Inflációt és recessziót hoz magával az intézkedés
2025. április 8.
Az új amerikai vámok üzenete az, hogy átrendeződhet a világgazdaság. Ez a felismerés sokkot okozott a tőkepiacokon, zuhantak a részvényárfolyamok. A nagy kérdés az lehet, hogy a globális felfordulás eléri-e az amerikai devizát is, és végül lecserélik-e a világ legfőbb devizájának posztjáról.
Az új vámtarifák bevezetését feszült figyelemmel követik a piacok. Eleinte az a remény élt, hogy ez csak politikusi nagyotmondás, választások során a szavazatok maximalizálását szolgáló „írói munkásság” csupán. Majd amikor kiderült, hogy a megválasztott régi-új elnök valóban megemeli az importra kirótt adókat, akkor az a remény élt az elemzőkben, hogy ez csak erőfitogtatás, tárgyalási technika része, és valójában nem lesznek komoly és valódi pénzügyi terhek bevezetve. Mindezek az elképzelések szertefoszlottak április 2-án, amikor eljött a „Felszabadítás Napja”, és Trump elnök diadalittasan mutatta be, hogy gyakorlatilag a világ összes országával szemben büntetővámokat vezet be az USA.
Az intézkedés mellett az amerikai elnök stábja több érvet is felhozott. Az Ázsiába kiszervezett gyártás visszatelepítése az USA-ba, a személyi jövedelemadó kiváltása és a gazdasági partnerek tisztességtelen eljárásai is felmerültek, mint lehetséges magyarázatok.
Ugyanígy értelmetlen dolog erőszakkal követelni, hogy azok az amerikai cégek, amelyek erőforrásaik hatékonyabb felhasználása érdekében külföldre szervezték a termelésüket, most politikai parancsra térjenek vissza az USA-ba. Az észak-amerikai autógyárak vagy a Boeing repülőgyár a legjobb példái annak, hogy mennyire komplex ma egy terméket előállítani, és hogy mennyire fontos, hogy az egyes alkatrészeket mindig a legjobb minőségű és legolcsóbb beszállítótól vásárolhassák meg a nagy cégek. A globalizációt, az országok közti kereskedelmet ilyenformán gyakorlatilag lehetetlen úgy visszaszorítani, hogy ne okozna óriási károkat mind a világgazdaság egészére, mind külön az USA gazdaságára nézve.
Egyrészt elég viccesen hangzik, hogy a világ második világháború óta legerősebb gazdaságát az elmúlt évtizedekben minden kis és nagy ország szabadon sanyargatta, anélkül, hogy a szupernagyhatalom bárhogyan is tiltakozott volna. Így például el kellene hinnünk, hogy az USA legszorosabb szövetségesei mind ellene dolgoztak volna az elmúlt években: Trump táblázata szerint Japán 46 százalékos, Dél-Korea 50 százalékos, az EU 39 százalékos terhet rótt volna az amerikai cégekre. Még nevetségesebb az állítás, ha egyes kisebb országokat nézünk, amelyek egészen biztosan nem rendelkeznek olyan mértékű mozgástérrel és gazdasági erővel, mint ami kiolvasható lenne az elnök adataiból: szegény Kambodzsa 97 százalékos, Banglades 74 százalékos és Madagaszkár 93 százalékos akadályt gördített volna eddig az amerikai export útjába.
Ezekről az értékekről azért kell külön beszélnünk, mert ezek voltak azok, amelyek mértékükkel meglepték a gazdagági elemzőket és tőkepiaci szakembereket, hiszen senki nem számított ilyen magas számokra. Ha vártak is valamit április 2-án, messze nem ilyen magas számokat, és emiatt esett két napon át folyamatosan a világ összes tőzsdéje. Mi tehát a valóság, honnan is jöhetnek ezek az őrült magas értékek?
