Interjú az ÖPOSZ elnökével

Mi lesz a pénztárakkal a cafeteria szigorítása után?

A Pénztárszövetség elnöke: több út is elképzelhető

2018. szeptember 25. Az elmúlt években szinte csak jó hírek érkeztek az önkéntes pénztári szektorból. Ehhez képest az idén az alacsony kamatkörnyezet rányomja a bélyegét a hozamokra, a 2019-től hatályos adótörvények pedig néhány kasszának komoly gondot is jelenthetnek. Az Önkéntes Pénztárak Országos Szövetsége (ÖPOSZ) elnökét, dr. Kravalik Gábort kérdeztük a kilátásokról.

Azénpénzem.hu: Hogyan élik meg a pénztárak, hogy vélhetően komolyan megváltozik a viszonyuk a velük kapcsolatban álló cégekkel a cafeteria következő évi átalakítása miatt?

Dr. Kravalik Gábor, ÖPOSZ elnök: A cafeteria rendszer elemeinek változásai, a módosuló adószabályok miatt jelenleg a munkáltatók (is) keresik annak lehetőségét, hogy a korábban kedvezményes adózással nyújtott egészség– és/vagy nyugdíjpénztári hozzájárulásra szánt összeget továbbra is adhassák a munkavállalóiknak, vagy más hasonló – nyugdíjcélú vagy egészségügyi tudatosságot építő - juttatással helyettesíthessék.

Sikerült valamire jutniuk?

Több út is elképzelhető. Szóba jöhet a célzott szolgáltatás, az adományozás, de elméletileg például akár az is, hogy egy-egy munkáltató megmaradva a megszokott hozzájárulásnál a pénztári juttatás mértékét csökkentse, az így felszabaduló összegből pedig az újonnan keletkező adótehernek megfelelő bérfejlesztést hajtson végre.

A 2019-től hatályos adótörvények a kedvezőbb adózási lehetőséget megtartják – egyetlenként – a célzott támogatásokra. Pontosan mi ez a lehetőség, mekkora „gyógyírt” jelenthet a pénztáraknak?

Ez a támogatási forma más koncepción, illetve más alapokon nyugszik, és a mostani ismereteink szerinti jogszabályi környezetben alternatívája lehet a korábbi támogatási formának. Úgy véljük, hogy ez a forma megfelelő alternatíva lehet azon munkáltatók számára, akik továbbra is az egyes meghatározott juttatásokra irányadó adókulcs mellett kívánnak hozzájárulni a náluk dolgozók előtakarékosságához. Azt mondhatjuk, hogy a célzott támogatások lehetősége részben pótolhatja a pénztári rendszerből az adóváltozások hatására kieső vállalati befizetéseket. Ez a megoldás egyébként remekül alkalmas a kieső egyéb cafeteria elemek pótlására, hiszen a pénztárak azon juttatásokat (szolgáltatásokat) is tudják nyújtani.

Mennyire éltek eddig ezzel a lehetőséggel a cégek?

A célzott szolgáltatás ma kevéssé elterjedt elem. Ennek egyébként az a lényege, hogy a támogató (jellemzően a munkáltató) nem a munkavállaló egyéni számlájára, hanem egy elkülönült támogatási számlára fizet, így a befizetés nem válik az egyéni számla részévé. A célzott szolgáltatás keretében erről a támogatási számláról – a támogató és a pénztár között kötött külön támogatási szerződés alapján – a támogatottak előre meghatározott szolgáltatásokat, például egészségpénztárak esetében gyógyszervásárlást, orvosi ellátást, nyugdíjpénztárban pedig értelemszerűen majdani nyugdíjszolgáltatást vehetnek igénybe. Azt érdemes tudni a célzott támogatásról, hogy egy kifejezetten rugalmas lehetőségről van szó, ami remekül alkalmas egyéni munkáltatói preferenciák megvalósítására, munkahelymegőrző, hűségprogramok kialakítására

Még mindig nem világos számomra, hogy miért kedvelnék meg jobban a munkáltatók a jelenleginél a célzott támogatást...

Elsősorban azért, mert szakmai szempontból a célzott szolgáltatás a munkaerő-megtartás hatékony eszközévé válhat. Például úgy, hogy a differenciálás mellett vagy azon belül elképzelhető akár az is, hogy a munkáltató a célzott szolgáltatási juttatás nyújtását feltételhez (pl. hűségidő) köti. A munkáltató, támogató az általa a szerződésben kikötött feltételek szerint támogathat egyes korosztályokat, bizonyos élethelyzetben lévő embereket vagy egy munkáltatóhoz tartozó munkavállalók összességét, illetve azoknak csoportjait. A támogatás tehát csoportképző elvek mentén is odaítélhető, differenciáltan nyújtható, és – különösen nyugdíjpénztárak esetében – a támogató, a támogatott és a pénztár számára egyaránt hosszú távú elköteleződést jelent.

