Földgázpiaci kisokos

Lesz-e elég földgáz és mennyibe kerül?

Nyomásmérő
Fotó: clipart.com

2022. szeptember 14. A rezsidíjak augusztusi emelése a lakosság nagy többségénél okoz jelentős kiadásnövekedést. A földgáz világpiaci árának alakulása már a napi híreket uralja. Alábbi írásunkban ahhoz igyekszünk kis segítséget adni, konkrét számokkal és linkekkel, hogy az olvasó a későbbiekben saját maga is figyelemmel kísérhesse az árfolyamok alakulását.

A közvélemény érthetően élénk figyelemmel kíséri az energiaárakkal kapcsolatos bejelentéseket, hiszen a rezsiköltségek elszabadulása igen jelentős kiadást jelent mind a lakosságra, mind a vállalatokra. A földgáz az egyik legfontosabb energiahordozónk, hazánkban a lakosság 70 százaléka gázzal fűt, ezért természetes, hogy kiemelt érdeklődést vált ki minden vele kapcsolatos hírt. Amióta a kormány is a rezsicsökkentés rendszerének megváltoztatására kényszerült, szinte az egész ország próbálja megtalálni a híres nevezetes „világpiaci árakat”, amik a hazai díjszabás jövőbeli alakulását is érinthetik. Cikkünkkel ehhez nyújtunk segítséget.

A földgáz kapcsán két fontos mennyiségi mutatót kell elsősorban figyelnünk: mennyiség (van-e elég gáz) és az ár (mennyibe kerül egy egységnyi energiahordozó).

A mennyiségről

Augusztus eleje óta az Európai Bizottság is nyomon követi az európai gáztározókban elérhető földgáz mennyiségét, sőt uniós szintű iránymutatást is kiadott a kívánatos telítettségi szintekről. Az alábbi linken bárki mindennap ellenőrizheti, hogy Európában és azon belül hazánkban hogyan állnak a gáztározók.

A naponta frissített táblázat oszlopai arról informálnak, hogy mekkora a teljes tárolókapacitás („Gas in storage”), hány százalékra van feltöltve („Full”) és hogy az előző nap milyen mérvű elmozdulás történt a feltöltöttségben („Trend”). A 2022 szeptember 11-i helyzet szerint az ország tározóiban 45 terrawattórányi (TWh) gáz található jelenleg, ez a teljes tárolói kapacitás 67 százaléka. Láthatjuk azt is, hogy egyes uniós országok jóval magasabb feltöltöttségi szinten állnak, például Lengyelország (99 százalék) vagy Belgium (88 százalék). Érdemes ugyanakkor figyelembe venni, hogy nem minden ország tárolói kapacitása egyforma a saját fogyasztásához képest, azaz vannak olyan országok, amelyek sokkal kevesebbet tudnak elraktározni a saját igényeikhez képest, mint mások.

Magyarország azon országok közé tartozik, ahol a tározói kapacitás magasabb a fogyasztáshoz képest, míg Lengyelország inkább a másik kategóriába tartozik. Éppen ezért a sima feltöltöttségi mutató helyett érdemesebb azt néznünk a jövőben, hogy a tárolókban levő gázmennyiség a saját fogyasztás mekkora részét fedezi – ezt a 5. oszlopban láthatjuk („Stock / Cons”). Itt láthatjuk, hogy a 38,8 százalékos mutatóval az EU-n belül jelenleg a 4. legjobb aránnyal büszkélkedhetünk, míg például hiába vannak majdnem csurig a lengyel tározók, ez csak a lengyel fogyasztás 14 százalékára elegendő.

Önkéntelenül felmerül az emberben, hogy mekkora lehet ugyan a teljes magyar fogyasztás, ha a kétharmadig feltöltött tárolók alig több mint a fogyasztás egyharmadára elegendőek – és hogy honnan jön a különbözet? Előbbire a KSH és más kimutatások adnak egyértelmű választ: a teljes hazai földgáz fogyasztás nagyságrendileg 120 terrawattóra, ebből az lakosság 41 terrawattórát fogyasztott ( Erről az atlatszo.hu itt írt részletesen.) Ha összehasonlítjuk a már tározókban levő mennyiséget (45 TWh) és a teljes éves lakossági fogyasztást, akkor örömmel állapíthatjuk meg, hogy a teljes lakossági fogyasztási szükséglet már „biztonságban van”, az már rendelkezésünkre áll. Ha csak ezt nézzük, akkor úgy tűnik, hogy a fűtéshez szükséges mennyiséget már elraktároztuk.

