A világ több pontjára is érdemes figyelni

Mit sodor el a kínai hurrikán?

2015. augusztus 25. Megrázta hétfőn a világ tőzsdéit a sanghai börze összeomlása. Az elemzők azt találgatják, hogy a két héttel korábbi kínai jegybanki intézkedés keltette hullámok utórezgéseinek vagyunk tanúi, vagy egy új válság startpisztolya dördült el. Miközben azonban mindenki Kínára figyel, máshonnan is jönnek a rossz hírek, amire csak ráerősödnek újabb félelmek is, növelve a bizonytalanságot.

A hazai befektetők már jó ideje unatkozva nézik a zéróhoz közelítő banki kamatokat, és a bátrabb befektetők kezdenek a kockázatosabb eszközökkel barátkozni. Egyre többen kényszerülnek erre, ha pénzüket gyarapítani szeretnék. Nekik most figyelmeztető leckét adhatott a hazai tőzsde indexének hétfői 6 százalékos zuhanása. Ma alighanem további szomorúságot hozhat néhány befektetési alap is (a nettó eszközértékek mostanáig csak a nagyobb cirkusz előtti értéket mutathatták). Pánik helyett érdemes végiggondolni, mi is történik most.

A helyzet fő jellemzője első látásra az, hogy vörösbe borultak a tőzsdék árfolyamjelző táblái. Már ez nem öröm, de ennél nagyobb bajt jelentenek a fokozott bizonytalanságot mutató, szinte kezelhetetlenné váló árfolyam-ingadozások, amelyek nem látszanak az indexek napi záróárfolyamain. Egy-egy papír – néha a piac egésze - napon belül akár 4-5 százalékos ingadozást is produkál, akár többször is megjárva ekkora utat.

Kisebb viharok után még megnyugodni látszottak a piacok azután, hogy a kínai jegybank augusztus 11-én és 12-én két lépésben összesen 3,5 százalékkal leértékelte a jüant a dollárhoz lépest. A devalváció voltaképpen nem volt meglepetés, miután az augusztus elején napvilágot látott adatok szerint a kínai export 8,3 százalékkal zuhant, ami egyben azt is jelentette, hogy az ázsiai ország lemondhat az idei évre tervezett hét százalékos gazdasági növekedésről. Mintegy megnyugtatásként azonnal hangsúlyozták, hogy Kínának nem célja árfolyamháborúba kezdeni, a cél az, hogy a kínai jegybank szabadabb utat engedjen a piaci folyamatoknak, és piackonform intézkedésekkel próbál újabb lendületet adni a gazdaságnak. Ezt mutatja az is, hogy a jegybank a múlt héten közel 19 milliárd dollárt juttatott a kereskedelmi bankrendszernek.

Amikor eldördült az ágyu

Az elemzők egy része azt hangsúlyozta, hogy a kínai gazdaságban, még ha némi lassulással számolni is kell a korábban megszokott ütemhez képest, még vannak tartalékok (az IMF július elején még fenntartotta a 6,8 százalékos prognózist). Bár Olivier Blanchard, a Valutaalap vezető közgazdásza a kialakulóban levő ingatlanpiaci lufiban és ennek kapcsán a hitelbővülésben rejlő veszélyekre felhívta a figyelmet. (Ez viszont baljóslatúan a 2008-as súlyos világválságot idézi.)

A devizapiacok szépen „lekövették” a kínai lépést, a dollár 1,86, majd 0,89 százalékkal erősödött a jüanhoz képest. Kisebb meglepetést legfeljebb az jelentett, hogy – ha minimális mértékben is – de az euró ezen a két napon erősödött a dollárhoz képest. Hasonlóan reagáltak a részvénytőzsdék is: a Sanghai Composite index 0,01 és 1,06 százalékos, a Dow Jones Industrial index 1,18 százalékos esése sem tűnt szokatlannak; utóbbi 19-én már némi pluszban zárt. A DAX-ot már jobban megviselte ez a két nap, a 2,68, majd 3,41 százalékos zuhanás elég meghökkentő volt.

