Az egészségkasszák rávernek a nyugdíjra
2012. március 26.
Az elmúlt években tulajdonképpen alapszabály volt, hogy az egészségpénztáraknál a befizetett pénzből kevesebb költhető összeg maradt, mint az önkéntes nyugdíjpénztáraknál. Úgy tűnik azonban, hogy a válság (és talán a magánnyugdíjpénztári veszteségek kompenzációjának igénye?) hatására nagyot változott a helyzet.
Megújított kalkulátorunkból kiderül: már az átlagosan befizetett 5-6 ezer forintos havi díjnál is akadnak egészségpénztárak, amelyeknél a legdrágább nyugdíjkasszákhoz képest jobban megéri a befizetés (itt megnézheti, hogy a konkrét havi befizetésnél mennyi gyűlik egy év alatt az önkéntes nyugdíj- és az egészségpénztári számlákon). Tízezer forint felett pedig van minden nyugdíjpénztárnál olcsóbb egészségkassza is. A csekélyebb levonást alkalmazó egészségpénztári élboly viszont egyértelműen ráver a magasabb költségű nyugdíjpénztárakra. Ez a jelenség pedig azért furcsa, mert az egészségpénztárakból folyamatosan költenek a tagok, a számlák nyilvántartása, kezelése, a kapcsolattartás a számtalan munkáltatói és szolgáltatói partnerrel egyértelműen növeli a költségeket.
A nyugdíjpénztáraknál ezzel szemben szinte kizárólag a vagyonkezelés jelent teendőt. A pénz ráadásul itt hosszú időn keresztül nem hozzáférhető a tagok számára, szemben az azonnali költés lehetőségét biztosító egészségpénztárakkal (ahol az adókedvezmény is magasabb lehet). Ezzel kapcsolatban még azt érdemes tudni, hogy minél nagyobb a befektethető összeg, annál jobb eredményekkel (és olcsóbban) lehet azt forgatni.
Az önkéntes nyugdíjpénztárak 2011 végén 834,2 milliárd forint vagyont kezeltek. Az egészségpénztáraknál a tagi számlákon ugyanekkor 52,3 milliárd forint pihent (a teljes vagyon 55,8 milliárd forintra rúgott). A két szám önmagában is azt sugallná, hogy a nyugdíjkasszáknak kellene a kedvezőbb költségszintűnek lenniük. Azt azonban, hogy a két szektor milyen hatékonysággal tudta forgatni a nagyságrendekkel eltérő összegeket, nem tudjuk megítélni. Míg ugyanis a nyugdíjkasszáknál kötelező közzétenni a hozamokat, sőt ezeket rendszeresen közzé is teszi a pénzügyi felügyelet (PSZÁF), az egészségpénztáraknál tulajdonképpen tilos hozamról beszélni.
Úgy véljük pedig, hogy az ötvenmilliárdot meghaladó vagyon (ezt az értéket a kasszák összesítetten először 2009-ben érték el) is érdemes lenne arra, hogy azt áttekinthetően kezeljék. Ráadásul az egészségpénztárak tagjainak is célszerű lenne takarékoskodniuk – a számokat elemezve ezt már ma is sokan megteszik. Az idősebb kori költésekben ugyanis jelentős részt képviselnek az egészségügyi kiadások. A pénztáraknak persze az egészségmegőrzésben is jókora szerepük lehetne. Ezért is elképesztő, hogy a cafeteria idei átalakítására éppen ezeknek a pénztáraknak a hátrányára került sor.
Pénztárdíjak: döbbenetes trendforduló
Megújított kalkulátorunkból kiderül: már az átlagosan befizetett 5-6 ezer forintos havi díjnál is akadnak egészségpénztárak, amelyeknél a legdrágább nyugdíjkasszákhoz képest jobban megéri a befizetés (itt megnézheti, hogy a konkrét havi befizetésnél mennyi gyűlik egy év alatt az önkéntes nyugdíj- és az egészségpénztári számlákon). Tízezer forint felett pedig van minden nyugdíjpénztárnál olcsóbb egészségkassza is. A csekélyebb levonást alkalmazó egészségpénztári élboly viszont egyértelműen ráver a magasabb költségű nyugdíjpénztárakra. Ez a jelenség pedig azért furcsa, mert az egészségpénztárakból folyamatosan költenek a tagok, a számlák nyilvántartása, kezelése, a kapcsolattartás a számtalan munkáltatói és szolgáltatói partnerrel egyértelműen növeli a költségeket.
A nyugdíjpénztáraknál ezzel szemben szinte kizárólag a vagyonkezelés jelent teendőt. A pénz ráadásul itt hosszú időn keresztül nem hozzáférhető a tagok számára, szemben az azonnali költés lehetőségét biztosító egészségpénztárakkal (ahol az adókedvezmény is magasabb lehet). Ezzel kapcsolatban még azt érdemes tudni, hogy minél nagyobb a befektethető összeg, annál jobb eredményekkel (és olcsóbban) lehet azt forgatni.
Az önkéntes nyugdíjpénztárak 2011 végén 834,2 milliárd forint vagyont kezeltek. Az egészségpénztáraknál a tagi számlákon ugyanekkor 52,3 milliárd forint pihent (a teljes vagyon 55,8 milliárd forintra rúgott). A két szám önmagában is azt sugallná, hogy a nyugdíjkasszáknak kellene a kedvezőbb költségszintűnek lenniük. Azt azonban, hogy a két szektor milyen hatékonysággal tudta forgatni a nagyságrendekkel eltérő összegeket, nem tudjuk megítélni. Míg ugyanis a nyugdíjkasszáknál kötelező közzétenni a hozamokat, sőt ezeket rendszeresen közzé is teszi a pénzügyi felügyelet (PSZÁF), az egészségpénztáraknál tulajdonképpen tilos hozamról beszélni.
Vajon mennyit hozhat a vagyon
Tavaly az egészségpénztári tagok majdnem kétmilliárd forinttal többet költöttek számlájukról, mint amennyit oda befizettek, az általuk felhasználható összeg azonban így is közel kétmilliárd forinttal nőtt. Ebből úgy tűnik, mintha a pénztárak jóval több mint hárommilliárd forint hozamot írhattak volna jóvá. Az önkéntes nyugdíjpénztáraknál közben a PSZÁF adatai szerint a befektetéseken elért nyereség 5,8 milliárd forintot tett ki. Ebből is meglehetősen megdöbbentő következtetések adódhatnának (gondoljunk csak a két szektor által kezelt vagyon eltérésére), de ezt túl nagy merészség lenne levonni a megismerhető adatok (egészségpénztári hozam) nélkül.Úgy véljük pedig, hogy az ötvenmilliárdot meghaladó vagyon (ezt az értéket a kasszák összesítetten először 2009-ben érték el) is érdemes lenne arra, hogy azt áttekinthetően kezeljék. Ráadásul az egészségpénztárak tagjainak is célszerű lenne takarékoskodniuk – a számokat elemezve ezt már ma is sokan megteszik. Az idősebb kori költésekben ugyanis jelentős részt képviselnek az egészségügyi kiadások. A pénztáraknak persze az egészségmegőrzésben is jókora szerepük lehetne. Ezért is elképesztő, hogy a cafeteria idei átalakítására éppen ezeknek a pénztáraknak a hátrányára került sor.
