Ellentétes hatások mozgatják a piacot

Merre mozdul az olaj ára?

Barátság II kőolajvezeték szakaszoló állomás (Szigetcsép)
Fotó: Lovas Judit

2022. szeptember 29. Az olaj ára több hónapos folyamatos csökkenés után most kiszámíthatatlan szinten billeg: megvan az esély egy jelentős áresésre, ha a világgazdaság valóban recesszióba csúszik, de az is lehetséges, hogy a decemberben életbe lépő keményebb szankciók miatt az ár inkább újra az egekbe szökik. Bizonytalanság minden szinten, olajpiaci áttekintésünk következik.

A megszokottnál is volatilisebb lett az olaj ára az elmúlt időszakban, ráadásul nemcsak az árváltozás mértékéről, de annak az irányáról sem értenek egyet a szakértők. Nagy a bizonytalanság a piacon, számtalan tényező hat most az árfolyamra. Mielőtt a közelmúlt eseményeit elemeznénk, tekintsük át röviden a különböző olajpiaci alapinformációkat és azt, hogy hol nyerhetünk mi magunk is adatokat!

A nyersolaj különböző jegyzései

Az olaj piacán 4 mérvadó jegyzésről beszélhetünk, ezek mindegyike egy-egy különböző minőségű és származású olajat ír le: megkülönböztetjük az arab Dubai, az orosz Ural, az atlanti Brent és az amerikai WTI jegyzéseket. A Brent tekinthető a Nyugat-Európát és a világkereskedelmet leginkább befolyásoló jegyzésnek, ez az Északi-tenger olajmezőinek átlagos minőségét képviseli. A Brent olaj a könnyebb (kevésbé sűrű, a finomítás során könnyebben és kevesebb energiával feldolgozható) és alacsonyabb kéntartalmú olajak közé tartozik. A WTI jelentése Western Texas Intermediate, azaz egy közepes minőségű olaj Nyugat-Texasból, és mint a neve is mutatja, ezt az amerikai kontinensen, szárazföldön termelik ki. A WTI a Brenthez nagyon hasonló, mind minőségben, mind árjegyzésében, de mivel nagyobb utat kell megtennie a globális piacokat jelentő kikötőkig, ezért egy fokkal kevésbé elterjedt a nemzetközi piacokon, mint a Brent.

A közel-keleti termelők árait a Dubai Crude (Dubai nyersolaj) jegyzés tükrözi, maga a dubai olaj úgynevezett közepes olaj, lévén, hogy sűrűsége és kéntartalma valamivel magasabb az előbb említett két olaj fajtánál. A Dubai jegyzést főleg az ázsiai importőrök használják a közel-keleti vásárlások során. Végül, de nem utolsó sorban az Urál jegyzést kell megemlítenünk, amely az orosz olajmezők termelésének árát tükrözi. Az Urál olajtípus egy keverék: az Urál és Volga menti olajmezők nehéz olaja mellé egy kevés könnyű nyugat-szibériai olajat adagolnak, de az eredmény így is a Brenthez és a WTI-hez képest egy magas sűrűségű és kéntartalmú termék. Az ukrán háború kitörése előtt az Urál olajat nagyobb részt Európa vásárolta, a nyersanyag jellemzően csővezetékeken (mint pl. a hazánkba is érkező Barátság kőolajvezetéken) keresztül jutott el a finomítókig, míg a termelés egy kisebb részét tankerhajókkal szállították Ázsiába.

Tehát amikor „olajról” beszélünk, akkor tudnunk kell, hogy földrajzilag egymástól nagyon távol levő, igen eltérő geopolitikai környezetben felszínre hozott és valamelyest eltérő minőségű nyersanyagáról beszélünk, amelynek így nincs is egyetlen hivatalos világpiaci ára. Ettől függetlenül a Brent jegyzését ajánljuk olvasóink figyelmébe, amit ezen a linken tudnak követni. A többi jegyzés jellemzően szintén a Brenthez igazodik, csupán a minőség és a szállítási költségek okoznak eltérést a WTI és a Brent vagy a Dubai és a Brent között.

