Erre számíthatnak a devizában megtakarítók

Megállítható-e az euró mélyrepülése?

Fotó: clipart.com

2022. augusztus 11. Hiába a hőség és a nyári szünet, a világ tőkepiacain továbbra sincsen uborkaszezon. Egymást érik a nyilvánosságra hozott gazdasági adatok, régiónként gyakran eltérő képet festve a kilátásokról, miközben komoly világpolitikai fejlemények is borzolják a kedélyeket. Az alábbiakban áttekintést adunk a legfontosabb devizapárokról.

Bátran kijelenthetjük, hogy az elmúlt félév az egyik legrosszabb időszakot hozta a közös európai deviza számára. A február 24-én megkezdett ukrajnai háború folyamatosan érezteti hatását, a szomszédban zajló fegyveres konfliktus, Európa legkomolyabb háborúja a második világháború óta, magától értetődően foglalkoztatta és továbbra is foglalkoztatja a befektetőket. A háború különösen élesen rávilágított arra, hogy a közös európai gazdasági térség mennyire kiszolgáltatott az olcsó orosz energia importjának.

Merre tovább euró?

A földgáz szállítása és betárolása folyamatosnak tűnik, hétfői adatok szerint a magyar tárolók 55 százalékra vannak jelenleg feltöltve – ez azt vetíti előre, hogy ha ez a trend folytatódik a szállításokkal, akkor a hazai lakossági igényeket előreláthatóan biztonsággal ki lehet majd elégíteni. Az EU egésze és főleg ipara számára azonban jócskán vannak még kérdőjelek az ellátás biztonságát illetően, és ez jelentősen gyengíti továbbra is az eurót. Mindemellett az olajszállítások terén is bizonytalanság merült fel a napokban a Barátság kőolajvezeték leállításával, és bár a hírek biztatóak az újraindításával kapcsolatban, de a kiszámíthatatlanság, a lebegtetett veszély lehetősége ettől függetlenül szintén a közös európai deviza ellen dolgozik.

Szintén az euró gyengülését okozta, hogy válság időszakban a dollárt tekintik még mindig a legbiztonságosabb devizának, ezért az ukrajnai háború kitörése óta a zöldhasút vásárolják a „biztos kikötőt” kereső befektetők – és ezzel párhuzamosan logikusan eurót adnak el, tovább lökve lefelé annak árfolyamát. Nem meglepő hát, hogy olyasmi történt a közelmúltban, amire 20 éve volt utoljára példa: az euró értéke 1 dollárra csökkent, azaz a dollár erősödése / az euró gyengülése eredményeképpen az árfolyam elérte a paritást. A jövőben továbbra is az a fő várakozás, hogy amíg az ukrán helyzet nem rendeződik, és amíg az inflációs folyamatokról nem kapunk tisztább képet az óceán két oldaláról, addig a dollár ereje megmaradhat az euróval szemben.

Jen

A japán gazdaság gondjai nem, vagy csak nagyon kis mértékben hasonlítanak az európaihoz, de ettől függetlenül itt is megfigyelhettük a dollár markáns erősödését: a március elejei 115 körüli értékről az USD/JPY felugrott 135 környékére, azaz 20 jennel többet kell kiadni egyetlen dollár megvásárlásáért, ez százalékban kifejezve igen jelentős, 15 százalék feletti változást takar. Okai közt a már korábban többször tárgyalt dollár erősödés fundamentumait találjuk (FED kamatemelési ciklus beindítása, ukrán háború miatti bizonytalanságban amerikai valuta biztos jellege), de figyelembe kell venni a jen gyengülése melletti specifikus okokat is.

Ugyan igaz, hogy a világ számos egyéb országához hasonlóan Japánban is megnőtt az infláció, de annak mértéke amerikai és európai szemmel még igen szerénynek mondható: a július végén nyilvánosságra hozott legutóbbi fogyasztói árszínvonal alig haladta meg 2 százalékot. Ilyen alacsony pénzromlási mérték mellett nem meglepő, hogy a japán központi bank érzékeli ugyan a gyenge jenen és az emelkedő nyersanyagárakon keresztül „importált” inflációt, de továbbra sem szándékozik radikálisan emelni a kamatlábait. A Covid-lezárások sokkját még nem heverte ki a japán gazdaság, a helyi hatóságok a lakossági fogyasztás felpörgetésében bíznak, ezért elemzők nem valószínűsítik azt, hogy az amerikai vagy európai kamatemelésekhez hasonló lépéseket tenne a szigetországban a közeljövőben.

Így viszont megmarad a növekvő kamatkülönbség a dollár és a jen között, ami egyértelműen a japán fizetőeszköz további gyenge szereplését vetítheti előre. Vegyük hozzá, hogy az ukrán konfliktus ugyan földrajzilag távolabb van, de a régióban szintén háborús feszültség jött létre a Tajvan körüli konfliktus fokozódásával, ami újfent a dollár (menekülővaluta) erősödését és a jen (helyi stabilitásban érdekelt valuta) gyengítését okozhatja. Mindezek eredőjeként a közeljövőben itt is a dollár erejének megmaradására számítanak az elemzők.

Svájci frank

A svájci valuta az aranyhoz hasonlóan az egyik legkedveltebb azonnali menekülő útvonal, ha a befektetők megijednek egy váratlan gazdasági vagy politikai eseménytől. Ezt láthattuk az ukrán háború indulásakor is, február végén - március elején alig 10 nap alatt a frank árfolyama az euróval szemben gyakorlatilag 5 százalékot erősödött: a válság előtt 1 frank 0,95 eurót ért, de a pánik idején a svájci fizetőeszközt egy az egyben váltották a közös európai valutával (azaz 1 frank 1 eurót ért). Ekkor azonban az erősödés megállt, a svájci nemzeti bank ugyanis még negatív büntetőkamattal is igyekezett eltántorítani a külföldi befektetőket, hogy ne hozzájuk menekítsék pénzüket. Ennek megfelelően a helvét deviza valóban visszapattant, és a következő néhány hónapban a 0,96-os érték körül mozgott.Az újabb mozgást az inflációs nyomás és az arra adott válasz indította el. A svájci infláció továbbra is irigylésre méltóan alacsony az EU átlagához képest, hiszen a 4% körüli értéknél kétszer-háromszor magasabbat mérnek szinte mindenhol Európában, de ennek ellenére a Svájci Nemzeti Bank úgy döntött, hogy jobb a bajt megelőzni és az árak erősödését még idejében meg kívánja fogni. Június közepén ezért félszázalékkal megemelte irányadó kamatlábát, és így lett annak értéke -0,25% (igen, még így is negatív maradt a kamat!).

A váratlan és komoly elhatározást mutató svájci lépésre nem is maradt el a reakció. A piac egyöntetűen a frank euróval szembeni erősödését várta és az be is következett, a devizapár áttörte itt is a paritást, amire csak 2015-ben volt példa és akkor is csak nagyon rövid ideig, ugyanis a svájci hatóságok akkor károsnak tartották a nemzeti valuta túlzott erősödését. Most azonban az eurózónában tapasztalható magas infláció miatt úgy ítélik, hogy a frank nem túlértékelt - és ennek megfelelően a svájci deviza egyelőre nem is adta vissza az erősödését: jelenleg majdnem 1,03 eurót kell adni egy frankért, azaz az euró ezzel a devizával szemben is jelentősen gyengült. A közeljövőben is az inflációs trendek és az azok nyomán megtett kamatemelések fogják meghatározni, hogy meddig csúszhat az euró a frankkal szemben.