A pénzmosási szabályok között kevéssé ismertek is akadnak

Trezorokban szunnyadhatnak a politikusokat terhelő iratok

Fotó: Azénpénzem

2018. március 27. Kavarog a botrány a különböző, valamilyen módon pénzmosásnak minősíthető, illetve annak láttatható ügyekben. A hazai szabályozás elég kemény (keményebb, mint sokan azt hinnék), de a hatóságok határozottsága és hatékonysága mintha erősen hibádzna. A vizsgálható iratokat viszont a bankoknak 8-10 évig meg kell őrizniük.

Az FBI tanúvédelmi programja védi az Egyesült Államokban azt a magyar állampolgárt, aki kulcsfigura lehet a Magyarországon elsikkasztott uniós pénzek külföldre juttatásában – írta meg a Magyar Nemzet. Az amerikai hatóságok úgy vélik, ő is egy szem volt abban a láncban, amelynek a segítségével az elmúlt években 3-4 milliárd euró, vagyis ezerháromszázmilliárd forintnak megfelelő összeg szivároghatott ki Magyarországról arab és ázsiai számlákra. A pénz – az amerikaiak gyanúja szerint – a nyertes uniós pályázatok „alkotmányos költsége”, a kormánypárti politikusok részére visszaosztott jutalék.

Az ügy elég horrorisztikusnak tűnik (gyorsan jöttek a cáfolatok is), de ahogy érzékeltük: mindenki saját politikai szimpátiája alapján értékeli a leírtakat. Egyébként a netes kommentek, a hozzánk eljuttatott jelzések alapján egyértelmű: alig akadnak olyanok (ebbe még – nyilvánvalóan nem ezzel a területtel foglalkozó – bankárokat is beleérthetünk), akik pontosan tudják, illetve értik, milyen az a szisztéma, ami arra hivatott, hogy a pénzmosást ne lehessen könnyedén űzni.

A dolog fő letéteményese a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Központi Irányítás Pénzmosás Elleni Információs Iroda, a FIU. A bankoknak és pénzváltóknak, de a könyvviteli (könyvelői), adószakértői, okleveles adószakértői, adótanácsadói tevékenységet megbízási, illetve vállalkozási jogviszony alapján végző, valamint az ingatlanügylettel kapcsolatos tevékenységet végző szolgáltatóknak is jelenteniük kell a gyanús ügyeket. Ide tartoznak a különös készpénzbefizetések és –felvétek vagy szokatlan számlamozgások, bárkitől is származzanak.

Gyanúra ad okot például, ha számla korábbi forgalmához képest hirtelen megélénkülnek a nagy értékű átutalások, készpénzbefizetések és -kivétek, vagy ha egy gazdasági társaság a jóváírt összegeket közel ugyanolyan értékben azonnal vagy rövid időn belül továbbutalja.

Ha a hatóságok valóban fellépnének...

A szabályok megalkotói nyilvánvalóan abból indultak ki, hogy ha egy bank, vagy szolgáltató a számára előírt, nem nyilvános csatornákon jelzést ad a hatóságoknak, akkor azok megfelelő határozottsággal és hatékonysággal lépnek fel. Ha mifelénk erős a gyanú, hogy nem minden esetben így történik, az nem a szabályozás hiányosságaiból fakad.

Néhány hónappal ezelőtt hiába tett bizonyítékokkal alátámasztott feljelentést az Átlátszó.hu a baltás gyilkos kiadatását követően a Magyarországra érkező gyanús azeri dollármilliók miatt. Az oknyomozó portál pedig a történet részletes leirata és a magyar, illetve offshore cégiratok mellett a gyanús tranzakciókat igazoló bankszámlakivonatot is mellékelt. Az ügyészséghez hivatali vesztegetés, pénzmosás és pénzmosással kapcsolatos bejelentési kötelezettség elmulasztásának gyanújával fordultak, de süket fülekre (kezekre) találtak. Az ügyészség tavaly év végén minden pontban többnyire érdemi indoklás nélkül – a bejelentési kötelezettség elmulasztásával kapcsolatban jelezték, hogy mivel az utalások 2012-ben történtek, az ügy már „elévült” – elutasította a feljelentést, a külföldi hatóságokat meg sem keresték.

Az esetben egyébként egy szoros bakui kormánykapcsolatokkal rendelkező offshore cég kapott több mint kilencmillió dollárt a magyar MKB bankban vezetett bankszámlájára Safarov kiadása után. A magyar bankszámla névleges tulajdonosát 2015-ben felszámolták; azt pedig nem tudni (egyelőre?), mi lett a pénz sorsa.

A Magyar Nemzet mostani, de az Átlátszó régebbi cikkében is nevesítve szerepel az MKB, amely meglehetősen érdekes pályát futott be, mielőtt Mészáros Lőrinc érdekeltségébe került. A bank a Magyar Nemzet cikkére reagálva (amiben leírták, hogy megkeresték őket, de akkor nem válaszoltak) hangsúlyozta: az MKB „minden esetben intézkedik a pénzmosási szempontból gyanús esetek FIU részére történő bejelentése iránt, valamint a vonatkozó jogszabályban előírt egyéb intézkedéseket is mindenkor teljesíti”.

Ki is számíthat közszereplőnek?

A különböző botrányok, de még a kisebb kifogások élét is sokszor azzal igyekeznek elvenni kormányzati politikusaink, hogy rokonukat vagy üzletfelüket nem kérheti számon a nyilvánosság. Ha a nyilvánosság nem is – hiszen őket is védi a banktitok -, a hatóságok megtehetnék. A pénzmosás elleni szabályok alapján ugyanis erősen sántít ez az okfejtés.

Egy 2015-ös EU-s direktíva (aminek alapján 2017-ben hazai törvény is született) szerint a „politikailag exponált személyiségeket” (Politically Exposed Person, PEP, a magyar jogi nyelvben kiemelt közszereplő) a pénzügyi szolgáltatóknak külön azonosítaniuk kell, és fokozottan át kell világítani. A fogalomba a törvény a közhivatalt betöltők mellett hozzátartozóikat is beleérti, így házastársat, élettársat, gyermeket, az ő házastársát vagy élettársát és szülőjét. Vagyis ebből a szempontból kiemelt közszereplőnek számít Orbán Viktor veje, Tiborcz István vagy Kósa Lajos édesanyja is. De közéjük tartoznak még mindazok, akik szoros üzleti kapcsolatban állnak velük.

A kiemelt közszereplőknek külön nyilatkozniuk is kell arról, hogy pénzeszközeik milyen forrásból származnak, tevékenységüket, tranzakcióikat pedig a pénzügyi szolgáltatóknak kiemelten kell figyelniük. Az ilyen ügyfelek listáját a pénzintézeteknek megfelelő biztonsági intézkedések mellett kell tárolni, tranzakcióik adatait, az ezeket tartalmazó dokumentumokat 8, egyes esetekben 10 évig meg kell őrizni. Alighanem sokan reménykednek abban, hogy ezek a dokumentumok egyszer előkerülnek.

Ha ezt érdekesnek találta, lájkolja és kövesse az azénpénzem facebook oldalát, és látogassa meg máskor is közvetlenül honlapunkat!

Szerző: Lenkei Gábor
Címkék: pénzmosás, politika, közszereplő, korrupció