Brent és Urál, a táguló különbség

A minket közvetlenül érintő Urál és a Brent közt a normál árkülönbség éveken keresztül 1-2 dollár volt hordónként (a hordó az olajkereskedés szokásos alapegysége, egy hordó 159 litert tartalmaz). Ez azonban az idei évben megváltozott, egyrészt mert a nagy nyugati olajcégek kivonultak Oroszországból, másrészt mert a hagyományos piacok közül több bezárt az orosz olajtermékek előtt. Az Urál jegyzése mindezek eredményeképpen elszakadt a Brenttől, és 10-20 dollárral kevesebbet kellett csak adni érte a tavasz óta.

Ez az eltérés nagyon fontos a MOL-nak, ugyanis – mint korábban megírtuk - a cég beszerzési ára jellemzően az Urál jegyzéshez kötött, a magyar olajcég által értékesített benzin, dízel és egyéb finomított kőolajszármazékok ára viszont (az egységes és átjárható európai piacoknak is hála) a Brent jegyzéshez igazodik.

Mindez azért érdekelheti különösen a hazai autósokat, mert a MOL a benzin árstop-on elszenvedett veszteségeit többek közt a Brent-Urál jegyzésen elért nyereséggel tudja kompenzálni, azaz minél nagyobb a két jegyzés különbsége, annál nagyobb az olajcég képessége arra, hogy elnyelje a világpiaci ár alatti ún. „hatóságiár”-on történő lakossági értékesítés veszteségét. Mindez persze igaz fordítva is: ha esetleg megfordulna a trend és a két jegyzés közeledne egymáshoz, akkor a MOL veszteségelnyelő képessége anélkül csökkenne, hogy ezzel egyidőben a benzin olcsóbbá válna, és az árstop fenntartása igen nehézzé válhatna. Ezért is javasoljuk, hogy időközönként saját magunk is ellenőrizzük a két jegyzés különbségét ezen a linken.

Felrohan, aztán folyamatosan lecsúszik...

A Brent olaj ára igen nagyfokú volatilitást mutatott az elmúlt időszakban, azaz az egyik napról a másikra történő ármozgások a szokásosnál nagyobbak voltak. Az elmúlt 12 hónapban az ukrajnai hadműveletek megindítása előtt 80 dollár volt a hordónkénti megszokott ár, ami hamarosan 120 dollárra szökött fel, azaz 50 százalékkal drágult, és egészen június legelejéig ezen a szinten maradt. Onnan azonban lejtmenetbe kapcsolt, és mára újra kicsivel 80 dollár felett kapható a Brent. A csökkenés okai közt szerepel az, hogy az ukrán hadsereg előbb megállította, majd néhány helyen visszatámadta az orosz erőket, ami az orosz elnök alkupozíciójának romlását vetítette előre.

Szintén ide kapcsolódik, hogy az EU az orosz olajtermékek behozatalának korlátozásáról döntött május végén. (Erről részletesen itt olvashatunk magyarul.) A szankciókkal kapcsolatosan két dolgot fontos megjegyeznünk: egyrészt a kormány lobbizásának eredményeképpen ezek alól a behozatali korlátozások alól Magyarország felmentést kapott, azaz azokat hazánknak nem kell alkalmaznia, a magyar ellátás sem mennyiségben, sem árban nem érintett közvetlenül a szankciók által. Másrészt a szankciókat életbe léptető államok is hosszabb átmeneti időt kaptak a behozatali tilalmak életbe léptetésére, így a nyersolajra csak idén decembertől vár kitiltás az EU legnagyobb részéről. Végezetül felhívnánk a figyelmet arra, hogy a szankciókról való megállapodás óta a nyersolaj ára esik, nem emelkedik – ez persze lehet véletlen időbeli egybeesés is.

