Mi lesz az angol fonttal?
A héten várható a negyedik negyedéves angol GDP adat, amiből megtudhatjuk majd, hogy technikailag a szigetország gazdasága recesszióban van-e. A harmadik negyedévben a mutató 0,1 százalékos esést mutatott és a várakozás az utolsó negyedévre is ugyanennyi. Azaz a gazdaság se nem nő, se nem igazán csökken. Az, hogy „recessziónak” hívjuk-e ezt a nulla százalék körüli állapotot vagy pedig stagnálásnak, az kivételesen nem csak a közgazdászok és statisztikusok számára fontos, hiszen Rishi Sunak kormányfőnek idén általános választáson kell megmérettetnie magát, és igen rosszul hangozna a kampány során, ha a Munkáspárt folyamatosan kritizálhatná a „recesszióban” levő gazdaság miatt.
A növekedést illetően van ok némi optimizmusra, a januári bizalmi index valamelyest erősödött a beszerzők körében, és a munkanélküliség is csökkent, átlagban 3,9 százalék lett a novemberig tartó három hónapban, szemben a korábbi 4,2 százalékkal. A kormányfő talán okkal mondogatja tehát, hogy az angol gazdaság túl van a nehezén és már jófele mennek a dolgok. Ugyanakkor a kép nem teljesen tiszta, hiszen az infláció még mindig magas a fejlett országok átlagához képest: decemberben 5,2 százalék volt a pénzromlás mértéke, ami nagyon meghaladja a központi bank inflációs céljait. Éppen ezért a Bank of England nem is tervezi a kamatok csökkentését, ellentétben más országok központi bankjaival szemben.
Brexit Blues
Helyette a legutóbbi elemzés azt mutatja, hogy a Brexit évente 100 milliárd font kiesést jelent a brit exportban, azaz ennyivel esett vissza a szigetország vállalatainak külföldi értékesítése. Bár reménykedtek benne, hogy a kieső EU-s piacokért cserébe az angol cégek majd távolabbi vidékeken (a volt gyarmatbirodalom országaiban) tudnak majd jobb pozíciót szerezni, de ez eddig nem következett be, és a komoly elemzők szerint nem is esélyes, hogy a jövőben bekövetkezne. A kieső termelés miatt a brit GDP így 4 százalékkal alacsonyabb, mint amilyen lehetne, ha nem lett volna Brexit.
Szintén az európai blokkból való kilépést okolják az angol élelmiszerinfláció magas mértékéért. Csak a megnövekedett adminisztráció (a szigetországba behozott élelmiszerek után kitöltendő vámáru-, élelmiszermegfelelőségi és egyéb nyilatkozatok kitöltése) csaknem 7 milliárd fontba került a London School of Economics egy tavalyi kutatása szerint. Az élelmiszerárak 2019. óta több mint 29 százalékkal növekedtek az Egyesült Királyságban, de ha az EU-ban maradtak volna, akkor ez a mérték csak 17 százalék lett volna. Maga a Bank of England vezető közgazdásza is elismerte, hogy a Brexit is az egyik okozója volt a magas angol inflációnak.
Kamatkülönbözet és spekuláció
Adva van tehát egy gyenge gazdaság, amelynek alacsonyabb kamatokra és különböző ösztönzőkre volna szüksége, de emellett egy magas szinten stabilizálódó infláció is jelen van, aminek letöréséhez viszont még mindig szükség van a magas kamatokra. Ez a mostanra már elhíresült „higher for longer” elv, azaz (a vártnál) magasabb kamatok lesznek (a vártnál) hosszabb ideig – ez az amerikai FED-től indult mondás mostanra leginkább a Bank of England politikájára jellemző. Hiszen az USA-ban az infláció mostanra már 3,5 százalék alá mérséklődött, ezért az Atlanti-óceánon túl inkább az a kérdés, hogy mikor fogják megkezdni a kamatvágásokat, már most márciusban, vagy csak később, mondjuk májusban.Az angol font és az USA dollár keresztárfolyama az elmúlt 12 hónapban
Forrás: tradingview.com
A devizakereskedők közt most erősen tartja magát az a nézet, hogy az angol font kamatok tovább maradnak magasan, mint a többi G10 ország devizájának kamata. Márpedig ahogyan az a Reuters gyűjtésben is látható, a font kamatok így is a legmagasabbak közé tartoznak a fejlett országok közt: 5,25 százalékon áll a brit deviza kamata, miközben az euró kamat csak 4 százalék, míg a svájci frank például csupán 1,75 százalék. Éppen ezért sokan fogadnak most arra, hogy a carry trade ügyletek révén erősödhet a font árfolyama.
Ez a típusú befektetés ismerős lehet a magyar befektetők számára is, hiszen a 90-es években, a csúszó leértékelés korában a forint is igen vonzó célpontja volt az ilyen ügyleteknek. A carry trade lényege, hogy a befektető egy alacsony kamatú devizában eladósodik, és a hitelt átváltja egy magas kamatozású devizába. A kamatkülönbözet biztos jövedelmet generál – feltéve természetesen, hogy a devizapár keresztárfolyama nem mozdul el nagyobb mértékben. Amennyiben elegendően hisznek abban, hogy nem vész majd el a kamatkülönbözet okozta profit, akkor sokan vásárolnak abból a devizából, aminek magasabb a kamata, és ezzel annak a devizának (esetünkben itt az angol fontnak) plusz keresletet teremtenek, azaz rövid távon erősítik az árfolyamát.
Így itt is ebben reménykednek most sokan, a magas infláció miatt nem csökkenhetnek az angol kamatok, a gyengülő amerikai és európai gazdaságok viszont kamatcsökkentést kell, hogy okozzanak – elvileg. Természetesen semmi sem biztos, az esetleges kamatcsökkentések időzítése és mértéke sem ismeretes senki számára. De az mindenesetre egyértelmű, hogy érdemes ezt a piacot figyelni mindazoknak, akik a devizapiac iránt érdeklődnek.
Szerző: Szepesi László
Címkék: angol font, Brexit, GDP, gazdaság, infláció, növekedés, deviza