Autógyűjteményre és ékszerekre ment a lopott pénz
2025. április 15.
Több éven át tartó megtévesztéssel szerezett milliárdos vagyont egy házaspár, akik a lopott pénzből ékszereket, ritka autókból álló gyűjteményt és több luxuslakást vásároltak. Piramisjátékuk a napelemekre és adó-visszatérítésre épült, az amerikai hatóságok azonban lecsaptak.
Történetünk természetesen nem hazánkban, hanem a távoli Kaliforniában játszódik. Az állam északi részén élt Jeff Carpoff, egy sikertelen autószerelő, akinek kis autójavító műhelye csődbe ment a 2000-es évek elején. Mindenféle kis munkákból és alkalmi drogterjesztésből éldegélt családjával, amikor egy ismerőse azzal kereste meg az épp munkanélküli férfit, hogy próbáljon ő is napelemeket értékesíteni, mert akkoriban erre nagy kereslet mutatkozott. Carpoff egy szomszédja mondta is neki, hogy őt érdekelné a dolog a hétvégi házára, de fél, hogy távollétében tolvajok leszerelnék a tetőről az értékes paneleket. Ekkor fogant meg főhősünk fejében a nagyszerű ötlet: mobil napelemeket kell létrehozni, amelyek gurulnak, és ott lehet őket bevetni, ahol épp szükség van rájuk. Elképzelése szerint a kerekeken gördülő panelek áramtermelése megfelelő lehet vidéki filmforgatások és fesztiválok igényeire csakúgy, mint például katasztrófa helyzetekben a gyors segítségnyújtásra.
Akkoriban ugyanis az amerikai szövetségi állam támogatni kívánta az energetikai átállást, és ezért 30 százalékos adókedvezményt adott mindazon beruházások után, amelyek a napenergiát hasznosították. Egy nagyvállalati adótanácsadására specializálódott ügyvéd és társai meglátták a találmányban rejlő lehetőségeket: ügyfeleik a mobil napelemek vásárlásával jelentősen csökkenthették adófizetési kötelezettségeiket. A tanácsadók és egyéb pénzügyi közvetítők által kidolgozott terv azonban még ennél is előnyösebb volt a vállalatok számára, ugyanis elérték, hogy a vásárlók csak a mobil panelek árának 30 százalékát fizessék meg készpénzben, a többire hitelt kapjanak Carpoff cégétől. Továbbá még a hitelt sem kellett fizetniük a későbbiekben, mert az eladó vállalta, hogy a paneleket más felhasználóknak bérbe adja, és a tőlük jövő bérleti díjból kifizeti a vásárlók helyett a hitelüket. Carpoff abban bízott ugyanis, hogy hosszú távra bérbe tudja majd adni a mobilpaneleket különböző felhasználói csoportoknak, így a tőlük befolyt pénzből kifizetődik az egész üzlet.
Magyarán a nagy cégek pontosan annyit tettek csak le kápéban az asztalra, amennyit vissza is kaptak adócsökkentés formájában, de valódi energetikai átállást nem valósítottak meg saját maguk számára. Az ötlet kétségkívül vonzó volt a cégek számára, és a megrendelések el is kezdtek áramlani. Bár volt eleinte valódi felhasználó is a megrendelők közt, mint például több hollywoodi filmprodukció és helyi felsőoktatási intézmény, de ezek idővel visszaadták a mobil paneleket. Mint kiderült, a Carpoff által megálmodott és a sógor által kivitelezett konstrukció több sebből is vérzett, megbízhatatlan volt, gyakran leállt és a legrosszabb pillanatokban mondott csődöt.
Így feljegyezték például, hogy egy Disney forgatáson sötétbe borultak a sminkszobaként használt lakókocsik, és azt is, hogy egy alkalommal a légkondi ment el az énekesnő Pink pihenőszobájából egy MTV koncert során. Carpoff kénytelen volt dízel aggregátorral kiegészíteni a terméket, hogy technikai hiba és felhős idő esetén is működjön, de egy helyi egyetem szerint, amely szintén kipróbálta a terméket, nehéz volt megmagyarázni az érdeklődő hallgatóknak, hogy felhős időben miért füstöl ennyire erősen a napelem.
Az egész innentől kezdve egy klasszikus piramisjátékká fajult, az új vásárlók pénzéből fizették ki a már bentlevők számára a „lízing” pénzt. Carpoff szűk bizalmasainak úgy állította be, hogy ez csak ideiglenes állapot, a kezdő vállalkozások számára ismert „fake it till you make it”, azaz „hazudj sikereket, amíg valóban sikeres nem leszel” tipikus példája. A helyzet annyiban mindenképpen különleges volt, hogy itt a nagyratörő tervek megvalósításához az amerikai adófizetők pénzét is igénybe vették: a végül 1 milliárd dollárossá növekvő csalást részben az adó-visszatérítésekből finanszírozták.