A Twitteren hamar elterjedt a megoldás, amit aztán komoly újságok is átvettek: bár az elnöki stáb továbbra is azt állítja, hogy komplex és a nem-vám jellegű elemeket is számszerűsítő kimutatások készültek, de úgy tűnik, hogy ennél sokkal egyszerűbb képletet használtak. Nevezetesen fogták az adott országgal fennálló külkereskedelmi deficitet, majd ezt elosztották az adott országból származó importtal (például Kínából 427 milliárd dollárnyi árut importált az USA és az egyenleg velük szemben 279 milliárd dolláros hiány volt, ezért 279/427= 65 százalék a kimutatott érték, aminek nagyságrendileg felét, 34 százalékot fognak kivetni mostantól minden új kínai árura).
Ha ez igaznak bizonyulna, az azért eléggé szomorú lenne az új adminisztrációra nézve, hiszen egy ilyen fajsúlyú, ilyen komoly következményekkel járó intézkedés mellé sokkal komolyabb és gazdaságilag alátámasztott számítások kellenének. Arról nem is beszélve, hogy ezzel eléggé lehetetlen helyzetbe hozzák a külföldi partnereket, akik ha akarnak sem tudnak engedelmeskedni az amerikai akaratnak, hiszen nem tudják csökkenteni a vámtételeiket, ha azok eleve nem olyan magasak, mint ahogy azt az USA állítja. Nem is csoda, hogy például Kína nem is bajlódik azzal, hogy úgy tegyen, mintha tárgyalni szeretne ezekről a lépésekről: Peking máris reagált és 34 százalékos vámot vezetett be minden amerikai exportra, ami a világ második legnagyobb gazdaságába irányulna.
Hirtelen minden szem újra a Fed-re tapad, amelynek egy igen nehéz kérdést kell megválaszolnia: az inflációs nyomás vagy a gazdasági lassulás lesz az erősebb és fontosabb elem, amit kezelniük kell? A stagflációtól talán még messze vagyunk, de egyes elemzők azért már emlegetik: az infláció nőhet miközben a gazdaság stagnál, és a jegybank ilyenkor nem tudja melyik ujjába harapjon, melyik elemmel foglalkozzon. Ha az inflációt akarja megfékezni, akkor magasan kell tartania a kamatokat. Ha a gazdasági lassulást akarja kompenzálni, akkor csökkenteni kell azokat. Egyelőre az a várakozás tűnik többségben levőnek, hogy a gazdasági növekedés megőrzése fontosabb, és ezért már májusban kamatcsökkentést remélnek egyesek. Mindez természetesen erősen segítette a kötvénypiacot, a kötvényekbe, mint biztonságosabb befektetésbe ömlött a pénz, a hozamok lementek, azaz az árfolyamok emelkedtek.
A II. világháborút követő gazdasági rendet Bretton Woods-ban hozták létre még 1944-ben. Itt megállapodtak arról, hogy az USA dollár megkülönböztetett szerepet fog játszani, és hogy minden más deviza majd hozzá fog kötődni. Bár ezt a rendszert már 1973 óta nem használja a világ, de a mai napig megmaradt, hogy az USA dollár a világ legerősebb devizája, amely sokkal erősebb, mint az USA gazdasági ereje. A dollárt ezen felül a közelmúltig az is segítette, hogy ömlött a pénz a többi piacról az amerikai részvényekbe.
Komolyan felmerült a kérdés többekben is, hogy mennyi ideig tartható fenn az, hogy Trump elnök fantáziavilágában agyon adóztatja a világ országait, miközben elvárja, hogy azok stabilan fektessenek be amerikai részvényekbe és kötvényekbe, ezzel is támogatva az amerikai fizetőeszköz értékét. Csak nagyon finoman utalunk arra, hogy az amerikai államadósság legnagyobb tulajdonosai Kínában, Japánban és a Közel-Keleten találhatóak, így ha az amerikai elnök értelmetlen gazdasági háborút indít ellenük, akkor végszükség esetén ez is fegyver lehet. Senki nem szeretné elképzelni, hogy milyen is lenne egy világ, amelyben nem a dollár a világ vezető devizája, jelenleg nincs is elfogadott alternatív javaslat sem erre. De nem lenne jó, ha eljutnánk arra a pontra, amikor ezt komolyabban elkezdik vizsgálni a világ különböző fővárosaiban.
