Újra adókedvezmény az életbiztosításokra?
2011. október 20.
Ismét adókedvezményt szeretnének a biztosítók a hosszú távú életbiztosításokra, ami elől a kormány sem zárkózik feltétlenül el. A most támogatásra javasolt megoldásokat áttekintve azonban bennünk bőven akadnak kételyek.
A biztosítók már régóta próbálják elérni, hogy a korábban eltörölt adókedvezményeket visszakaphassák a hosszú távú életbiztosítást kötők. - A befektetési forma támogatása helyett a cél és időtáv kellene, hogy meghatározza a támogatások értékét – mondta Kisbenedek Péter, a Magyar Biztosítók Szövetségének (MABISZ) elnöke a szakmai szervezet tegnapi konferenciáján. Kérdés, hogy mennyire találnak a biztosítók megértő fülekre, mindenesetre Orbán Viktor kormányfő nem zárkózott el ettől. A miniszterelnök a konferencián üdvözölte, hogy a biztosítók az öngondoskodás felé terelik az állampolgárokat – adta hírül az MTI.
Tény, hogy az életbiztosítási díjbevételek 2007. óta csökkennek, és a szerződések száma is egyre alacsonyabb. Az idén június végén nyilvántartott 2 942 millió életbiztosítási szerződés csaknem 80 ezerrel kevesebb, mint egy évvel korábban.
Korábban 30 százalékos adókedvezményt lehetett igénybe venni az életbiztosításokra, de ezt 2010-től megszüntették. Igaz, hogy 2009-ig is csak bizonyos jövedelemhatárig lehetett élni a kedvezményekkel, miközben néhány évvel korábban még nem voltak ilyen megkötések.
Ugyanakkor fontos visszaemlékezni ezekre az időkre. Akkoriban jellemzően vegyes életbiztosítást adtak el az ügyfeleknek (ennek kis része volt kockázati életbiztosítás, legnagyobb része valójában befektetés). Az ügynöki jutalék azonban olyan nagy volt – két év teljes befizetését elvitte -, hogy az adókedvezmény gyakorlatilag csak ennek ellensúlyozására volt jó.
Jutalékok terén – bár volt csökkenés – még ma sem állunk rózsásan. Az ügyfelek általában nem is tudják, hogy pontosan mennyit fizetnek az ügynöknek/pénzügyi tanácsadónak a biztosítók. Pedig kétségeink ne legyenek: ezt is az ügyfél befizetéseiből adják oda.
Maga a PSZÁF is problémásnak tartja a helyzetet. Banyár József, a felügyelet elnöki főtanácsadója a tegnapi konferencián hangsúlyozta, hogy a közvetítők díjazása nem működik jól, mert a díj nem tükrözi, hogy kit képviselnek ezek az üzletkötők. Ráadásul a biztosítók a havi díjak többszörösét is kifizetik az ügynököknek.
Az elmúlt években népszerűvé váltak - illetve a biztosítók ezt adták leginkább az ügyfeleknek - a befektetéshez kötött életbiztosítások (úgynevezett unit-linked biztosítások). Itt az ügyfél választhatja meg, mibe fektetik a pénzét. Talán sokan találkoztak még a válság előtt azokkal az üzletkötőkkel, akik rábeszélték az embereket olyan kockázatos befektetésekre, amelyeken aztán hatalmasat lehetett bukni (ma is jócskán van belőlük). Sokaknak még mindig nem tudta ledolgozni a veszteségét a unit-linked biztosításuk. Ha valaki a bajban hozzá szeretne nyúlni ehhez a befektetéséhez, akkor át kell gondolnia, hogy érdemes-e kiszállni, hiszen lehet, hogy befizetéseinek csak valamivel több, mint felét kaphatná meg. Ennek nem csak a rossz befektetés az oka, hanem a magas ügynöki jutalék is.
Álljon itt egy elrettentő adat: átlagosan egy teljes éves befizetésünket kapja meg az ügynök jutalékként. Nem csoda tehát, hogy ezt a veszteséget nem tudják ledolgozni a befektetésekkel néhány év alatt. Plusz ehhez jönnek a unit-linked biztosítások további költségei is. A költségek összehasonlítására vezették be a biztosítók a Teljes Költségmutatót (TKM). Ez azonban csak nagy szórással mutatja, hogy mennyivel csökken a befektetésünkön elért hozam a biztosító által felszámított költségek miatt. Egy -tól - ig mutató nem sokat segít, arra azonban jó, hogy megállapíthassuk: ha minden évben 3-6 százalékkal csökken a hozam a költségek miatt, akkor igazából nem valószínű, hogy jól járunk ezzel a befektetéssel.
A számokból valójában az látszik, hogy az életbiztosítás adókedvezményével ismét csak a magas költségeket szeretnék ellensúlyozni. Lehet, hogy inkább a költségeket kellene csökkenteniük a biztosítóknak, és nem az összes adófizető pénzéből támogatni egy alapvetően drága struktúrát.
Fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy az ügynökök sokszor azzal hessegetik el a jutalékkal kapcsolatos kérdést, hogy azt a biztosító fizeti, tehát az ügyfélnek ingyenes. Pedig a biztosító az ügyfelek befizetéseiből fizet az ügynöknek, tehát a számlát végül az állja, aki a biztosítást veszi.
Újra adókedvezmény az életbiztosításokra?
Fotó: iclipart.com
A biztosítók már régóta próbálják elérni, hogy a korábban eltörölt adókedvezményeket visszakaphassák a hosszú távú életbiztosítást kötők. - A befektetési forma támogatása helyett a cél és időtáv kellene, hogy meghatározza a támogatások értékét – mondta Kisbenedek Péter, a Magyar Biztosítók Szövetségének (MABISZ) elnöke a szakmai szervezet tegnapi konferenciáján. Kérdés, hogy mennyire találnak a biztosítók megértő fülekre, mindenesetre Orbán Viktor kormányfő nem zárkózott el ettől. A miniszterelnök a konferencián üdvözölte, hogy a biztosítók az öngondoskodás felé terelik az állampolgárokat – adta hírül az MTI.
Tény, hogy az életbiztosítási díjbevételek 2007. óta csökkennek, és a szerződések száma is egyre alacsonyabb. Az idén június végén nyilvántartott 2 942 millió életbiztosítási szerződés csaknem 80 ezerrel kevesebb, mint egy évvel korábban.
Korábban 30 százalékos adókedvezményt lehetett igénybe venni az életbiztosításokra, de ezt 2010-től megszüntették. Igaz, hogy 2009-ig is csak bizonyos jövedelemhatárig lehetett élni a kedvezményekkel, miközben néhány évvel korábban még nem voltak ilyen megkötések.
Ugyanakkor fontos visszaemlékezni ezekre az időkre. Akkoriban jellemzően vegyes életbiztosítást adtak el az ügyfeleknek (ennek kis része volt kockázati életbiztosítás, legnagyobb része valójában befektetés). Az ügynöki jutalék azonban olyan nagy volt – két év teljes befizetését elvitte -, hogy az adókedvezmény gyakorlatilag csak ennek ellensúlyozására volt jó.
Jutalékok terén – bár volt csökkenés – még ma sem állunk rózsásan. Az ügyfelek általában nem is tudják, hogy pontosan mennyit fizetnek az ügynöknek/pénzügyi tanácsadónak a biztosítók. Pedig kétségeink ne legyenek: ezt is az ügyfél befizetéseiből adják oda.
Maga a PSZÁF is problémásnak tartja a helyzetet. Banyár József, a felügyelet elnöki főtanácsadója a tegnapi konferencián hangsúlyozta, hogy a közvetítők díjazása nem működik jól, mert a díj nem tükrözi, hogy kit képviselnek ezek az üzletkötők. Ráadásul a biztosítók a havi díjak többszörösét is kifizetik az ügynököknek.
Az elmúlt években népszerűvé váltak - illetve a biztosítók ezt adták leginkább az ügyfeleknek - a befektetéshez kötött életbiztosítások (úgynevezett unit-linked biztosítások). Itt az ügyfél választhatja meg, mibe fektetik a pénzét. Talán sokan találkoztak még a válság előtt azokkal az üzletkötőkkel, akik rábeszélték az embereket olyan kockázatos befektetésekre, amelyeken aztán hatalmasat lehetett bukni (ma is jócskán van belőlük). Sokaknak még mindig nem tudta ledolgozni a veszteségét a unit-linked biztosításuk. Ha valaki a bajban hozzá szeretne nyúlni ehhez a befektetéséhez, akkor át kell gondolnia, hogy érdemes-e kiszállni, hiszen lehet, hogy befizetéseinek csak valamivel több, mint felét kaphatná meg. Ennek nem csak a rossz befektetés az oka, hanem a magas ügynöki jutalék is.
Álljon itt egy elrettentő adat: átlagosan egy teljes éves befizetésünket kapja meg az ügynök jutalékként. Nem csoda tehát, hogy ezt a veszteséget nem tudják ledolgozni a befektetésekkel néhány év alatt. Plusz ehhez jönnek a unit-linked biztosítások további költségei is. A költségek összehasonlítására vezették be a biztosítók a Teljes Költségmutatót (TKM). Ez azonban csak nagy szórással mutatja, hogy mennyivel csökken a befektetésünkön elért hozam a biztosító által felszámított költségek miatt. Egy -tól - ig mutató nem sokat segít, arra azonban jó, hogy megállapíthassuk: ha minden évben 3-6 százalékkal csökken a hozam a költségek miatt, akkor igazából nem valószínű, hogy jól járunk ezzel a befektetéssel.
Az Én Pénzem véleménye
Fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy az ügynökök sokszor azzal hessegetik el a jutalékkal kapcsolatos kérdést, hogy azt a biztosító fizeti, tehát az ügyfélnek ingyenes. Pedig a biztosító az ügyfelek befizetéseiből fizet az ügynöknek, tehát a számlát végül az állja, aki a biztosítást veszi.