a fekete aranyból a felszínre hozni. Ez – mint arra a Bloomberg elemzői rámutattak – nagyobb kiesés, mint ami a piacot akkor érte, amikor 1990 augusztusában Szaddam Husszein Irakja megszállta Kuvaitot.

A 100 dolláros árat is emlegetik

Bár a helyzet lényegesen romolhat, ha az USA és szövetségese, Szaud-Arábia, valamint Irán egyre feszültebb viszonya további eszkalációhoz vezet – akadnak megfigyelők, akik már 70-80, sőt 100 dolláros árat emlegetnek –, a kilátások nem olyan rosszak, mint 1990-ben voltak. Azzal együtt, hogy – mint arra a S&P Global Platts felhívta a figyelmet - már korábban feszített a piacon az Iránnal szembeni szankciók szigorítása, a venezuelai termelés összeomlása és nem utolsósorban az OPEC termeléscsökkentése.

Szaúd-Arábia ugyan bejelentette, hogy néhány napon belül újraindíthatja termelést, hetekre van szüksége ahhoz, hogy a teljes kapacitást helyreállítsa. Hangsúlyozta azonban azt is, hogy stratégiai készleteinek – amelyek júniusban hivatalos adatok szerint mintegy 187,9 millió hordót, 26 napi teljes exportnak megfelelő mennyiséget képeztek - felhasználásával pótolni tudja a kiesett szállítmányokat. Hozzájárult ehhez, hogy Trump amerikai elnök is már a támadás hírére közölte, hogy engedélyezte az amerikai stratégai készletek felszabadítását, hétfőn pedig Dél-Korea helyezett kilátásba hasonló lépést.

India, Kína nem aggódik

India olajügyi minisztériuma is jelezte, hogy figyeli a helyzetet, de nem lát okot az aggodalomra. Márpedig ebben a helyzetben legfontosabbnak az ázsiai térség számít: a szaudi olaj legnagyobb vásárlói Japán, Dél-Korea, India és Kína. Csak utóbbi a Bernstein kutatóintézet elemzői szerint a szaúdi export 24,5 százalékát köti le. Kínának azonban mintegy 325 millió hordó olaj van a stratégiai tartalékában, ami becslések szerint megfelel körülbelül 33 napos importjának.

Az Opec és Oroszország amúgy is hosszabb ideje visszafogja termelését, hogy az árat megfelelő szinten tartsa. Legutóbb 1,2 millió hordóval csökkentette a napi termelést, és – noha vasárnap a küldöttek közölték, hogy figyelemmel kísérik a helyzetet – egyelőre úgy tűnik, hogy nem szándékoznak változtatni, erre legközelebb a megállapodás lejártakor, 2020 márciusában kerülhet sor. A Financial Times értesülése szerint Szaud-Arábia kifejezetten kérte a kvóták változatlanul hagyását, attól félve, hogy piaci részesedése csökkenhet.

Európa ki is maradhatna a pánikból

Az európai ellátást szinte alig veszélyezteti a szaudi olaj hirtelen kiesése. Az Eurostat adatai szerint 2016-ban (idén decemberre ígérnek frissebb adatokat) az EU 28 országa olajimportjának legnagyobb részét, 39,9 százalékát Oroszország adta, mindössze 7,8 százalék származik Szaud-Arábiából. A világpiaci árak változásától persze ennek ellenére Európa sem függetlenítheti magát.

A más térségekben fellépő esetleges hiány – vagy annak a veszélye – az öreg kontinensen is (ebbe természetesen beleértve Magyarországot) alapvető hatást gyakorol. És noha az ellátás – ha nem tör ki a közel-keleten olyan katonai konfliktus, ami alapvetően megváltoztatja a helyzetet, ami sajnos nem elképzelhetetlen – egyelőre a világ többi részén sem látszik veszélyben, a bizonytalanság önmagában elég, hogy felfelé nyomja az árakat.