Az amerikai adóhivatal azonban már korábban gyanúsnak ítélte az adó-visszatérítéseket. Amikor Carpoff cégétől egy volt munkatárs névtelenül információt adott át a hatóságoknak a cég ügyeiről, akkor a nyomozás felgyorsult, és azt hamarosan az FBI vette át. Egy szép 2018-as decemberi reggelen több mint 150 szövetségi ügynök folytatott egyidejűleg házkutatásokat és letartóztatásokat, aminek eredményeképpen az egész csalást leleplezték. A bíróság Carpoffot 30, feleségét 11 év börtönre ítélte - hiszen ez a dolgok logikus vége, ha az ember átverésekkel pénzt lop a befektetőktől és az adófizetőktől.
Szerző: Szepesi László
Címkék: napelem, adó-visszatérítés, csalás, piramisjáték, Jeff Carpoff, Solar Eclipse
Sikertelen autószerelőből lett milliárdos, de aztán leültették
Napelemek a Mojave-sivatagban
Fotó: clipart.com
Fotó: clipart.com
Történetünk természetesen nem hazánkban, hanem a távoli Kaliforniában játszódik. Az állam északi részén élt Jeff Carpoff, egy sikertelen autószerelő, akinek kis autójavító műhelye csődbe ment a 2000-es évek elején. Mindenféle kis munkákból és alkalmi drogterjesztésből éldegélt családjával, amikor egy ismerőse azzal kereste meg az épp munkanélküli férfit, hogy próbáljon ő is napelemeket értékesíteni, mert akkoriban erre nagy kereslet mutatkozott. Carpoff egy szomszédja mondta is neki, hogy őt érdekelné a dolog a hétvégi házára, de fél, hogy távollétében tolvajok leszerelnék a tetőről az értékes paneleket. Ekkor fogant meg főhősünk fejében a nagyszerű ötlet: mobil napelemeket kell létrehozni, amelyek gurulnak, és ott lehet őket bevetni, ahol épp szükség van rájuk. Elképzelése szerint a kerekeken gördülő panelek áramtermelése megfelelő lehet vidéki filmforgatások és fesztiválok igényeire csakúgy, mint például katasztrófa helyzetekben a gyors segítségnyújtásra.
Napfényes jövő
Szabadalmaztatta is találmányát, a sokatmondó „Utánfutó napelemmel” néven, majd röviddel ezután egy-két érdeklődő helyi vállalkozó pénzéből kis céget is létrehozott az általa ötletesen „Solar Eclipse”, azaz „Napfogyatkozás” névre keresztelt termék értékesítésére. Természetesen Carpoff nem volt szakértő, a pontos tervek megrajzolására és kivitelezésre felkért sógora is amatőr volt, és csak a Google keresések alapján tudta valahogy végrehajtani a feladatot. Ettől függetlenül a termék iránt rövidesen nagy érdeklődés mutatkozott – még ha nem is az eredetileg megcélzott felhasználók részéről.Akkoriban ugyanis az amerikai szövetségi állam támogatni kívánta az energetikai átállást, és ezért 30 százalékos adókedvezményt adott mindazon beruházások után, amelyek a napenergiát hasznosították. Egy nagyvállalati adótanácsadására specializálódott ügyvéd és társai meglátták a találmányban rejlő lehetőségeket: ügyfeleik a mobil napelemek vásárlásával jelentősen csökkenthették adófizetési kötelezettségeiket. A tanácsadók és egyéb pénzügyi közvetítők által kidolgozott terv azonban még ennél is előnyösebb volt a vállalatok számára, ugyanis elérték, hogy a vásárlók csak a mobil panelek árának 30 százalékát fizessék meg készpénzben, a többire hitelt kapjanak Carpoff cégétől. Továbbá még a hitelt sem kellett fizetniük a későbbiekben, mert az eladó vállalta, hogy a paneleket más felhasználóknak bérbe adja, és a tőlük jövő bérleti díjból kifizeti a vásárlók helyett a hitelüket. Carpoff abban bízott ugyanis, hogy hosszú távra bérbe tudja majd adni a mobilpaneleket különböző felhasználói csoportoknak, így a tőlük befolyt pénzből kifizetődik az egész üzlet.
Magyarán a nagy cégek pontosan annyit tettek csak le kápéban az asztalra, amennyit vissza is kaptak adócsökkentés formájában, de valódi energetikai átállást nem valósítottak meg saját maguk számára. Az ötlet kétségkívül vonzó volt a cégek számára, és a megrendelések el is kezdtek áramlani. Bár volt eleinte valódi felhasználó is a megrendelők közt, mint például több hollywoodi filmprodukció és helyi felsőoktatási intézmény, de ezek idővel visszaadták a mobil paneleket. Mint kiderült, a Carpoff által megálmodott és a sógor által kivitelezett konstrukció több sebből is vérzett, megbízhatatlan volt, gyakran leállt és a legrosszabb pillanatokban mondott csődöt.
