Félni háború nélkül is van mitől
2022. január 27.
Egyre nagyobb aggodalommal követi mindenki az Ukrajna határainál kibontakozó helyzetet. Ha végül tényleg háborús konfliktusba torkollik ez az egész, akinek van pénze, azért, akinek pedig nincs, az azért retteghet (most másról nem is szólva). Félnivaló viszont ilyen vészforgatókönyv nélkül is van mitől.
Tüzérség, rakéták, tankok és 130 ezer orosz katona sorakozik támadásra készen Ukrajna határainál. Kijevben amerikai és brit gépek szállnak le fegyverszállítmányokkal, a NATO tagjai erőik egy részét pedig Lengyelországba, a megriadó balti államokba és a Fekete-tengerre irányítják. Oroszország lényegében teljesíthetetlen követeléseket fogalmaz meg a Nyugat felé, mert az figyelmen kívül hagyja biztonsági igényeit. A tárgyalások – ha egyáltalán – igencsak nyögvenyelősen haladnak.
Az elemzők azt találgatják, hogy az orosz tankok megindulnak-e Kijev felé, vagy csak „kisebb” határháborúra kell számítani. Az USA és az EU szankciókkal fenyegetőzik, miközben sokak szerint a szankciópolitika még soha senkit semmitől nem tartott vissza. Ráadásul legalább annyit árt annak, aki alkalmazza, mint annak, akit sújtani akarnak vele.
Ha az előbbiektől el is tekintenénk, vagyis bíznánk abban, hogy háborús konfliktussal (legalábbis a közeljövőben) nem kell számolni, baljós jelek akkor is gyülekezhetnek. Erre utalhat a Magyar Nemzeti Bank (MNB) oldalán megjelent egyik írás. Lakatos Melinda-Eyno Rots „Sötét árnyak - Mit tanulhatunk a korábbi gazdasági válságokból?” címmel azt taglalja, hogy miként szerezhető támpont a „lényeges sérülékenységi faktorok és az azok kezeléséhez szükséges gazdaságpolitikai lépések azonosításához”.
A cikkben leszögezik: a feltörekvő régió makrogazdasági mutatói a koronavírus-válság kezdete óta ismét a befektetők fókuszába kerültek. A gazdasági, pénzügyi folyamatokban jártasak számára ez azt is jelenti, hogy a leggyengébb láncszemnek minősített ország (ami sajnos jó eséllyel mi is lehetünk) ellen akár komoly támadás is indulhat.
A szerzők persze nem merészkednek ilyen messzire. Felvázolják viszont, hogy a válságokat elemző szakirodalom rendre arra jut: a válsághelyzetek a sérülékenységi tényezők fennállása mellett hirtelen, valamely esemény hatására alakulnak ki. A kiváltó ok szinte bármi lehet, így azok felvázolását nem is vállalják fel.
A sérülékenységi faktorok szerint 3+1 válság kategória azonosítható: adósságválság, árfolyamválság, bankválság, illetve a ritka inflációs válság. De ezek együttes jelenléte sem egyedi eset. A mellékelt ábrán jól látszik, hogy a vizsgált időszakban elég sok iker-és hármasválság is bekövetkezett a világban.
Három olyan válságot külön is megvizsgálnak a szerzők, amelyek a „feltörekvő gazdaságok sérülékenységi faktoraiban az elmúlt két évben bekövetkezett elmozdulások szempontjából érdekesek lehetnek”. Mint írják, a skandináv válság a túlfűtöttség és a gazdaságpolitikai ágak divergenciája, a mexikói válság a külső egyensúlyhiány és a külső monetáris szigorítás, a thai válság pedig a jelentős ikerdeficit miatt szolgálhat fontos tanulságokkal. (Akit érdekel, erről talál részleteket a cikkben.)
