Csalás vagy titkos paktum áll a háttérben?
2026. szeptember 22.
Rejtélyes botrány rázza meg a francia luxusipar és a genfi bankárok exkluzív világát: Nicolas Puech a Hermès vállalat egyik fő tulajdonosa lehetne, de azt állítja, hogy ellopták több milliárd eurót érő részvényeit. Miközben a kulcsfigura tragikus körülmények között meghalt, a hatóságok még mindig keresik az offshore-hálózatokban nyomtalanul eltűnt százmilliókat.
A luxussálakról és euró ezrekbe kerülő Birkin-táskákról híres Hermès csoport részvényei ugyan elérhetők a párizsi tőzsdén, de a részvények többségét még mindig az alapító Thierry Hermès leszármazottai birtokolják. Közülük az egyik ükunoka, Nicolas Puech az egyik legnagyobb egyéni részvényes lehetne, részesedése nem sokkal maradna el a 6 százaléktól – ha meglennének a részvényei. A ma Svájcban élő 83 éves milliárdos azonban az elmúlt években több jogi eljárást is indított, mert azt állítja, hogy korábbi bizalmasa és vagyonkezelője a tudta nélkül idegenítette el a részvényeit. A meglehetősen zavaros történet izgalmas betekintést enged a francia cégtulajdonosok és genfi vagyonkezelők életébe.
Az LVMH egyértelműen a legnagyobb: a csoportot az Arnault család ellenőrzi, Bernard Arnault pedig sorozatos felvásárlásokkal építette fel a mai luxusbirodalmat. Arnault előbb 1984-ben megszerezte a Christian Diort is birtokló vállalatcsoportot, majd öt évvel később átvette az irányítást az LVMH felett. Ezt követően sorra vásárolta fel a luxusipar ismert márkáit: a Givenchy, a Kenzo, a Guerlain és a Bulgari után 2021-ben az amerikai Tiffany is a csoporthoz került.
Az Hermès valamelyest más modellben működik: kisebb cég, amely nem különálló márkákat vásárol fel, hanem egyetlen Hermès márkanév alatt kínálja termékeit. Termékei közül világszerte ismert a Birkin és a Kelly táska, a selyemsálak, valamint az órák, ékszerek, parfümök és bőráruk.
A harmadik nagy francia csoport a Kering, amelyet a Pinault család ellenőriz. Olyan márkákat birtokol, mint a Gucci, a Saint Laurent, a Bottega Veneta vagy a Balenciaga. A vállalat alapvetően továbbra is erős luxusmárkákból áll, az utóbbi években azonban komoly nehézségekkel küzd, elsősorban legfontosabb márkája, a Gucci gyengélkedése miatt.
A vállalatokat vezető családok közt erős rivalizálás tapasztalható sok évtizede: azon túl, hogy egymás elől próbálják felvásárolni a kisebb cégeket, személyes versengésükről is rendszeresen beszámolt a francia és a nemzetközi sajtó.
Az LVMH-nak elvileg azt kellett volna tennie, hogy elkezdi a tőzsdén felvásárolni a versenytársa részvényeit, és amikor 5, 10, 15 és 20 százalék fölé kerül a részesedése, akkor azt nyilvánosan bejelenti, hogy végül majd egy nyilvános felvásárlási ajánlattal zárják az akciót. Arnault azonban titokban kezdett Hermès-részvényeket vásárolni. Itt jött kapóra számára, hogy az egyik Hermès-örökös, Nicolas Puech egy genfi vagyonkezelőre, bizonyos Éric Freymondra bízta minden pénzügyét.
Itt került újra képbe Éric Freymond: az AMF, a francia tőkepiaci felügyelet későbbi vizsgálata szerint a bankoknak eladott részvények jelentős része Nicolas Puechhez kapcsolódó számlákról érkezett, amelyeket mind a genfi vagyonkezelő kezelt. Ma már az is felmerült, hogy Freymond ennek során Puech saját, közel 6 százalékos, nagyjából 6 millió darabos részvénycsomagjának jelentős részét is eladhatta.