Ha ezt hasznosnak találta, lájkolja és kövesse az azénpénzem facebook oldalát, és látogassa meg máskor is közvetlenül honlapunkat!
Szerző: Szepesi László
Címkék: dollár, vám, vámháború, Trump, USA, tőkepiacok, vámtarifa, világgazdaság
Nagy baj érheti a dollárt Trump vámháborúja miatt
Fotó: clipart.com
Az új vámtarifák bevezetését feszült figyelemmel követik a piacok. Eleinte az a remény élt, hogy ez csak politikusi nagyotmondás, választások során a szavazatok maximalizálását szolgáló „írói munkásság” csupán. Majd amikor kiderült, hogy a megválasztott régi-új elnök valóban megemeli az importra kirótt adókat, akkor az a remény élt az elemzőkben, hogy ez csak erőfitogtatás, tárgyalási technika része, és valójában nem lesznek komoly és valódi pénzügyi terhek bevezetve. Mindezek az elképzelések szertefoszlottak április 2-án, amikor eljött a „Felszabadítás Napja”, és Trump elnök diadalittasan mutatta be, hogy gyakorlatilag a világ összes országával szemben büntetővámokat vezet be az USA.
Az intézkedés mellett az amerikai elnök stábja több érvet is felhozott. Az Ázsiába kiszervezett gyártás visszatelepítése az USA-ba, a személyi jövedelemadó kiváltása és a gazdasági partnerek tisztességtelen eljárásai is felmerültek, mint lehetséges magyarázatok.
Az időt visszatekerni
A gyártás kiszervezésének visszacsinálása új amerikai munkahelyeket hozna létre, ami egy jól csengő választási szlogen, de a mai globalizált bolygón ez a törekvés közelebb áll a 19. századi géprombolókhoz, mint egy megvalósítható gazdasági programhoz. A 200 évvel ezelőtti textilmunkások is azért voltak elkeseredve, mert elveszítették a munkahelyeiket, mert kiszorították őket a hatékonyabb, gyorsabb és erősebb gépek, így dühüket a gépeken töltötték ki és sorozatban törték szét őket. Természetesen a mozgalom érthető emberileg, de a hatékonyság erejével nem lehetett szembeszállni.Ugyanígy értelmetlen dolog erőszakkal követelni, hogy azok az amerikai cégek, amelyek erőforrásaik hatékonyabb felhasználása érdekében külföldre szervezték a termelésüket, most politikai parancsra térjenek vissza az USA-ba. Az észak-amerikai autógyárak vagy a Boeing repülőgyár a legjobb példái annak, hogy mennyire komplex ma egy terméket előállítani, és hogy mennyire fontos, hogy az egyes alkatrészeket mindig a legjobb minőségű és legolcsóbb beszállítótól vásárolhassák meg a nagy cégek. A globalizációt, az országok közti kereskedelmet ilyenformán gyakorlatilag lehetetlen úgy visszaszorítani, hogy ne okozna óriási károkat mind a világgazdaság egészére, mind külön az USA gazdaságára nézve.