Az írásban historikus tapasztalatokra hivatkozva szigorúan elméletiként tulajdonképpen azt a helyzetet részletezik, ami ma Magyarországon kialakult. Amennyiben a tartósan és túlzottan magas költségvetési hiányú időszakokban a fiskális politika továbbra is túlkölt, miközben a monetáris politika elkötelezett a stabil infláció mellett, akkor veszélyes helyzet alakulhat ki. A jegybank kamatot emel az inflációs várakozások horgonyzásához, ami a kamatkiadások növekedésén keresztül nagyobb költségvetési hiányhoz vezethet, és így a várakozásokon keresztül tovább fűtheti az inflációs várakozásokat. Ilyen esetben a fiskális és monetáris politika közötti konfliktus a magasabb infláció, a magasabb kamatlábak, az alacsonyabb kibocsátás és a magasabb költségvetési hiány spiráljához vezet, így a gazdaságot a stagfláció felé hajtja.
A koronavírus-válság a feltörekvő régió országainál a sérülékenységi mutatók fókuszba kerülésével járt együtt. Azokban az országokban, amelyeknek romlott a relatív megítélése, többnyire a következő faktorok játszottak kiemelt szerepet: a költségvetési hiány tartós növekedése, az államadósság magas és növekvő szintje, a folyó fizetési mérleg pozíciójának kedvezőtlenné válása és az infláció emelkedése. Mivel a koronavírus hullámai miatt a világgazdaságot akár újabb sokkhatások is érhetik, a múltbeli válságtapasztalatok alapján ezekre a sérülékenységi faktorok szoros nyomon követésével és proaktív javításukkal lehet felkészülni.
Szerző: Lenkei Gábor – B. Varga Judit
Címkék: orosz, ukrán, háború, válság, szakértő, fiskális, monetáris, adósság, árfolyam, bankválság, infláció
Mekkora válság közelíthet?
Fotó: iclipart.com
Tüzérség, rakéták, tankok és 130 ezer orosz katona sorakozik támadásra készen Ukrajna határainál. Kijevben amerikai és brit gépek szállnak le fegyverszállítmányokkal, a NATO tagjai erőik egy részét pedig Lengyelországba, a megriadó balti államokba és a Fekete-tengerre irányítják. Oroszország lényegében teljesíthetetlen követeléseket fogalmaz meg a Nyugat felé, mert az figyelmen kívül hagyja biztonsági igényeit. A tárgyalások – ha egyáltalán – igencsak nyögvenyelősen haladnak.
Az elemzők azt találgatják, hogy az orosz tankok megindulnak-e Kijev felé, vagy csak „kisebb” határháborúra kell számítani. Az USA és az EU szankciókkal fenyegetőzik, miközben sokak szerint a szankciópolitika még soha senkit semmitől nem tartott vissza. Ráadásul legalább annyit árt annak, aki alkalmazza, mint annak, akit sújtani akarnak vele.
Sötét árnyak
Ha az előbbiektől el is tekintenénk, vagyis bíznánk abban, hogy háborús konfliktussal (legalábbis a közeljövőben) nem kell számolni, baljós jelek akkor is gyülekezhetnek. Erre utalhat a Magyar Nemzeti Bank (MNB) oldalán megjelent egyik írás. Lakatos Melinda-Eyno Rots „Sötét árnyak - Mit tanulhatunk a korábbi gazdasági válságokból?” címmel azt taglalja, hogy miként szerezhető támpont a „lényeges sérülékenységi faktorok és az azok kezeléséhez szükséges gazdaságpolitikai lépések azonosításához”.
A cikkben leszögezik: a feltörekvő régió makrogazdasági mutatói a koronavírus-válság kezdete óta ismét a befektetők fókuszába kerültek. A gazdasági, pénzügyi folyamatokban jártasak számára ez azt is jelenti, hogy a leggyengébb láncszemnek minősített ország (ami sajnos jó eséllyel mi is lehetünk) ellen akár komoly támadás is indulhat.
A szerzők persze nem merészkednek ilyen messzire. Felvázolják viszont, hogy a válságokat elemző szakirodalom rendre arra jut: a válsághelyzetek a sérülékenységi tényezők fennállása mellett hirtelen, valamely esemény hatására alakulnak ki. A kiváltó ok szinte bármi lehet, így azok felvázolását nem is vállalják fel.
