A magyarok legfeljebb 20 százalékának lenne pénze felújításra

Minden ötödik lakóépület vályog

2016. augusztus 18. Míg 2003-ban a magyarok 44 százaléka volt elégedetlen saját lakásának minőségével, a legfrissebb adatok szerint ez az arány már majdnem kétharmadra rúg. Segítene a felújítás, de arra az elsöprő többségnek nincs pénze. A statisztikai hivatal (KSH) átfogó felmérésből más meglepő adatok is kiderültek. Például az, hogy mostanra a vidéki otthonok minősége jobb a fővárosiaknál.

A statisztikai hivatal (KSH) által nemrégiben közzétett, a lakáspiaci folyamatokat feltáró felméréséből – ezt teljes terjedelmében itt nézheti meg – már idéztünk néhány, a bérlakásokkal kapcsolatos megállapítást. Igazán érdekes azonban az, hogy most kiderült: az elmúlt 12 évben (ebben először a hiteltámogatás következtében felpörgött a lakáspiac, később pedig a devizahitelezés fűtötte, majd rombolta a folyamatokat) milyen változások következtek be. Ami viszont meglepő módon szinte egyáltalán nem módosult, az a magyarok költözési kedve.

Mintegy félmillió háztartás nem szívesen lakik jelenlegi otthonában. Az elégedetlen családok száma 2003-ban még ennek kétszerese, több mint egymillió volt. A javulást még a KSH is kissé csodálkozva szemléli. Mint leírták: ez a fejlemény valószínűleg a 2008-ig tartó lakáspiaci fellendülés hatása, mégis meglepőnek tűnhet annak ismeretében, hogy a 2008-at követő időszakban már több háztartás kényszerült költözéseinek elhalasztására. A lakásukkal elégedetlenek alig több mint negyede tervezi, hogy három éven belül elköltözik, és a költözést tervezők kétharmada nem elégedetlen a jelenlegi lakáskörülményeivel. Ebből is látszik, hogy a lakásszerzési támogatások nem az igazán rászorultakhoz jutnak el.

A 2003-as lakásfelmérés idején a megkérdezettek életük során átlagosan 3,2 lakásban laktak. Ez a lakásmobilitási mutató pedig érdemben 2015-re sem emelkedett, most 3,4 lett. Minden tizenötödik magyar soha nem költözött el abból a lakásból, ahová született. Pedig – legalábbis, ha a lakóépületek puszta számát nézzük – nem csak költözni, kifejezetten lebontani is kellene házakat.

Már rosszabb a fővárosi lakótelepek minősége a vidékieknél

A KSH úgy számolja, hogy Magyarországon 2,7 millió lakóépület van, amelyeknek 21 százaléka vályog. Magas a vályogházak aránya az Alföldön, a Dél-Alföldön pedig emellett az is súlyosbítja a helyzetet, hogy jelentős részük alapozás nélküli. Az elsőre nagyon meghökkentő arány értékeléséhez azért nem árt tudni, hogy a „lakóépület' kategóriába tartozó otthonok túlnyomó többsége 1–3 lakásos családi ház. Az ennél nagyobb épületek a teljes állomány négy százalékát sem teszik ki. A lakóépületek háromnegyede még Budapesten is családi ház.

A magyar lakások száma összesen 4,4 millió, amiből 1,7 millió van négynél több lakásos házban. A lakótelepeken élők gondjaira a felmérésben több minden is utal. Ilyen például, hogy a KSH is megállapította: „elmúlt évek kiterjedt lakótelepi felújításai ellenére e lakásoknak kevesebb mint 40 százaléka problémamentes, ami azt jelzi, hogy a felújítások általában nem oldották meg az épületek valamennyi fennálló problémáját”. Megfordult a sorrend a lakótelepi épületek között: a budapesti épületek minősége mostanra már kissé elmarad a vidéki városokétól.

Gondok egyébként úgy általában is akadnak. Míg ugyanis 12 évvel korábban a megkérdezettek 44 százaléka, most 61 százaléka tartana szükségesnek egy vagy több karbantartási feladat elvégzését az épületben. A felújítást az érintette 84 százaléka pénzhiány miatt nem tudja megejteni. Az anyagi erőforrások hiányának elsődlegességét a statisztikusok szerint az is alátámasztja, hogy az elmaradt épületfelújítások aránya csökken a magasabb jövedelmű háztartásokban. A legszegényebbek (első decilis) 44 százaléka, míg a legtehetősebbek (tizedik decilis) 14 százaléka lakik olyan épületben, ahol a megjelölt épületminőségi problémák egyikét sem oldották meg a vizsgált időszakban.

Sok gyerek él alkalmatlan otthonban

Nyilvánvaló persze – jegyezzük mi meg –, hogy a különböző jövedelmi kategóriákba tartozók igényei is eltérőek. Ezt mutathatja az is, hogy az első négy jövedelmi ötödben a háztartási jövedelem emelkedésével egyenletesen emelkedik a lakások nagysága. A legfelső ötödben a lakásméret növekedése kiugró, különösen a nagyobb városokban. A lakások nagyságának jövedelem szerinti különbségeit viszont számottevően tompítja, hogy a jellemző lakásnagyság a kisebb településeken (ahol a legtöbb szegény lakik) meredeken nő.

A duplakomfortos lakások aránya 2003. és 2015. között 8-ról 12 százalékra (300 ezerről 440 ezerre) nőtt. Közben – hangsúlyozta a KSH – az igazán vacak (substandard) lakások aránya 15-ről 8 százalékra csökkent. Ez valóban jelentős javulásnak tűnik, de azért nem mellékes, hogy ma Magyarországon még mindig 320 ezer lakás tulajdonképpen alkalmatlan az ott élésre. A substandard lakások több mint háromnegyedében alacsony státusú háztartások élnek, ahol a háztartásfő a szakképzett ipari foglalkozású, betanított vagy egyszerű munkát végez. Különösen gyakori az elfogadhatatlan lakásminőség ott, ahol három vagy több gyermek él. Ennek lehet a következménye, hogy a 19 év alatti gyermekek 12 százalékát, mintegy190 ezer főt nevelnek ilyen otthonokban.

A lakásoknak jelenleg mintegy hét százaléka túlzsúfolt. Bár ez az arány a KSH szerint 2011. óta csökkent, „hátrányos élethelyzetben továbbra is probléma”. Túlzsúfolt az önkormányzati lakások több mint negyede, a nagycsaládosok lakásainak 38 százaléka. Az első háztartási jövedelmi decilisben a családok több mint egyharmada él szűkös lakásban.

Szerző: Az Én Pénzem
Címkék: ingatlan, lakás, KSH, felújítás, lakótelep