Ha a szabályozás változatlan formában lép életbe jövőre, akkor a nyugdíj- és az egészségpénztári bevételeknek milyen arányú csökkenésére lehet számítani?

Fontos kiemelni, hogy a magánszemélyek befizetéseit az adóváltozások nem érintik. A fizetésükből – akár a reálbér-emelkedés miatti mozgástér-növekedést is kihasználva - továbbra is a 20 százalék, akár 150 ezer forintra rúgó adókedvezmény igénybevételével tehetnek félre a pénztárakban. A 2017 eleji adóváltozások után az volt a szektor tapasztalata, hogy a kieső munkáltatói befizetéseket a tagok igyekeztek saját forrásból pótolni. Mindkét pénztári ágban rekordösszegű egyéni tagdíjbefizetés érkezett az egyéni számlákra.

Ugyanakkor, ha a munkáltatókat érintő adókörnyezet nem finomodna, a munkáltatói befizetések és ezzel párhuzamosan az öngondoskodás csökkenésére (például az önkéntes egészségpénztárakból igénybe vett szolgáltatások visszaesésével) mindenképpen lehet számítani. A 2019-től törvénybe foglalt szabályozás a munkavállalók nyugdíj-megtakarításainak visszaesésén túl a fiatal munkavállalók taggá válását is tovább nehezíti.

Nem tartanak attól, hogy több pénztár működése is ellehetetlenülhet a cafeteria „begyalulásával”? Kalkulációik szerint hány piaci szereplő tűnhet el?

Az adókörnyezet változása az előbbiekben elmondottak mellett nem érinti a pénztári működést.

Az ÖPOSZ korábban több javaslatot is megfogalmazott a rendszer kívánatos átalakításáról. Ezekről végleg letettek?

Továbbra is úgy gondoljuk, hogy hosszú távon az jelentene megoldást, ha az önkéntes pénztártagok előtakarékosságának munkáltatói támogatása a cafetéria rendszeren kívüli önálló támogatást, ösztönzést kapna. Erre egyébként a több közvélemény-kutatásunk szerint is kifejezetten erős az igény a munkavállalói oldalon. Ha a pénztári megtakarítások munkáltatói kiegészítését új alapra helyezi a kormányzat, akkor komoly előrelépés is történhet az öngondoskodási piacon. Egy a jövőre életbe lépő rendszert „kiegészítő" további változás kifejezetten jó hatással lehet a hosszú távú öngondoskodásban kiemelt szerepet kapó pénztári megoldások elterjedtségére, hiszen eddig a „cafetériarendszerben" a pénztári szolgáltatások versenyeztek a „készpénz-helyettesítő" szolgáltatásokkal.

Az idén az eddigi adatok szerint a nyugdíjpénztári befektetéseken jókorák lettek a veszteségek, a tagok vagyona tehát – hosszú idő után először – nem gyarapodott, hanem kifejezetten csökkent. Nem gondolja, hogy ez újabb pofon lehet a szektornak?

A nyugdíjra spórolás a leghosszabb távú megtakarítási forma, így legfeljebb formális jelentősége van a napi, negyedéves vagy akár az éves hozamok nyomon követésének. A jogszabályok is emiatt írják elő a pénztárak számára a 10, 15 éves időtávú adatok bemutatását. Ilyen hosszú távon rendre előfordulnak ugyanis olyan időszakok, mikor a hozamokat befolyásoló körülmények kedvezőtlenek. Az egyre nehezedő befektetési klímát már az elmúlt évben is tapasztalták a pénztárak, azonban a szakmai befektetési tevékenységnek köszönhetően 2017-ben ennek ellenére 5 százalékos reálhozamról adhattunk hírt.

Mindezek mellett a pénztárak nagy részénél alkalmazott portfoliós rendszer jellegzetessége, hogy az egyes portfoliók különböző eredményt érnek el. Így van ez most is, tehát pofonról szó sincs. Sőt: azt mondhatjuk, hogy a pénztári megtakarítás hosszú távon továbbra is az egyik legjobb befektetési forma. Nagyon fontos számunkra, hogy ezzel egyébként az emberek is tisztában vannak. A legfrissebb felmérésünkben azt is megkérdeztük ugyanis, hogy mit tartanának szem előtt, ha a várható hozamok alapján kellene döntést hozniuk a nyugdíjpénztári megtakarításról. A többség legalább 6 éves átlaghozamot venne figyelembe. Százból csak 5 pénztártag jelölte meg az éves hozamot, mint számára mérvadó eredményt.