A sérülékenységi faktorok szerint 3+1 válság kategória azonosítható: adósságválság, árfolyamválság, bankválság, illetve a ritka inflációs válság. De ezek együttes jelenléte sem egyedi eset. A mellékelt ábrán jól látszik, hogy a vizsgált időszakban elég sok iker-és hármasválság is bekövetkezett a világban.
Nagy bajhoz vezethet a kormány és a jegybank ellentéte
Három olyan válságot külön is megvizsgálnak a szerzők, amelyek a „feltörekvő gazdaságok sérülékenységi faktoraiban az elmúlt két évben bekövetkezett elmozdulások szempontjából érdekesek lehetnek”. Mint írják, a skandináv válság a túlfűtöttség és a gazdaságpolitikai ágak divergenciája, a mexikói válság a külső egyensúlyhiány és a külső monetáris szigorítás, a thai válság pedig a jelentős ikerdeficit miatt szolgálhat fontos tanulságokkal. (Akit érdekel, erről talál részleteket a cikkben.)
Az írásban historikus tapasztalatokra hivatkozva szigorúan elméletiként tulajdonképpen azt a helyzetet részletezik, ami ma Magyarországon kialakult. Amennyiben a tartósan és túlzottan magas költségvetési hiányú időszakokban a fiskális politika továbbra is túlkölt, miközben a monetáris politika elkötelezett a stabil infláció mellett, akkor veszélyes helyzet alakulhat ki. A jegybank kamatot emel az inflációs várakozások horgonyzásához, ami a kamatkiadások növekedésén keresztül nagyobb költségvetési hiányhoz vezethet, és így a várakozásokon keresztül tovább fűtheti az inflációs várakozásokat. Ilyen esetben a fiskális és monetáris politika közötti konfliktus a magasabb infláció, a magasabb kamatlábak, az alacsonyabb kibocsátás és a magasabb költségvetési hiány spiráljához vezet, így a gazdaságot a stagfláció felé hajtja.
A koronavírus-válság a feltörekvő régió országainál a sérülékenységi mutatók fókuszba kerülésével járt együtt. Azokban az országokban, amelyeknek romlott a relatív megítélése, többnyire a következő faktorok játszottak kiemelt szerepet: a költségvetési hiány tartós növekedése, az államadósság magas és növekvő szintje, a folyó fizetési mérleg pozíciójának kedvezőtlenné válása és az infláció emelkedése. Mivel a koronavírus hullámai miatt a világgazdaságot akár újabb sokkhatások is érhetik, a múltbeli válságtapasztalatok alapján ezekre a sérülékenységi faktorok szoros nyomon követésével és proaktív javításukkal lehet felkészülni.
Szerző: Lenkei Gábor – B. Varga Judit
Címkék: orosz, ukrán, háború, válság, szakértő, fiskális, monetáris, adósság, árfolyam, bankválság, infláció
Kapcsolódó anyagok
- 2023.05.09 - Az omahai orákulum éves tőkepiaci jövendölése
- 2022.07.06 - Tovább zuhant a forint, újabb mélypontot ért el
- 2022.04.01 - Ezt hagyja hátra maga után a Fidesz
- 2022.03.01 - Mi lehet az legsötétebb forgatókönyv?
- 2022.02.25 - Még sokba kerülhet nekünk az orosz-ukrán háború
- 2022.02.16 - Mi várhat az idén a magyar gazdaságra?
- 2022.02.14 - Mi került a KSH kosarába?
- 2022.02.11 - Újabb rekord született: 7,9 százalék az infláció
- 2022.01.25 - Nem szöszölnek tovább, gyorsított a kamatemelésen az MNB
- 2022.01.14 - Maradt a csúcsinfláció decemberben
- 2022.01.12 - Hatósági áras lesz hatféle élelmiszer
- 2022.01.06 - Kiderült, mire fordítják az adó-visszatérítést a családok
- 2021.12.23 - Az árakat a válságkezelés pörgette fel?
- 2021.11.11 - Nem csak a járvány miatt retteghet a világ
További kapcsolódó anyagok
