A választások után a befektetők bizakodnak

Új korszak veheti kezdetét Japánban

A tokiói tőzsde épülete
Fotó: Tokyo Stock Exchange
2026. február 17. Nagyarányú győzelmet ért el a kormányfő az előrehozott választásokon Japánban. A részvénypiac megugrott, a befektetők bizakodnak, bár még számos nehézséggel küzd a világ negyedik legnagyobb gazdasága.

Mint arról annak idején beszámoltunk, Sanae Takaichi személyében tavaly októberben először került női vezető a japán kormány élére. A politikusnő programjának végrehajtásához erősebb felhatalmazást kért a választóktól, ezért február 9-én előrehozott parlamenti választásokat tartottak a szigetországban. A kormányzó Liberális Demokrata Párt 316 helyet szerzett a 465 fős alsóházban, ilyen arányú győzelmet a párt nem szerzett a II. világháborút követő demokratikus időszakban. Ez tehát mindenképpen egy példátlanul erős felhatalmazás a választási program végrehajtására, a gazdasági reformok megvalósítására. Ennek eredményeképpen a befektetők felfelé hajtották a részvényárfolyamokat, a legnagyobb cégeket tömörítő Nikkei 225 index közel 4 százalékkal, míg a szélesebb TOPIX index is majdnem 3 százalékkal erősödött.

A Nikkei 225 index alakulása az elmúlt 12 hónapban


Forrás: tradingview.com


Reformra fel

A kormányfő programját azért kedvelik a befektetők, mert három olyan sarokpontra épül, amelyek megvalósítása révén kilábalhat végre valahára a világ negyedik legnagyobb gazdasága a többéves Csipkerózsika álmából. A program konkrétan három célt állít Japán gazdasága számára: vállalatirányítási reformot követel a cégekről, ez strukturális növekedést eredményezhet, és ehhez az állam óriásmértékű fiskális élénkítést tesz majd hozzá segítségül. A tokiói tőzsde a kormányprogrammal összhangban tovább szigorítja a rosszul teljesítő vállalatokra vonatkozó követelményeit: azoknak a cégeknek, amelyeknek a részvényei a könyv szerinti érték alatt forognak, sürgősen tőkehatékonysági tervet kell benyújtaniuk, és rendszeres haladási jelentést kell készíteniük. Ettől azt remélik, hogy újra fontossá válik a menedzsmentek számára a részvényesi értékteremtés, ami önmagában árfolyam-emelkedést indokol.

A kabinet emellett egy 30 billió jenes (nagyságrendileg 200 milliárd dollár) gazdaságélénkítő csomagot hirdetett meg a költségvetésben. Ebből több mint 3 billió jent fordítanak a félvezető-ipar támogatására, beleértve a tajvani TSMC japán földön történő beruházásait és a saját chipgyártási fejlesztéseket megcélzó Rapidus programot. Mintegy 2 billió jen jut az energiahálózat fejlesztésére és a megújuló és nukleáris kapacitások stabilizálására. A háztartások és kisvállalatok támogatására nagyjából 5 billió jent különítettek el, ettől a belföldi fogyasztás újbóli beindulását remélik. Ezen felül közel 7 billió jent különítettek el a hagyományosabbnak mondható infrastruktúra- és digitális fejlesztésekre. A csomag célja tehát egyszerre a belső kereslet stabilizálása és a magas hozzáadott értékű iparágak megerősítése.

A jen kérdés

Japán a 90-es évek elején előbb egy eszközár-buborékot élt át, amikor a részvények mellett az ingatlanpiac is erősen túlértékelté vált. A buborék kipukkanása után tartós defláció sújtotta az országot, ezért a világ egyik leglazább monetáris rendszerével próbálkoztak, azaz igen alacsonyan tartották a kamatokat, hogy ezzel próbálják újra beindítani a gazdaság növekedését. A Bank of Japan 1999-ben vezette be a nulla közeli kamatpolitikát, 2016-tól pedig még negatív kamatszintet is alkalmazott, mindeközben a tízéves állampapír-hozamot is mesterségesen alacsonyan tartotta. Ez a korszak 2024-ben zárult le, amikor a jegybank megszüntette a negatív kamatot, majd 2025 végére 0,75 százalékra emelte az irányadó rátát és további kamatemeléseket is kilátásba helyezte. Idén akár 3 újabb kamatemelést is elképzelhetőnek tartanak az elemzők.

