Szegénység: így küzd ellene a magyar kormány

2016. október 17. A mai a szegény elleni küzdelem világnapja, aminek alkalmából közzétették az uniós statisztikákat. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) sikerről, a szakemberek inkább ügyeskedésről beszélnek a magyar számokkal kapcsolatban.

Magyarországon 2013-ban bekövetkezett a trendforduló, azóta folyamatosan csökkent a szegénység mértéke – tette közzé az Emmi szociális és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkársága. Szerintük ezt az Eurostat adatai is fényesen alátámasztják. (Az uniós statisztikai jelentés itt nézheti meg.)

Az uniós statisztika szerint azonban a szegénységben vagy társadalmi kirekesztésben élők aránya Magyarországon 2015-ben ugyanúgy 28,2 százalék volt, mint 2008-ban (Az adatok nálunk is és másutt is romlottak a válság hatására, a magyar szegények 2013-ban mintegy egyharmadot tettek ki). A legfrissebb adatok szerint a legrosszabb a helyzet Bulgáriában, Romániában és Görögországban, a legjobb pedig Csehországban és Svédországban. Érdemes azonban azt is megnézni, hogy a válság évéhez képest miként alakultak a számok (lásd táblázatunkat!).

Ezek szerint a mi stagnálásunkhoz képest a románok és a bulgárok is felzárkózást tudtak felmutatni, a görögök helyzete közben (nyilvánvalóan nem függetlenül az ott történtektől) nagyot romlott. Ezeknek az adatoknak az értékeléséhez persze érdemes a statisztikai számbavétel módjára is figyelni (az Eurostat mindenütt a helyi hivatalos számokra támaszkodik).

Átszabták a statisztikát

Számos cikk jelent meg korábban arról, hogy a magyar statisztikai hivatal, a KSH bejelentette: megváltoztatja a létminimum számításának módszertanát. Erről tavaly kiadott jelentésükben (ennek teljes szövegét itt találja meg) azt írták: az eddig alkalmazott módszerrel az átlagos fogyasztási és kiadási szerkezettel rendelkező háztartásokhoz nagyon közel esnek azok, amelyek már a létminimum alatti csoportba tartoznak. (A létminimum adatait egyébként 2011. óta nem teszik közzé.) Egyes becslések szerint a metodika változtatása a létminimum alatti jövedelemmel rendelkező háztartások 40 százalékos aránya akár tíz százalék közelébe is eshet. Magyarul: a helyzet a küszöb változtatásával egy csapásra jelentősen jobbá válhat.

Az persze elfogadható, hogy a statisztikusokat zavarja a „létminimum” kifejezés, hiszen – mint azt panaszolják – ez a sajtóban a szegénység szinonimájaként jelenik meg. (Negyven százaléknyi szegény háztartás pedig igen rosszul hangzik.) Más is utal azonban arra, hogy a sikerpropagandát nem megalapozni, hanem kiszolgálni lehetnek hivatottak az adatok. A hátrányos helyzetben levő gyerekek számát ugyanis úgy sikerült drasztikusan lecsökkenteni, hogy megváltoztatták a kritériumok rendszerét. Azóta azok, akik bár szegények, de a korábbi feltételek közül legalább egynek nem felelnek meg, nem tekinthetők hátrányos helyzetűnek.

A „kozmetikázás” másutt is tetten érhető.

Az Eurostat részadatokat is közzétett. A szociális transzfereket is beleszámolva nálunk 2015-re a 2008-as 12,4 százalékról 14,9 százalékra nőtt azoknak az aránya, akik szegénynek tekinthetők. A nélkülözők (ők azok, akik például nem tudják kifizetni a számláikat) esetében is romlás látható (arányuk 17,9-ről 19,4 százalékra emelkedett). Javulást kizárólag a harmadik kategóriában mutattak ki.

Csökkent ugyanis – 12-ről 9,4 százalékra – azoknak a 60 évnél fiatalabbaknak az aránya, akik „alacsony munkaintenzitású” (ez azt jelenti, hogy éves szinten legfeljebb ötödannyit dolgoztak, mint lehetett volna) háztartásban élnek. Ez pedig nyilvánvalóan a közmunka hatása. Az Emmi azzal büszkélkedett, hogy a magyarországi romák körében a szegénység vagy társadalmi kirekesztettség kockázatának kitettek aránya mintegy 6 százalékponttal, jövedelmi szegénységük közel 5 százalékponttal csökkent, a legjelentősebb javulás esetükben a munkaszegénység csökkenésében jelentkezett. Megjegyezték, hogy az utóbbi mutató e körben a 2013-as 45,3-ról 2014-ben 26,7 százalékra változott.