Egy kutatás szerint drága húsnak híg a leve

Tényleg direkt mennek tönkre hamar a háztartási berendezések

2021. március 25. Sorra panaszolja mindenki, hogy miután a régi (szinte bármilyen) berendezését lecserélte, néhány évente meg kell ismételnie. Egy kutatásban most bebizonyították: ez nem csak valóban így van, de meglehetősen régóta.

Alig akad háziasszony, aki ne tapasztalta volna, hogy a kihívott szerelő a régi berendezés megóvására biztatta, mondván: ha újat vesz, az már nem lesz ilyen tartós. Több európai fogyasztóvédelmi szervezet is tesztekkel bizonyította, hogy a gyorsított avulás (a vártnál jóval hamarabbi cserekényszer) eleve tervezett dolog.  Például a készüléket úgy alakítják ki, hogy egyáltalán ne legyen javítható, illetve a főalkatrészek életciklusa korlátozott.

A tervezett elavulást többen városi legendának vagy összeesküvéselméletnek tartják, pedig létezésének igazolására kézzelfogható bizonyítékok állnak rendelkezésre – állapította meg a Klímapolitikai Intézet kutatása (a kép is tőlük van). Összefoglalójuknak nem véletlenül adták a meglehetősen sokat mondó „drága húsnak híg a leve” címet.

Mint leírták, az első számú bizonyítékot a dokumentált történelmi példák jelentik. A programozott elavulást nyíltan felvállaló egyik első iparági kartell a Phoebus volt, amely a világ villanykörtegyártóinak 95 százalékát tudta maga mögött. Így nem valamiféle titkos érdekszövetségnek, inkább hivatalos iparági érdekvédelmi egyesülésnek érdemes tekinteni. A Phoebus tagjai 1924-ben többek között abban állapodtak meg, hogy mivel nem kifizetődő 2500 órás izzókat gyártani, azok üzemidejét a mérnököknek 1000 órára kell csökkenteniük. Azok a kartelltagok, amelyek az elvárt színvonalcsökkenést nem tudták teljesíteni, pénzbüntetésre számíthattak.
Intézményesítetté válhatott a megtévesztés
A jelenkori történelem legnagyobb tervezett elavulással kapcsolatos botránya az volt, amikor 2017-ben kiderült, hogy az Apple a telefonkészülékek szoftverfrissítésével szándékosan lassította a korábban vásárolt készülékeket. Az Apple a lassítást régebbi telefonjainak optimális működéséhez műszakilag elengedhetetlen intézkedésként állította be. A művelet azonban olyan mértékben befolyásolta kedvezőtlen irányba a készülékhasználatot és a felhasználói élményt, hogy nagyon sokan kénytelenek voltak a cég újabb kiadású készülékére váltani, vagy a régi készülékbe új és drága akkumulátort venni. Az Apple ellen emiatt a fogyasztók többször nyújtottak már be keresetet az Egyesült Államokban. A tervezett elavulás megfékezését célzó perek és versenyjogi vizsgálatok az Európai Unió több országában is kezdődtek már.
A profitabilitás más módon is növelhető, mint a vásárlás gyorsuló ütemű, mesterséges kikényszerítése. Egy példa: ha a mobiltelefonok 95 százalékát begyűjtenék és újrahasznosítanák, az egymilliárd euró költségmegtakarítást hozna a gyártóknak.
A tervezett elavulás – nyomatékosították – létezik, és több szempontból is nyomasztóan hat az emberiségre. Összetett problémáról van szó, amely – a környezetkárosítás nyilvánvalósága mellett – morális és pszichés értelemben is káros. A piac működésének ugyanis olyan átfogó és etikátlan formája vált mára elfogadottá, amelyben intézményesülni látszik a megtévesztés. A néhány mosás után szétfoszló egynyári ruhák, a gyenge akkumulátorok miatt gyorsan merülő mobiltelefonok, a modularitás hiánya miatt csak teljes motorblokkal cserélhető fűnyírók, a beépített ledizzók miatt egyszer használatos designlámpák és bosszantó társaik ugyanis hangzatos marketingszólamokkal körítve mind kiváló minőségű árucikként kerülnek a boltok polcaira. A kutatók szerint ma már végeredményben szinte lehetetlen eldönteni, mi a tartós, minőségi árucikk és mi nem az, sőt büntetlenül lehet a drága a nagyon gyenge minőségű termék is.
Érvek és ellenérvek
A piac hajlamos azt állítani, hogy a tömeggyártással és a termékek piacra dobásának gyors egymásutániságával pusztán a fogyasztói igényekre reagál. A tömegességről való lemondás a méretgazdaságossági elvek miatt áremelkedést okozna. A közvélemény-kutatások viszont azt mutatják, hogy a vásárlók szívesen használnak jó minőségű termékeket, a tartósság pedig fontosabb szempont, mint az ár, hiszen, ha többször kell megvennem az olcsóbb terméket, akkor anyagilag rosszabbul járhatok, mint ha csak egyszer kell fizetnem a drágább tartósért.

Egy másik feltételezés szerint a tervezett elavulás, az újabb és újabb termékverziók kiadása az ipari-technológiai innovációk hajtómotorja. Ez az érvelés nem veszi figyelembe, hogy az innovációk már eleve csak jelentős késleltetéssel jutnak el a fogyasztókhoz. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy egy technikai fejlesztés néha már akkor rendelkezésre áll, amikor még az eggyel korábbi verzióval készült terméket hirdetik meg eladásra. A programozott avulás így akár az újítások elterjedése ellenében is hathat. Az is tény, hogy ma a mérnökök egy részének nem jobbá, hanem a gyártó szempontjából nyereségesebbé kell tennie a terméket, sokszor akár a minőség kárára is.

Szerző: Azénpénzem
Címkék:  , , , ,

Kapcsolódó anyagok