Ezzel szemben az Egyesült Államokban a kamatemelési ciklus vélhetően lezárult, és a piac már kamatcsökkentéseket áraz. Ezt Trump elnök és az általa kinevezett új FED elnök is igencsak szorgalmazzák, hiszen az alacsonyabb kamatok nemcsak hogy kisebb finanszírozási terhet jelentenek az Egyesült Államok adósságára, de egyben az amerikai exportot segítő gyengébb dollárt is okozhatnak.
 A jen-dollár a világ második leglikvidebb, azaz gyakran kereskedett devizapárja, a teljes devizapiac 14 százalékát jelenti (a legnagyobb az euró-dollár pár, 22 százalék körüli értékkel). Ugyanakkor a jen-dollár volatilitása, azaz változékonysága, magasabb, mint az euró-dolláré.
Mint láthatjuk, a Japánban és az USA-ban lezajló, egymástól független folyamatok a dollár és a jen közötti kamatkülönbözet szűküléséhez vezethetnek. Ha ez a trend tartóssá válik, az akár valódi fordulatot is hozhat és a japán deviza hosszú távú erősödését okozhatja. A japán deviza alakulása nemcsak a külföldi befektetők számára fontos, hanem azért is, hogy jobban megérthessük azokat a folyamatokat, amelyek jellemzik a második legnagyobb ázsiai gazdaságot. Ugyanis az, hogy miként alakul Japán sorsa, igencsak tanulságos, és a felkelő nap országának kilábalási kísérleteit pont Tokió egyik legfontosabb regionális versenytársa figyeli a legnagyobb figyelemmel.

Peking – Tokió párhuzam

Az idősebbek talán emlékeznek rá, hogy a kilencvenes évek elején Japánt sokan a világgazdaság megállíthatatlan kihívójaként kezelték. Az akkor megállíthatatlannak tűnő ország az autógyártásban, a csúcskategóriás elektronikai termékekben és az ipari robotikában is a világ élén állt, és vállalatai a minőség, a technológiai precizitás és a gyártási hatékonyság szinonimáivá váltak. Az ingatlan- és részvénypiaci buborék kipukkanása után azonban hosszú, alacsony növekedésű időszak következett, amelyet gyenge belső fogyasztás és egyre kedvezőtlenebb népességi folyamatok kísértek: a társadalom gyorsan öregedett, miközben tartósan kevés gyermek született. A gazdaság szerkezete erősen ipar- és exportvezérelt maradt, miközben a termelés egy része fokozatosan külföldre települt, elsősorban a költségek csökkentése érdekében. Ehhez társult az Egyesült Államok részéről erősödő kereskedelmi nyomás és protekcionista intézkedések.

Kínával kapcsolatban ma több hasonló jelenség figyelhető meg, hiszen az elmúlt két évtizedben a feldolgozóiparban, az infrastruktúra-építésben és az akkumulátor- és napelemgyártásban is globális vezető szerepre tett szert. Az ország vállalatai a méretgazdaságosság és a gyors ipari alkalmazkodás mintapéldáivá váltak. Ugyanakkor az ingatlanszektor túlfűtöttsége után ott most is korrekció zajlik, a háztartási fogyasztás aránya a GDP-n belül tartósan alacsony és az ipari termelés egy része más ázsiai országokba áramlik át. Ráadásul a népesség is elérte maximumát és az előrejelzések szerint a következő évtizedekben erősen csökkeni fog – egyes modellek szerint a mai 1,4 milliárdról 2100-ra alig 800 millióan lesznek. Emellett az Egyesült Államokkal fennálló kereskedelmi feszültségek és technológiai korlátozások is új külső nyomást jelentenek.

Természetesen nem mondjuk azt, hogy a két ország pályája azonos lesz, hiszen a hasonló elemek mellett számos eltérés is van a két ország helyzete közt, elsősorban annak köszönhetően, hogy Kína még mindig szegényebb, mint Japán, miközben népessége és geopolitikai súlya még mindig jelentősebb, mint a szigetországé. Ugyanakkor az látszik, hogy az exportvezérelt növekedési modell egy idő után kifullad, a demográfiai fordulat és a külső kereskedelmi korlátok együtt komoly alkalmazkodási kényszert teremtenek. A japán példa azt is mutatja, hogy a kiútkeresés hosszú évtizedeken át tarthat, és a stagnálás is egy lehetséges kimenetel. Ugyanakkor a friss fejlemények azt bizonyítják, hogy van remény a kilábalásra, ezért fokozottan figyeljük a továbbiakban is a japán piacokat.

 Ha ezt hasznosnak találta, lájkolja és kövesse az azénpénzem facebook oldalát, és látogassa meg máskor is közvetlenül honlapunkat!

Szerző: Szepesi László
Címkék:  , , , , , , , , ,

Kapcsolódó anyagok