Puech ezután megszakította kapcsolatát Freymonddal és jogi eljárásokat indított. Freymond 2025 júliusában a francia bíróknak elismerte, hogy Puech részvényei az LVMH-hoz kerültek, de azt állította, hogy ügyfele minderről tudott. Két héttel később egy helyi vonat elé lépett Gstaad közelében; a francia oknyomozó portál, a Revue21 szerint a szerelvény mindössze körülbelül 40 kilométeres óránkénti sebességgel haladt, ezt azonban más forrás nem erősítette meg.
Azt sem tudjuk pontosan, hová került a részvényekért kifizetett több százmillió euró. A Revue21 oknyomozása szerint Freymond 114 panamai holdingot és alapítványt, valamint kanadai cégeket és más befektetési konstrukciókat használt ügyfelei pénzének mozgatására. A lap szerint a részvények eladásából származó pénz egy része is ezeken keresztül tűnhetett el, a teljes több százmillió eurós pénzmozgást azonban mindmáig nem sikerült nyilvánosan rekonstruálni.
Hogy Puech valóban tudott-e részvényeinek eladásáról, ma sem világos. A Reuters múlt héten bemutatta, hogy az LVMH már 2002-ben meg akarta venni Puech részvényeit, erről Freymonddal titkos megállapodást is kötött, de a cég szerint az ügyletre végül nem került sor, mert nem tudták biztosan megállapítani, hogy Freymond valóban Puech akaratának megfelelően jár-e el.
Így ma már nagyjából tudjuk, hogyan kerültek ki Puech részvényei a kezéből, de azt továbbra sem, hogy ő maga mennyit tudott az ügyletekről, Freymond milyen valódi felhatalmazással járt el, és hová került az részvényekért kifizetett több százmillió euró. És nem is biztos, hogy valaha ki fog derülni a teljes igazság.
Szerző: Szepesi László
Címkék: francia, luxusipar, Birkin, Hermès, LVMH, Kering, részvény, tőzsde, márka, vagyon, gazdag
Rejtélyes módon tűnt el a luxusvállalat örökösének vagyona
Képünk illusztráció (AI-generált tartalom)
A luxussálakról és euró ezrekbe kerülő Birkin-táskákról híres Hermès csoport részvényei ugyan elérhetők a párizsi tőzsdén, de a részvények többségét még mindig az alapító Thierry Hermès leszármazottai birtokolják. Közülük az egyik ükunoka, Nicolas Puech az egyik legnagyobb egyéni részvényes lehetne, részesedése nem sokkal maradna el a 6 százaléktól – ha meglennének a részvényei. A ma Svájcban élő 83 éves milliárdos azonban az elmúlt években több jogi eljárást is indított, mert azt állítja, hogy korábbi bizalmasa és vagyonkezelője a tudta nélkül idegenítette el a részvényeit. A meglehetősen zavaros történet izgalmas betekintést enged a francia cégtulajdonosok és genfi vagyonkezelők életébe.
Francia versengés a luxusban
Ma három nagy vállalatcsoport jellemzi a francia luxusipart: a világ legnagyobb ilyen jellegű konglomerátuma az LVMH, mögötte jön a Hermès és végül a többek közt a Guccit is magáénak tudó Kering csoport.Az LVMH egyértelműen a legnagyobb: a csoportot az Arnault család ellenőrzi, Bernard Arnault pedig sorozatos felvásárlásokkal építette fel a mai luxusbirodalmat. Arnault előbb 1984-ben megszerezte a Christian Diort is birtokló vállalatcsoportot, majd öt évvel később átvette az irányítást az LVMH felett. Ezt követően sorra vásárolta fel a luxusipar ismert márkáit: a Givenchy, a Kenzo, a Guerlain és a Bulgari után 2021-ben az amerikai Tiffany is a csoporthoz került.
