Pusztító az elit nemtörődömsége és elkülönülési törekvése

Tárki: ez a magyar felsőosztály

Fotó: Latzer Anna

2018. november 7. Valami nagy baj lehet a magyar társadalom szerkezetével – vonhatjuk le a következtetést a Tárki frissen megjelent társadalmi riportjából. Világviszonylatban nálunk nem is annyira magasak a jövedelmi egyenlőtlenségek, de sokkal nagyobb az esély a leszakadásra, mint a felemelkedésre.

A magyarországi rendszerváltástól (is) sokan várták, hogy a gazdasági és politikai működésmód megváltozása az alacsony jövedelmi egyenlőtlenségekkel jellemzett, de lelassult mobilitású társadalmat úgy rázza fel és alakítja át, hogy közben a lojalitás helyett az érdem és a teljesítmény veszi át az előrejutásban a meghatározó szerepet – olvasható a Tárki társadalmi riportja egyik tanulmányában. Mint Tóth István György és Szelényi Iván megállapította: a rendszerváltás minden kétséget kizáróan sok tekintetben előrelépés volt, de mégis van valami baj az eloszlás „belsejében”. Mintha lennének belső törésvonalak és falak, amelyek (nagy általánosságban és tömegében) akadályozzák a nagyobb társadalmi csoportok közötti előre jutást.

Az alsó középosztály gyermekeinek az OECD jelentése szerint Németország mellett Magyarországon van nagyobb esélye a lefelé csúszásra, mint a felső negyedbe emelkedésre. Emellett nálunk és az USA-ban a legerősebb az iskoláztatás hatása az intergenerációs mobilitásban.

Magyarország valamiért kilóg a nemzetközi sorból; nálunk annak ellenére alacsony a mobilitás szintje, hogy nem különösebben magas a jövedelmi egyenlőtlenségek mértéke. Több számítás is arra utal viszont, hogy a felső réteg jövedelmi részesedését alulbecslik. A szerzők arra jutnak, hogy a felső tíz százalék az összes magyar háztartási jövedelem csaknem harminc százalékával rendelkezhet.

A felső tíz százalék
Csoport	Ide tartozik például	Nttó éves jövedelem (millió Ft)	Vagyon (millió Ft)
A felső 10 alja	A „normális” polgári középosztály (pl. jól fizetett mérnökök, orvosok, étteremtulajdonosok, közjegyzők, középszinten vezető állású állami alkalmazottak, és hasonlók)	5-15	50-70
Köztes	Nagyon sikeres ügyvédek, újságírók, orvosok, politikai vezetők egy része, közepes vállalkozók	15-35	70-300
A felső tízezer	Nagyvállalkozók, topmenedzserek, örökösök	35-300	300-
Szuper- gazdagok	A leggazdagabbakról szóló kiadványokban szereplők (és azok, akik ügyelnek arra, hogy ilyesmibe soha se kerüljenek be)

Vagyoni eloszlást alapul véve egyébként a felső tízezer csúcsán és alján elhelyezkedő családok jövedelme között akár ezerszeres különbség is lehet. A felső tízezer pedig a felső tíz százaléknak még mindig csak egy százaléka. A fenti táblába a leírásból kigyűjtöttük, miként nézhet ki a magyar felső tized.

Rendiesedés mehet végbe az országban

Az alacsony szintű magyar mobilitási adatok arra utalnak, hogy a társadalmi rétegek közötti átjárás bizonyos pontokon nehezebb, mint másutt. A társadalom egyes nagyobb strukturális csoportjainak „bezáródási” folyamata azt jelenti, hogy folyamatosan erősödve épülnek fel a nagyobb társadalmi csoportokat elválasztó határok, amelyeken idővel egyre gyengül az áthatolás.

A globális versenyben szinte esélytelen tömeg az iskolázottsági hiánya és az elit nemtörődömsége és elkülönülési törekvései miatt sem képes az előre lépésre. Az elit szegregációs törekvései – rögzítették a szerzők – önálló szerepet játszanak ennek az egész folyamatnak a fenntartásában.

Az első bezáródás a nyolcvanas évek közepéig tartott, amikorra a magyar társadalom mobilitási folyamatai lelassultak. Az időszakot gazdasági stagnálás, jelentős technológiai elavulás jellemezte, és az oktatási rendszer rendkívül zárt volt (egy-egy kohorsz tíz százaléka végzett a felsőoktatásban, ami nagyon szűk utat nyitott a mobilitásra). Mindezt a politikavezérelt lakáselosztás, az utazási korlátozások és a rendkívül korrupt egészségügy csak még inkább „kasztossá” tette. Ezután egyfajta aranykor következett. A rendszerváltást kísérő és azt követő strukturális alkalmazkodás és munkaerőpiaci szelekció éppen a már meglevő (például iskolázottsági) törésvonalak mentén növelte meg az egyenlőtlenségeket, egyben megnehezítve a társadalmi mobilitást.

Az ingatlanpiacon a rendszerváltást követően több nagy robbanás volt. Közben a falusi-kisvárosi ingatlanok értéke esett (gyakran a hetvenes-nyolcvanas években a „parasztmunkások” által gyerekeik számára lakásokba tőkét és munkaerőt befektetők ingatlanjainak értéke esett, vagy akár meg is semmisült). Közben leginkább a főváros egyes kerületeiben (V., II., XII., I. kerületben), vagy a nagyobb városok elit negyedeiben szédületes tőkemegtérülés következett be a lakáspiacon. A lakásvagyon erősen differenciált áralakulása pedig egy hagyományosan rendkívül alacsony lakásmobilitású országban az ingatlanvagyon értékének jelentős redisztribúcióját eredményezte.

Nem mellékes, hogy a társadalom felső rétegében megfigyelhető „csomósodás” létrehoz egy olyan burkot, amelynek az újratermelődése viszonylag zökkenőmentes. A kiesést viszont finom hálók és szövetek akadályozzák, miközben az ide bekerülés a kívülállók számára a legfontosabb felemelkedési csatornák (például magas iskolázottság) nélkül egyre nehezebbé válik.

Érdemes megnézni a Tárki „Társadalmi riport 2018” kiadványát, de az idézett tanulmányban is akad a leírtak mellett több egyéb érdekesség is