Adót adóval kiváltani
A második indok, amit egy-két támogató korábban még megemlített az volt, hogy a vámok olyan extra bevételt hoznak majd, aminek révén az USA eltörölheti a személyi jövedelemadót. Ez nyilvánvalóan lehetetlen, lévén az USA körülbelül 5100 milliárd dollárnyi adót szedett be tavaly, míg az ország össze importja (amire egyáltalán ki lehet vetni bármilyen vámot) nem haladta meg a 3900 milliárd dollárt. Magyarán 100 százaléknál nagyobb vám kellene minden importált árura ahhoz, hogy a vámok kiválthassák a jövedelemadókat. Abba már bele sem megyünk, hogy ez egyáltalán egy kívánatos vagy jó dolog volna-e, csupán annyit tudunk erre mondani, hogy nem kivitelezhető.Kiszámolni és visszavágni
Végül az időben legutolsó indok és magyarázat az importvámok emelésére az volt, hogy ezzel az USA csak visszavág, a kereskedelmi partnerek (a világ összes többi országa) ugyanis az elnöki stáb szerint szinte egytől-egyig mind tisztességtelenül jártak el az elmúlt években az amerikai szuperhatalommal szemben. Készült is egy táblázat, ahol „vám és nem-vám jellegű akadályok mértéke” címmel szerepeltettek egy százalékos értéket sok-sok országgal szemben, és az USA ennek a kalkulált értéknek a felét (de minimum 10 százalékot) vetette most ki válaszul az érintett országokra.Egyrészt elég viccesen hangzik, hogy a világ második világháború óta legerősebb gazdaságát az elmúlt évtizedekben minden kis és nagy ország szabadon sanyargatta, anélkül, hogy a szupernagyhatalom bárhogyan is tiltakozott volna. Így például el kellene hinnünk, hogy az USA legszorosabb szövetségesei mind ellene dolgoztak volna az elmúlt években: Trump táblázata szerint Japán 46 százalékos, Dél-Korea 50 százalékos, az EU 39 százalékos terhet rótt volna az amerikai cégekre. Még nevetségesebb az állítás, ha egyes kisebb országokat nézünk, amelyek egészen biztosan nem rendelkeznek olyan mértékű mozgástérrel és gazdasági erővel, mint ami kiolvasható lenne az elnök adataiból: szegény Kambodzsa 97 százalékos, Banglades 74 százalékos és Madagaszkár 93 százalékos akadályt gördített volna eddig az amerikai export útjába.
Ezekről az értékekről azért kell külön beszélnünk, mert ezek voltak azok, amelyek mértékükkel meglepték a gazdagági elemzőket és tőkepiaci szakembereket, hiszen senki nem számított ilyen magas számokra. Ha vártak is valamit április 2-án, messze nem ilyen magas számokat, és emiatt esett két napon át folyamatosan a világ összes tőzsdéje. Mi tehát a valóság, honnan is jöhetnek ezek az őrült magas értékek?
A Twitteren hamar elterjedt a megoldás, amit aztán komoly újságok is átvettek: bár az elnöki stáb továbbra is azt állítja, hogy komplex és a nem-vám jellegű elemeket is számszerűsítő kimutatások készültek, de úgy tűnik, hogy ennél sokkal egyszerűbb képletet használtak. Nevezetesen fogták az adott országgal fennálló külkereskedelmi deficitet, majd ezt elosztották az adott országból származó importtal (például Kínából 427 milliárd dollárnyi árut importált az USA és az egyenleg velük szemben 279 milliárd dolláros hiány volt, ezért 279/427= 65 százalék a kimutatott érték, aminek nagyságrendileg felét, 34 százalékot fognak kivetni mostantól minden új kínai árura).
Ha ez igaznak bizonyulna, az azért eléggé szomorú lenne az új adminisztrációra nézve, hiszen egy ilyen fajsúlyú, ilyen komoly következményekkel járó intézkedés mellé sokkal komolyabb és gazdaságilag alátámasztott számítások kellenének. Arról nem is beszélve, hogy ezzel eléggé lehetetlen helyzetbe hozzák a külföldi partnereket, akik ha akarnak sem tudnak engedelmeskedni az amerikai akaratnak, hiszen nem tudják csökkenteni a vámtételeiket, ha azok eleve nem olyan magasak, mint ahogy azt az USA állítja. Nem is csoda, hogy például Kína nem is bajlódik azzal, hogy úgy tegyen, mintha tárgyalni szeretne ezekről a lépésekről: Peking máris reagált és 34 százalékos vámot vezetett be minden amerikai exportra, ami a világ második legnagyobb gazdaságába irányulna.