Az Hermès valamelyest más modellben működik: kisebb cég, amely nem különálló márkákat vásárol fel, hanem egyetlen Hermès márkanév alatt kínálja termékeit. Termékei közül világszerte ismert a Birkin és a Kelly táska, a selyemsálak, valamint az órák, ékszerek, parfümök és bőráruk.
A harmadik nagy francia csoport a Kering, amelyet a Pinault család ellenőriz. Olyan márkákat birtokol, mint a Gucci, a Saint Laurent, a Bottega Veneta vagy a Balenciaga. A vállalat alapvetően továbbra is erős luxusmárkákból áll, az utóbbi években azonban komoly nehézségekkel küzd, elsősorban legfontosabb márkája, a Gucci gyengélkedése miatt.
A vállalatokat vezető családok közt erős rivalizálás tapasztalható sok évtizede: azon túl, hogy egymás elől próbálják felvásárolni a kisebb cégeket, személyes versengésükről is rendszeresen beszámolt a francia és a nemzetközi sajtó.
Amikor 2019-ben leégett a Notre-Dame tetőszerkezete, a franciák közadakozásba kezdtek. A Pinault család nagylelkűen egy óriási összeget, 100 millió eurót ajánlott fel az újjáépítésre. Erre néhány órával később Arnault-ék 200 millió eurós támogatást jelentettek be...
Válság közepén titkos vállalatfelvásárlás
Az LVMH még 2000–2001 körül arra jutott, hogy szeretné tovább bővíteni a csoportot azzal, hogy az Hermès-ben is jelentős részesedést szerez. Ezt azonban megnehezítette, hogy a részvények háromnegyede az alapító család csaknem száz tagjának tulajdonában volt, akik bár nem voltak talán mind teljesen egységesek, de többségükben mégis egy önálló Hermès-t akartak. Elterjedt a hír, hogy néhány örökös nyitott volt arra, hogy pénzzé tegye részesedését, de ők sem azt akarták volna, hogy fő riválisuk szerezze meg azokat.Az LVMH-nak elvileg azt kellett volna tennie, hogy elkezdi a tőzsdén felvásárolni a versenytársa részvényeit, és amikor 5, 10, 15 és 20 százalék fölé kerül a részesedése, akkor azt nyilvánosan bejelenti, hogy végül majd egy nyilvános felvásárlási ajánlattal zárják az akciót. Arnault azonban titokban kezdett Hermès-részvényeket vásárolni. Itt jött kapóra számára, hogy az egyik Hermès-örökös, Nicolas Puech egy genfi vagyonkezelőre, bizonyos Éric Freymondra bízta minden pénzügyét.
A diszkrecionális vagyonkezelés lényege, hogy a nagyon gazdag ügyfél befektetéseinek kezelését egy megbízható szakértőre bízza, aki a számára adott széles meghatalmazás alapján önállóan vásárolhat és adhat el részvényeket vagy kötvényeket. Az ügyfélnek így nem kell minden egyes ügyletet külön engedélyeznie.
Tehát az LVMH 2008-ban, a nagy pénzügyi válság idején, talán az alacsony árakat látva, elkezdte aktívabban felvásárolni azokat a kisebb-nagyobb Hermès-részvénycsomagokat, amelyekről tudomást szerzett. A cégcsoport egy olyan megoldást választott, amelyben három nagy francia bankkal úgynevezett Equity Linked Swap (ELS) ügyleteket kötött. Az ELS ügyletekben az LVMH eleinte nem kapta meg a részvényeket, csak azok árfolyamváltozásából részesedett, a bankoknak azonban fedezetként valódi Hermès-papírokat kellett vásárolniuk. Az LVMH ebben is segített nekik, és olyan eladókat, örökösöket mutatott, akik nagyobb részvénycsomagoktól akartak megválni.Itt került újra képbe Éric Freymond: az AMF, a francia tőkepiaci felügyelet későbbi vizsgálata szerint a bankoknak eladott részvények jelentős része Nicolas Puechhez kapcsolódó számlákról érkezett, amelyeket mind a genfi vagyonkezelő kezelt. Ma már az is felmerült, hogy Freymond ennek során Puech saját, közel 6 százalékos, nagyjából 6 millió darabos részvénycsomagjának jelentős részét is eladhatta.
