Évi 27 milliárd forint a felár

MNB: igenis megéri a szuperállampapír!

Fotó: allampapir.hu

2019. december 7. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) munkatársainak cikke szerint az új szuperállampapír valóban mintegy 27 milliárd forintos többletköltséget jelent az állam számára, de megérheti a biztosítási díjként is felfogható prémium kifizetése. Ráadásul kimutatták, hogy ezt a „felárat” különböző tényezők kompenzálhatják.

Meglehetősen sok olvasónk jelezte, hogy azért sem bízik a magyar államban, mert jókora felárat hajlandó fizetni a pénzére, pedig „hüvelykujj szabály szerint a túl magas gyanús”. Tény, hogy az idén június 3-tól jegyezhető Magyar Állampapír Plusz kamata az ötödik év végén eléri a 6 százalékot. Egymillió forintos befektetés esetén öt év alatt 270 ezer forintos hozam írható jóvá adómentes jövedelemként. Ez pedig a jelenlegi pénzpiaci környezetben valóban kiemelkedő.

Az MNB három munkatársa közös írásában érvelt az új konstrukció mellett (ezt itt olvashatja el). Mint elismerik, a MÁP+ értékesítését támogató magas kamat valóban többletköltséget jelent a piaci kötvénykibocsátáshoz és a többi lakossági papírhoz képest. A nagybani piachoz képesti átlagos felár az elmúlt hónapokban 3,3 és 3,6 százalékpont között alakult, a kamat pedig az egyes futamidőkön 0,3-0,75 százalékponttal haladja meg a többi lakossági papír után fizetett kamatot (persze – tesszük hozzá mi - még ezek kamata is jóval magasabb a piacinál).

A kamatfelár mellett plusz kiadás az állam által a forgalmazók számára kifizetett jutalék. Megjegyzik azt is, hogy a jelenleg alkalmazott új jutalékrendszer állományalapú, és az állomány növekedése esetén magasabb jutalékot biztosít a bankoknak. Összesítésük szerint a lakossági állampapír stratégia céljainak eléréséhez évente szükséges 1100 milliárd forintos többletkibocsátás esetén a „felár” 19 milliárdos, a jutalék pedig 8 milliárdos többletkiadás.

Jó alany lehet a lakosság

A kormány tehát évi 27 milliárd forintos többletet vállal. Az államnak viszont – érvelnek a szerzők – megérheti egy biztosítási díjként is felfogható prémiumot kifizetni. Tévedés ne essék, ez a bizonyos „biztosítási díj” nem a magyar lakosokat, hanem magát a kormányzatot védi. A dolog mögött az a gondolat állhat, hogy válság esetén a magyar átlagember nem rohan felvenni forintos állampapírját.

A „felárat” a szerzők szerint számos, nehezebben számszerűsíthető tényező hatásával érdemes korrigálni (nagybani piac tehermentesítése, növekvő adóbevételek, a kockázati prémium csökkenése, csökkenő devizatartalék-igény, készpénzállomány becsatornázása), így a nettó költségek állításuk szerint érdemben alacsonyabbak. Ráadásul – jegyzik meg – az értékesítés Államkincstárba terelésével a plusz kiadások tovább csökkenthetők.

Az összegzésben végül arra jutnak, hogy az állam számára igenis megéri ez a „csodapapír”. A költséggel ugyanis szemben áll az ország sérülékenységének mérséklése, az állam finanszírozási szerkezetének és kockázatainak optimalizációja, a kamatkiadások hazai lakosság irányába terelése, a megtakarítási ráta magas szinten történő stabilizálása, illetve a lakosság pénzügyi tudatosságának növelése.