Az amerikai és európai piacok még nem is reagálták le a sanghai tőzsde indexének, a Shanghai Composite indexnek 18-iki 6,16 százalékos esését – amit másnap még 1,23 százalékos korrekció is követett -, csak 20-án és 21-én fordultak komolyabb 2-3 százalékos lejtmenetbe. Az ágyú igazán hétfőn dörrent el, amikor Kína legnagyobb piaca gyakorlatilag összeomlott – 8,5 százalékos zuhanással zárt. Az elemzők szerint ezzel fél éves tőzsdei lufi eresztett le, amivel a kínai piac teljes értékének mintegy harmadát vesztette el. A DAX ezen a napon 4,7, a DIA 3,5 százalékos veszteséget szenvedett el.

Korea és a görögök is borzolják a kedélyeket

Az események epicentrumában nyilvánvalóan a kínai fejlemények állnak, így nem véletlen, hogy csak egy-egy elemző figyel oda azokra az eseményekre, amelyek nyilvánvalóan szintén hatnak az börzékre. Nem is lehet igazán tudni, hogy a koreai börze irányadó indexe, a KOSPI 200 ezekben a kritikus napokban a – végül is közeli – kínai események, vagy a két Koreát elválasztó demarkációs vonalon felhangzó ágyúlövések (és hangszórók) visszhangjaként esett összesen közel 7 százalékot, és ez nyilvánvalóan hatással van az amerikai, de még a kínai piacra is. (A rövid politikai válságot úgy látszik, hétfőn estére megoldották.)

Hasonlóképpen, az európai (főleg a német) exportot nyilván szintén megviseli a kínai gazdaság lehetséges elbizonytalanodása, de mind az euró árfolyamára, mind az európai tőzsdékre hatással van, hogy a látszólag nyugvópontra jutott görög kérdés ismét nyitottá válhat. Ciprasz miniszterelnök lemondását követően Vangelisz Meimarakis, az Új Demokrácia elnöke nem tudott kormányt alakítani, és a szabályok szerint következő, az egy hónappal ezelőtti megállapodást ellenző Panajótisz Lafanazanisz volt energiaügyi miniszter vezette új pártnak, a Népi Egységnek szintén csak kis esélye van erre. A szeptemberben várható új választások eredménye tehát további bizonytalanságokat hordoz. Ezt jól mutatja, hogy a hosszabb zárás után augusztus 3-án -16,23 százalékkal nyitó athéni tőzsde azóta a többi európai börzéhez hasonló ingadozásokat mutatott, vezető indexe, az Athens General ezen a hétfőn azonban 10,54 százalékos veszteséggel zárt.

A fejlődő piacokból zúdulhat át a pénz

A fejlődő piacokra is rájár a rúd, és itt is hosszabb folyamatról van szó. Mint egy elemző felhívta a figyelmet, egy év alatt csaknem 1500 milliárd dollár vonult ki ezekről a piacokról, és nem látszik, hogy vége lenne a folyamatnak. A helyzetet nem könnyítik meg az erősödő félelmek, hogy a közelgő lengyel választásokat a Kaczynski vezette, szélsőjobbnak tekintett Jog és Igazság Pártja nyeri, ami szintén kihathat az egész Európai Unióra – még akkor is, ha Lengyelország nem tagja az eurozónának.

Ennek persze erősítenie kellene a menedékek helyzetét – látszik is erősödés az amerikai és a német államkötvények piacán. Kérdés azonban, hogy mit szól ehhez az ECB (eddig egy szót sem), és hogy mennyire ösztönzi lépésre az amerikai jegybank szerepét betöltő FED-et, hogy a szeptemberre sejtetett, dodonai kijelentésekben ígért-cáfolt, mégis egyre többek által várt kamatemelést végre meglépje. Ez ártana a növekedésnek is, a részvénypiacnak is, nem véletlenül húzódozik tőle Washington. Ehhez képest már csak hab a tortán, hogy 2008 óta nem volt ilyen alacsony az olaj ára, amit persze sokan elsősorban szintén a kínai lassulással magyaráznak, de nyilvánvalóan szerepe van benne az Iránnal megszületett megállapodásnak. Különös tekintettel arra, hogy Irán már bejelentette, hogy az embargó befejeződésével nem lesz tekintettel sem az árra, sem a felhalmozott tartalékokra, hatalmas mennyiségű fekete aranyat készül a piacra borítani.

Az, hogy a hol egymást erősítő, hol egymást kioltó hatások összességében a globalizált világ melyik részpiacán, milyen hatásokkal jár majd, lényegében kiszámíthatatlan. A dolog éppen erről szól.

Szerző: Lenkei Gábor
Címkék: tőzsde, befektetés, kockázat, részvény, befektetési jegy, árfolyam