Puech Hermès-részvényei úgynevezett bemutatóra szóló papírok voltak. Tulajdonosukat nem maga az Hermès, hanem a számlavezető bank tartotta nyilván. Puech emellett olyan széles rendelkezési jogot adott vagyonkezelőjének a számlái felett, hogy Freymond a részvényeket külön engedély nélkül is más számlára utalhatta.
Az LVMH akciójára 2010-ben derült fény: bejelentették, hogy 17,1 százalékos Hermès-részesedésre tettek szert, amelyet később mintegy 23 százalékra növeltek, de ennél többre nem jutottak, ráadásul vizsgálat is indult ellenük. A francia tőkepiaci felügyelet később 8 millió euróra büntette a céget, és az Hermès is beperelte riválisát. 2014-ben végül egyezség született: az LVMH lemondott az Hermès megszerzéséről, részesedésének döntő részét pedig szétosztotta saját részvényesei között, miközben öt évre vállalta, hogy nem vásárol további Hermès-részvényeket.Csak a lényeg nem tiszta
Az egész történet azért került újra elő, mert 2022-re maga Puech is elbizonytalanodott, hogy megbízhat-e vagyonkezelőjében. Freymond egy másik gazdag ügyfele meghalt, örökösei pedig nem értették, miért adott a vagyonkezelő mintegy 20 millió eurós kedvezményes kölcsönt Puechnek. Amikor a pénzt visszakérték, Puech maga sem értette a helyzetet, ezért saját vagyonát is átvizsgáltatta – ekkor derült ki, hogy a Hermès-részvények nincsenek meg.Puech ezután megszakította kapcsolatát Freymonddal és jogi eljárásokat indított. Freymond 2025 júliusában a francia bíróknak elismerte, hogy Puech részvényei az LVMH-hoz kerültek, de azt állította, hogy ügyfele minderről tudott. Két héttel később egy helyi vonat elé lépett Gstaad közelében; a francia oknyomozó portál, a Revue21 szerint a szerelvény mindössze körülbelül 40 kilométeres óránkénti sebességgel haladt, ezt azonban más forrás nem erősítette meg.
Azt sem tudjuk pontosan, hová került a részvényekért kifizetett több százmillió euró. A Revue21 oknyomozása szerint Freymond 114 panamai holdingot és alapítványt, valamint kanadai cégeket és más befektetési konstrukciókat használt ügyfelei pénzének mozgatására. A lap szerint a részvények eladásából származó pénz egy része is ezeken keresztül tűnhetett el, a teljes több százmillió eurós pénzmozgást azonban mindmáig nem sikerült nyilvánosan rekonstruálni.
Hogy Puech valóban tudott-e részvényeinek eladásáról, ma sem világos. A Reuters múlt héten bemutatta, hogy az LVMH már 2002-ben meg akarta venni Puech részvényeit, erről Freymonddal titkos megállapodást is kötött, de a cég szerint az ügyletre végül nem került sor, mert nem tudták biztosan megállapítani, hogy Freymond valóban Puech akaratának megfelelően jár-e el.
Így ma már nagyjából tudjuk, hogyan kerültek ki Puech részvényei a kezéből, de azt továbbra sem, hogy ő maga mennyit tudott az ügyletekről, Freymond milyen valódi felhatalmazással járt el, és hová került az részvényekért kifizetett több százmillió euró. És nem is biztos, hogy valaha ki fog derülni a teljes igazság.
Szerző: Szepesi László
Címkék: francia, luxusipar, Birkin, Hermès, LVMH, Kering, részvény, tőzsde, márka, vagyon, gazdag
