A rendszer túlterhelődött, a páciensek tájékozottsága és elvárása is nagyobb

Már csak önbecsapás a hálapénz?

2016. december 7. A mai magyar egészségügyben szakértők szerint egyáltalán nem biztos, hogy a hálapénz fejében a remélt előnyt megkapja valaki. A kiemeltebb ellátás lehetőségét ugyanis már nemcsak az orvosok szándéka, hanem a technikai vagy humán feltételek megléte is befolyásolja.

Az orvosoknak zsebbe fizetők alig több mint harmada érzett valóban hálát, a többiek valamilyen előnyt reméltek tőle, vagy kényszerből tették, esetleg egyszerűen meg akartak felelni az elvárásoknak – derült ki a Nézőpont idei kutatásából. Közben általános érvelés, hogy nem érdemes igénybe venni egészségbiztosítást, mert hálapénzért akkor lehet elérni a kiemelt figyelmet, amikor arra éppen szükség van, így összességében „gazdaságosabb" a dolog. (A cikk az Egészségbiztosítási rovatba tartozik.)

Az Egészségbiztosítás rovat támogatója a Vienna Life Biztosító

Hirdetés

Zsolnai Gábor, a Vienna Life az új vállalati értékesítési igazgatója érdeklődésünkre elmondta: ez az érvelés már nem állja meg a helyét, amit könnyű belátni a folyamatok és a rendszerek működésének szisztémája alapján. Ahhoz ugyanis, hogy egészségügyi probléma esetén a beteg szakorvosi ellátást, illetve ahhoz kapcsolódó diagnosztikai szolgáltatást vegyen igénybe, „meg kell futni a szükséges köröket" az állami ellátó-rendszerben. (Ezt a beutalási rendszer, aminek a célja az indokolatlan, illetve a túlhasználat elkerülése, jól szabályozza.)

Bizonyos szakrendelések kivételével háziorvosi beutaló szükséges például a szakorvosi vizitekhez, és szakorvosi beutaló szükséges a komolyabb diagnosztikai vizsgálatok igénybe vételéhez. Ez esetenként akár több körös megjelenést, több körös – hetekben, illetve hónapokban mérhető – várakozási időket és akár többszörös paraszolvenciaelvárást is jelenthet a páciens számára.

Nem csak a szándék számít

Ugyanez vonatkozik a fekvőbeteg-ellátó intézményekre is, ahol a paraszolvencia segítségével maximum egy jobb állapotú, kevesebb ágyas („professzori") szobába lehet bekerülni, ami egyre esetlegesebb, hiszen függ az intézmény aktuális telítettségétől. A diagnosztika folyamatát a paraszolvencia itt sem gyorsítja fel, és a beavatkozás sem hozható előrébb a zsebbe dugott pénzzel. Egy forrás-, orvos-, ápoló- és eszközhiánnyal küzdő állami egészségügyben Zsolnai szerint három érv maradt mindössze, amit szem előtt tudnak tartani: a beteg állapota, a szakmai szabályok és a finanszírozhatóság.

A szakember úgy gondolja, hogy mindebből egyértelműen az következik, hogy az orvosok egyre kevésbé tudják (és egyre kevésbé is akarják) garantálni a soronkívüliséget, a kiemelt elhelyezést és a mindig elérhető egészségügyi szolgáltatást. A szolgáltatás igénybevételét ugyanis már nemcsak az orvosok szándéka, hanem a technikai vagy humán feltételek megléte is befolyásolja. A rendszer túlterhelődött, a páciensek tájékozottsága és elvárása is nagyobb, az elérhető szolgáltatási szintek magasak, összehasonlíthatóvá váltak. 20-30 évvel korábban – egy alacsonyabb szintű diagnosztikai és beavatkozó felszereltség mellett – még elég lehetett valakit előre venni a sorban, és VIP szobában ellátni, de mára ez már kevés.

Néhány közkeletű tévedés
A hálapénz „gazdaságos”	Az ellátási lehetőséget egyre inkább a korlátozott gazdasági, technikai és humán feltételek szabják meg (lásd az érveket a cikkben!)
A magánegészségügy szolgáltatói háttere hiányos	A hálózat folyamatosan bővül, az országban számos szolgáltatás kisvárosi szinten is elérhető
A gazdagok kiváltsága a magánorvos	Az egészségbiztosítás havi néhány ezer forintos díjért fedezi az orvosi call center, a járóbeteg-ellátás és a diagnosztikai vizsgálatok díjait is, de adómentes juttatásként bekapcsolható a cafeteriába is

A kérdést a páciensek pénzügyi terhelése oldaláról megközelítve: a komolyabb diagnosztizálást igénylő esetek (több körös megjelenései), a kúraszerű kezelések, a műtéti beavatkozások hálapénzes költségei könnyen elérhetik a több tízezer, akár a százezer forintos nagyságrendet is. Ez pedig – állította a biztosító szakembere – már jól összemérhető, sőt meg is haladja például egy csoportos egészségbiztosítási szerződés egy főre vetített éves díját.

Hangsúlyozta azt is, hogy nem szabad megfeledkezni az egészségügy kockázatközösség elvén alapuló finanszírozás jellegzetességéről sem. Ahogyan az állami ellátó rendszerben, úgy a magánellátásban is igaz, hogy a genetika, az életmód és a szerencse befolyásolja azt, hogy ki mennyit vesz igénybe az egészségügyi szolgáltatásokból. Ezekből a faktorokból pedig jó esetben is csak egyet lehet saját akaratból befolyásolni. Nagyon nehezen tervezhető tehát, hogy valakinek mikor és mennyi ellátásra lesz szüksége az élete során, és az mennyibe kerül majd, mennyi időt vesz el az aktív életéből. Az egészségbiztosítás - legyen az állami, vagy akár magán - éppen ezt az esetlegességet igyekszik elsimítani azáltal, hogy az egyén helyett a teljes közösség biztosítja a fedezetet az aktuálisan rászorulók ellátására.

Az egészségbiztosítási rovatot itt találja

Ha ezt érdekesnek találta, lájkolja és kövesse az azénpénzem facebook oldalát, és látogassa meg máskor is közvetlenül honlapunkat!

Szerző: Az Én Pénzem
Címkék: egészség, egészségügy, egészségbiztosítás, hálapénz