Így feljegyezték például, hogy egy Disney forgatáson sötétbe borultak a sminkszobaként használt lakókocsik, és azt is, hogy egy alkalommal a légkondi ment el az énekesnő Pink pihenőszobájából egy MTV koncert során. Carpoff kénytelen volt dízel aggregátorral kiegészíteni a terméket, hogy technikai hiba és felhős idő esetén is működjön, de egy helyi egyetem szerint, amely szintén kipróbálta a terméket, nehéz volt megmagyarázni az érdeklődő hallgatóknak, hogy felhős időben miért füstöl ennyire erősen a napelem.
Ponzi öröksége
Hamar kiderült tehát, hogy bár rövid távú bérbevételre volt ugyan igény, de senkit nem érdekelt az a hosszú távú, 5-10 éves leasing, amire Carpoff és az adóvisszatérítésben érdekelt felhajtók az egész üzletet alapozták. Ekkor még lehetőség lett volna az üzlet szabályszerű felszámolására, egy tisztességes csődeljárás lefolytatására. Ezt a kudarcot azonban az addigra már sokszor megbukott Carpoff nem akarta elfogadni, és helyette társaival elkezdtek ügyeskedni. Eleinte csak papíron kellett leigazolniuk az új érdeklődök számára, hogy a korábbi paneleket már bérlik, erről hamis igazolásokat gyártott a cég könyvelőjének volt osztálytársa, aki később a cég pénzügyi igazgatója is lett. Később már az utánfutók alvázszámát is meghamisították az újabb ellenőrzések átverése érdekében, míg végül eljutottak oda, hogy azt hazudták, hogy GPS nyomkövetőket raktak az utánfutókra – a jeladókat valójában elásták több távoli helyen, hogy az érdeklődő ügyfelek ne akarják ezeket véletlenszerűen fizikailag is ellenőrizni.Az egész innentől kezdve egy klasszikus piramisjátékká fajult, az új vásárlók pénzéből fizették ki a már bentlevők számára a „lízing” pénzt. Carpoff szűk bizalmasainak úgy állította be, hogy ez csak ideiglenes állapot, a kezdő vállalkozások számára ismert „fake it till you make it”, azaz „hazudj sikereket, amíg valóban sikeres nem leszel” tipikus példája. A helyzet annyiban mindenképpen különleges volt, hogy itt a nagyratörő tervek megvalósításához az amerikai adófizetők pénzét is igénybe vették: a végül 1 milliárd dollárossá növekvő csalást részben az adó-visszatérítésekből finanszírozták.
Csillogás és bukás
Kifelé úgy tűnt, hogy a cég nagyon sikeres. Folyton növekvő értékesítés, óriási profit és politikai támogatás jellemezte a felfutás időszakát. A befolyó pénzből Carpoff és felesége meggazdagodott, és ezt nem is igyekeztek titkolni. Több luxuslakást vásároltak, egy NFL csapat stadionjában külön páholyt vettek, exkluzív zenészek játszottak a cég karácsonyi partiján. A feleség, Paulette, drága ékszerekre költötte a pénzét, míg férje egy kisebb baseball csapat megvásárlásán túl egy NASCAR csapat főszponzora lett (azt hagyjuk, hogy miként passzol egy napenergiából meggazdagodott milliárdosról alkotott képhez a világ egyik legkörnyezetszennyezőbb sportjának támogatása). Szintén híres volt Carpoff különleges, 150 autóból álló egyedi gyűjteménye, ahol megtalálható volt egy Hazard megye lordjai színeire festett Dodge Charger csakúgy, mint a Smokey és a bandita filmből ismerős Pontiac Firebird replika is.Az amerikai adóhivatal azonban már korábban gyanúsnak ítélte az adó-visszatérítéseket. Amikor Carpoff cégétől egy volt munkatárs névtelenül információt adott át a hatóságoknak a cég ügyeiről, akkor a nyomozás felgyorsult, és azt hamarosan az FBI vette át. Egy szép 2018-as decemberi reggelen több mint 150 szövetségi ügynök folytatott egyidejűleg házkutatásokat és letartóztatásokat, aminek eredményeképpen az egész csalást leleplezték. A bíróság Carpoffot 30, feleségét 11 év börtönre ítélte - hiszen ez a dolgok logikus vége, ha az ember átverésekkel pénzt lop a befektetőktől és az adófizetőktől.
Szerző: Szepesi László
Címkék: napelem, adó-visszatérítés, csalás, piramisjáték, Jeff Carpoff, Solar Eclipse