Tőkepiaci reakciók
Bár több hónap volt a lelki felkészülésre, de valahogy senki sem akarta elhinni, hogy valóban ennyire magas és szerteágazó lesz a vám mértéke. Amikor viszont mindenkinek egyértelmű lett, hogy ez valóban bekövetkezik, akkor a következmények mérlegelése azonnal megkezdődött: az USA gazdasági növekedése egyértelműen lassulni fog, esetleg akár recesszióba is fordulhat idén. Emellett, bár ezt Trump elnök nem hiszi, de a vámokat a vállalatok át fogják hárítani a vásárlókra, azaz a külföldi áruk ára növekedni fog az USA-ban. A vállalatok továbbra is profitálni fognak talán az új elnök által még bejelentendő deregulációból, a szabályok lazításából, de a gyengülő hazai keresletet és a nehezebbé váló külföldi értékesítéseket ez nem kompenzálja.Hirtelen minden szem újra a Fed-re tapad, amelynek egy igen nehéz kérdést kell megválaszolnia: az inflációs nyomás vagy a gazdasági lassulás lesz az erősebb és fontosabb elem, amit kezelniük kell? A stagflációtól talán még messze vagyunk, de egyes elemzők azért már emlegetik: az infláció nőhet miközben a gazdaság stagnál, és a jegybank ilyenkor nem tudja melyik ujjába harapjon, melyik elemmel foglalkozzon. Ha az inflációt akarja megfékezni, akkor magasan kell tartania a kamatokat. Ha a gazdasági lassulást akarja kompenzálni, akkor csökkenteni kell azokat. Egyelőre az a várakozás tűnik többségben levőnek, hogy a gazdasági növekedés megőrzése fontosabb, és ezért már májusban kamatcsökkentést remélnek egyesek. Mindez természetesen erősen segítette a kötvénypiacot, a kötvényekbe, mint biztonságosabb befektetésbe ömlött a pénz, a hozamok lementek, azaz az árfolyamok emelkedtek.
Világ devizája
Most már csak az a kérdés, hogy mi lesz a dollárral. Sokan félnek, hogy egy konfrontációra alapuló, gazdasági harcra és erőfölény kihasználásra épülő új világgazdasági modell van most kialakulófélben. Itt nincsnek szövetségek, nincs nemzetközi együttműködés, csak mindenki saját magát próbálja védeni és a saját érdekei alapján próbál cselekedni. Itt bizony felmerül a kérdés, hogy ha az USA eldobja magától a szabad világ vezetője címet, ha mások szerint nem csak önzőn, de értelmetlenül is viselkedik, akkor meddig várhatja el, hogy a devizája továbbra is külön megítélés alá essen a többi ország szemében.A II. világháborút követő gazdasági rendet Bretton Woods-ban hozták létre még 1944-ben. Itt megállapodtak arról, hogy az USA dollár megkülönböztetett szerepet fog játszani, és hogy minden más deviza majd hozzá fog kötődni. Bár ezt a rendszert már 1973 óta nem használja a világ, de a mai napig megmaradt, hogy az USA dollár a világ legerősebb devizája, amely sokkal erősebb, mint az USA gazdasági ereje. A dollárt ezen felül a közelmúltig az is segítette, hogy ömlött a pénz a többi piacról az amerikai részvényekbe.
Komolyan felmerült a kérdés többekben is, hogy mennyi ideig tartható fenn az, hogy Trump elnök fantáziavilágában agyon adóztatja a világ országait, miközben elvárja, hogy azok stabilan fektessenek be amerikai részvényekbe és kötvényekbe, ezzel is támogatva az amerikai fizetőeszköz értékét. Csak nagyon finoman utalunk arra, hogy az amerikai államadósság legnagyobb tulajdonosai Kínában, Japánban és a Közel-Keleten találhatóak, így ha az amerikai elnök értelmetlen gazdasági háborút indít ellenük, akkor végszükség esetén ez is fegyver lehet. Senki nem szeretné elképzelni, hogy milyen is lenne egy világ, amelyben nem a dollár a világ vezető devizája, jelenleg nincs is elfogadott alternatív javaslat sem erre. De nem lenne jó, ha eljutnánk arra a pontra, amikor ezt komolyabban elkezdik vizsgálni a világ különböző fővárosaiban.
Ha ezt hasznosnak találta, lájkolja és kövesse az azénpénzem facebook oldalát, és látogassa meg máskor is közvetlenül honlapunkat!
Szerző: Szepesi László
Címkék: dollár, vám, vámháború, Trump, USA, tőkepiacok, vámtarifa, világgazdaság