Ársapka

A G7, azaz a legfejlettebb 7 ország döntése nyomán egy másfajta lépés is veszélyezteti az orosz olajbevételeket: ársapkát kívánnak bevezetni az Oroszország által eladott olajra. Ahogy a Reuters összefoglalójából is kiderül, a még csak körvonalaiban létező terv szerint valahol 40 és 60 dollár között állapítanák meg azt a maximális árat, amit a vevők fizethetnének az orosz eladóknak. A korlátozást oly módon lehetne kikényszeríteni, hogy a londoni székhelyű biztosító klubok szövetségének megtiltanák, hogy olyan tankerhajóra kössenek biztosítást, amely az ársapkát be nem tartó szállítmányt vinne a tengereken át.

Az ársapka végrehajthatóságával kapcsolatban igen sok kétkedő vélemény látott már napvilágot (léteznek más tankerflották és más biztosítócégek is, még ha kisebb szállítókapacitást is jelentenek, mint a londoni szövetség által felügyelt flották). Sőt, többen attól is tartanak, hogy ha az orosz elnök valóban tartja magát korábbi ígéretéhez és visszafogja majd az olajszállításokat mindazon országok felé, amelyek betartják az ársapkát, akkor azzal erős kínálatszűkítés következhet be, ami végső soron árfelhajtó hatású lenne.

...és nem tudja merre tovább

Szintén az ár növekedésére számítanak több OPEC országban, ahol arra hívják fel a figyelmet, hogy az elmúlt évtizedben elhanyagolták világszerte a befektetést az olajmezőkbe és a finomítói kapacitásokba, lévén, hogy a klímaválság miatt a 2010-es években inkább a megújuló energiákban látták a gazdasági szereplők a jövőt. Mint most több elemző is megállapítja, ez ahhoz vezetett, hogy az elavult és kapacitásában korlátozott finomítók nem tudták rugalmasan kiszolgálni a Covid-járvány után újra felszökő keresletet. A termelésnek ez a lassú és rugalmatlan reagálása önmagában magyarázza, hogy az olaj ára miként jutott el a járvány tetőfokán tapasztalt 30 dolláros árról az ukrán válság előtti 80 dollárig.

Ezzel szöges ellentétben több elemző viszont úgy véli, hogy a világgazdaság, benne főleg az amerikai illetve az EU vezetői gazdaságai a 2022-es esztendőben recesszióba csúszhatnak, és ennek nyomán nem hogy az olajárak emelkedésére, hanem inkább az olajárak további, mérsékelt csökkenésére van esély. Az amerikai gazdaságban továbbra is az infláció elleni harc az, ami meghatározza a Fed döntéseit – az amerikai központi bank a múlt héten emelte irányadó kamatlábait újabb 75 bázisponttal, így az immár 3 százalék felett van, és a jegybank vezetői jelezték, hogy itt még nem állnak meg, újabb kamatemelések várhatóak az idén. Ez, és a várakozás, hogy jövőre sem fognak a kamatlábak csökkenni, erősen megnöveli azt a lehetőséget, hogy egy erősebb gazdasági lassulás következzen be, ami értelemszerűen a gazdasági aktivitás minden szektorát érintené, és az olajfelhasználást különösen érzékenyen vetné vissza. Ha ehhez hozzávesszük az EU gazdaságainak sérülékenységét, akkor nem nehéz olyan forgatókönyvet elképzelni, ahol az olaj ára csökkenésnek indulna, lévén a kereslet világszinten megcsappanna iránta.

Mint láthatjuk, nincsen konszenzus még az olaj ármozgásának irányában sem, nemhogy annak mértékében. Annyi bizonyos csupán, hogy az elmúlt időszakban gyakorivá váltak az 5 százaléknál nagyobb napi árváltozások, az olaj ára a megszokottnál is volatilisebb lett. Termelők, fogyasztók, egymásnak feszülő országok próbálják alakítani az árakat, az árfolyam pedig kiszámíthatatlanul csapkod fel és le, és nem látszik, hogy ez a nagy bizonytalanság egyhamar megszűnne.

Szerző: Szepesi László
Címkék: olaj, olajár, árfolyam, benzin, dízel, benzinár, ársapka, benzinkút, olajembargó, háború, Brent, Urál, WTI