Sok eljárás ma duplikáltan fekszik a bíróságok előtt

Végrehajtás: törvényt módosítana a Kúria

Nem mindegy, merre billen a mérleg
Fotó: Latzer Anna
2015. február 10. A végrehajtások megszüntetése, illetve korlátozása érdekében indított perek vizsgálata alapján a Kúria úgy látja, több ponton is érdemes lenne módosítani a jelenlegi szabályozást. Fel kellene számolni a „párhuzamos” perindítást, esetleg megszüntetni a végrehajtások közötti különbségtételt, és oldani a határidők szigorát. A soron kívüli tárgyalás előírása viszont maradna.

Tömegével indultak a bíróságokon olyan perek, amelyekben a devizaadósok annak kimondását kérték, hogy a tőlük követelt tartozás alapjául szolgáló hitelszerződés semmis. A Kúria – mint arról részletesen írtunk – már közzétette a semmisség jogkövetkezményeit tartalmazó (a hitelesek számára nem igazán bíztató) összefoglaló véleményét. Nem csak ezeket az eljárásokat vette azonban górcső alá egy joggyakorlat-elemző csoport. Egy másik vizsgálat a végrehajtások leállítását célzó perekkel kapcsolatban indult. Számos esetben ugyanis kizárólag a végrehajtást próbálták (és tudtunkkal próbálják ma is) leállítani az adósok. Mint azonban kiderült: sokszor az érintettek két különböző pert is indítottak, az egyikben a szerződés semmisségének kimondását, míg a másikban a végrehajtás leállítását kérve.

Az elemzésből kiderült, hogy a legélesebb vita akörül folyt, hogy a semmisség (akár részleges) megállapítása pontosan miként hathat a végrehajtás leállítására, illetve korlátozására. A vizsgálatra beérkezett határozatokból egymástól igencsak eltérő álláspont látszik. Akad olyan döntés, amely szerint, ha akár csak részben kétséges a követelés, akkor a teljes végrehajtást le kell állítani. Más azonban a bank akár egyetlen állításának elfogadása után az adós egész keresetét elutasította. A Kúria úgy látja, a helyzet árnyaltabb, mint ami a bírósági válaszokból leszűrhető.
Korábban is lehetséges volt a „párhuzamos” perindítás, de ez csak most, a devizahitelesek jogi eljárásai során vált általánossá. A Kúria ezt azzal magyarázza, hogy a devizásokban a vagyonuk elvesztésétől való félelem háttérbe szorította a költségérzékenységet (mi tartunk attól, hogy inkább az ügyvédek tanácsaira cselekedhettek így). A joggyakorlat-elemzésről készített összefoglaló szerint a bíróságok együtt éreztek az adósokkal, ezért a szokásosnál méltányosabban bírálták el a költségkedvezmény iránti kérelmeket, szélesebb körben engedélyeztek személyes költségmentességet. Ez pedig szintén elősegítette a „párhuzamos” perindítást.

A kétféle per között azonban a végső kimenetel szempontjából jókora a különbség. Az elemző csoport véleménye szerint az érvénytelenség megállapítása iránti perben hozott döntést a végrehajtása leállítását célzó eljárásban tényként kell kezelni, az utóbbi per viszont (bármi is legyen abban a döntés) nem hat ki az érvénytelenségi per eredményére. Az eljárások egyesítése ugyan elképzelhető, de ez a magas szintű jogászok szerint „nem célszerű”.  Azt javasolják tehát, hogy a perrendtartás kisebb módosítása révén tegyen rendet a jogalkotó ebben a kérdésben. Végső soron a „párhuzamos” pereket így fel lehetne számolni. Az illeték szempontjából nem elhanyagolható, hogy nyilvánvalóank tűnik, hogy ez esetben a pertárgyértéket is meg kellene határozni.

Egyszerűen nem tartható a határidő


Megfontolandónak tartják, hogy megszűnjön a különbség a végrehajtási lappal (és a vele egy tekintet alá eső végrehajtható okirattal), illetve a végrehajtási záradékkal indult eljárások megszüntetési iránti kérelmek esetében. Jelenleg az előbbiek esetében nem vitatható a végrehajtás alapját képező jogügylet érvényessége. Az elemzés összefoglalója szerint a jogbiztonságot szolgálná, ha a végrehajtási záradékkal indult végrehajtás megszüntetése iránti igényt sem lehetne arra alapozni, hogy a végrehajtani kívánt követelés érvényesen nem jött létre.

További javaslatuk, hogy töröljék a jogszabályból azt az előírást, ami a végrehajtás leállítását célzó perben a tárgyalást kitűzését legkésőbb a keresetlevél benyújtásától számított 15. napra teszi kötelezővé. Nem az időhúzás támogatásáról van azonban szó. Mint a joggyakorlat vizsgálata alapján megállapították: a szigorú határidő a végrehajtást kérők érdekét szolgálná, de egyszerűen nem tartható. A járásbíróságok a kézbesítés és a bizonyítás nehézségei miatt csúsznak, a mulasztás másodfokon pedig nem szankcionálható. A határidők betartása ráadásul a bonyolultabb perekben a megalapozott döntés akadálya lehet. Elegendőnek tartanák tehát, ha a jogszabályban csak annyi maradna, hogy a tárgyalás soron kívül kell kitűzni.

Ha ezt hasznosnak találta, lájkolja és kövesse az azénpénzem facebook oldalát

Szerző: Az Én Pénzem
Címkék:  , , , , , ,

Kapcsolódó anyagok