A lakossági 40 TWh-on felül a maradék 80 terrawattórányi földgázt a gázerőművek és a hazai ipar használják el – utóbbi kategóriában a vegyipar, a gépgyártás és az élelmiszeripar energiaigényeire kell elsősorban gondolni, de valójában szinte az összes ipari szektor használ kisebb-nagyobb mennyiségű földgázt. Könnyen belátható, hogy ezek az igények még egy vészforgatókönyv esetén is csak részlegesen csökkenthetőek (hiszen nem akarhatjuk, hogy teljesen leálljon az ipari termelés, vagy hogy kiessen a villamosenergia termelés egy része). Ezért az év során ezeket a földgázszükségleteket is ki kell elégíteni, ami csak úgy valósítható meg, ha nem állnak le a szállítások és folyamatosan érkezik utánpótlás.

Az, hogy lesz-e teljes leállás az Oroszországból történő gázszállításokban viszont az ukrajnai háború alakulásától, illetve a tágabban vett orosz-európai viszonytól függ – azaz egy olyan szintű geopolitikai játszma része, ami messze túlmutat jelen írás keretein, ezért ennek elemzésére vagy jóslására nem vállalkozhatunk. Viszont bátorítunk mindenkit, hogy az elkövetkezendő hónapokban gyűjtse az információkat, ellenőrizze a megadott honlapon a tározók telítettségi szintjét, hogy ennek révén saját maga is értelmezni tudja az ezzel kapcsolatos különböző üzeneteket és híreket.

Mi a helyzet az árral?

A földgáz ára ugyanolyan szabadon mozgó ár, mint bármely más nyersanyagé, mint például az olaj vagy az arany. Léteznek ugyan országok közti hosszútávú szállítási szerződések és másmilyen megállapodások is, de a szomorú realitás az, hogy ennek ellenére az elfogyasztott gáz ellenértékét a világpiaci árhoz igazítottan kell kiegyenlítenünk, azaz a hatóságok a szabadpiaci árat veszik alapul a hazai árszabáshoz is. A földgáz árának nyomon követéséhez a holland TTF jegyzését javasoljuk követni: ez egy Hollandiában kereskedett, de egész Európára érvényes gázpiac. Bár a gázpiac egy fokkal bonyolultabb, mint egy sima részvénnyel való kereskedés (ún. származtatott termékekkel, mint pl. futures kontraktusokkal lehet csak kereskedni, és ezeknek többféle lehetséges lejárata létezhet, lehetetlenné téve az egész pontos összehasonlítást), de mégis érdemes talán ezt a honlapot elmenteni és időnként ellenőrizni:

Itt azt láthatjuk, hogy miként alakult a TTF gáz ára az elmúlt egy évben: míg 2021 szeptemberében alig 30 eurót kellett adni egy megawattórányi gázért, ez az érték már decemberben felugrott 100 euró fölé, azaz már a háború kirobbanása előtt olyan feszültségek mutatkoztak az európai gázpiacon, amelyek ilyen durva mértékű emelkedést váltottak ki. Az újabb áremelkedés valamikor a nyár folyamán indult be, ekkor már elég egyértelműen az ellátási bizonytalansághoz volt köthető az ármozgás, és emiatt érte el az ár augusztus végére az elképesztő 350 euró körüli csúcsot. Innen szerencsére azóta lefordult már a piac, és jelenleg „csupán” 190 eurót kérnek egy TTF gáz kontraktusért. Mint láthatjuk, a mai árfolyam legalább hatszorosa – hétszerese az egy évvel ezelőttinek, de amilyen vad mozgások tapasztalhatóak a piacon, nem lehet kizárni, hogy ez rövid időn belül tovább nő, vagy akár meredeken zuhan majd vissza.

Fontos figyelmeztetés, hogy nem érdemes megpróbálni egy az egyben átültetni ezt a TTF árfolyamot a belföldi árakra, sem a lakossági sem a „piaci” árakra, hiszen rengeteg olyan országhoz kötött sajátos szállítási, technológiai és felhasználási elem létezik, ami lehetetlenné teszi azt, hogy egyszerűen csak átváltsuk a TTF árat a belföldi árakra. Ugyanakkor arra mindenképpen jó és hasznos, hogy saját magunk is figyelemmel tudjuk kísérni a valódi szabadpiaci árfolyamok változását, magunk is láthatjuk, hogy merre mennek az árak, mert ha a belföldi árak pontos mértékét nem is, de a (valamilyen mértékben a világpiachoz kötött) belföldi árak várható alakulását azért ki lehet belőlük következtetni.

Egy ilyen gyorsan változó és kiszámíthatatlan politikai és gazdasági környezetben, mint amilyen most a gázpiacot jellemzi, különösen fontos, hogy saját magunk is informálódjunk és adatokat elemezzünk. Reméljük, hogy a fentiek segítséget jelenthetnek ebben mindenkinek.

Szerző: Szepesi László
Címkék: földgáz, világpiaci ár, rezsi, rezsicsökkentés, energiaár