Lépések a jó befektetés felé: a vállalati kötvények

Lehet élet az állampapíron túl!

2014. szeptember 7. Noha az államkötvényeket szinte állandóan emlegetik, méltatlanul kevés szó esik a vállalati kötvényekről. Pedig amellett, hogy az egyik legrégebbi, legszínesebb és legváltozatosabb, egyben az egyik legstabilabb befektetési eszközről van szó. Itthon kicsi a vállalati kötvénypiac, a határon túl azonban a bőség zavarába kerülhetünk.

Legtöbb szó az államkötvényekről esik, pedig az államkötvény a kötvények meglehetősen különleges fajtája, éppen kivételes helyzetben lévő kibocsátója miatt. Valójában a kötvény nem az állam, hanem alapvetően a vállalkozások finanszírozására való. A hazai tőkepiac fejletlenségét még mindig leginkább az mutatja, hogy lényegében nincs valódi vállalati kötvénypiac. Ha a vállalkozásoknak forrásra van szükségük, ritkán nyúlnak a tőkepiachoz, többnyire inkább a bankhiteleket részesítik előnyben. Ennek oka a nem ritka piaci bizonytalanságok, a nyilvános kibocsátás megszervezésének fáradtsága, no meg persze a költségei mellett valószínűleg az is, hogy a vállalatok ódzkodnak részletes gazdálkodási adataik megkövetelt közzétételétől. Jobban kedvelik a bankhitelt, amit zárt ajtók mögött is meg lehet tárgyalni.(A cikk a Befektetési iskola rovat része)

Jogi definíciója szerint a kötvény „hitelviszonyt megtestesítő értékpapír”, pénzügyi meghatározása szerint „a jövőre szóló fizetési ígéret”. Valójában egyikkel sem megyünk sokra, úgyhogy gyorsan tegyük is félre őket, és maradjunk annyiban, hogy kölcsönadjuk a pénzünket, és erről kapunk egy papírt. Önmagában persze ez még elmondható másról is (például minden értékpapír őséről, a váltóról is, de ebbe most nem megyünk bele), úgyhogy tegyük hozzá, hogy általában sorozatban kibocsátott kölcsönpapírról van szó. Általában nyilvánosról, amihez bárki hozzájuthat (noha van zártkörű kötvény is, de persze ez minket nem érdekel), és mindig megfelel az értékpapírokkal szemben támasztott követelményeknek – ez a látszólag buta tautológia bizony fontos, a jog már csak ilyen. (Éppúgy, ahogy a KRESZ szerint is az a lakott terület, amit lakott terület táblával megjelöltek.)

Kötvény rengetegféle van. Néhány – az értékpapír-kibocsátást általában meghatározó – korlátozás mellett a kibocsátók olyan feltételeket határoznak meg, amilyeneket akarnak – és természetesen, amit a piac (vagyis a hitelt nyújtók) elfogadnak. Így futamideje egy évtől akár harminc évig terjedhet: általában a három évnél rövidebb futamidejű kötvényeket rövid lejáratúnak, a három-tíz év közöttieket közepes lejáratúnak, a tíz évnél hosszabbakat hosszú lejáratúnak nevezik. Kamatozása lehet fixen előre meghatározott vagy változó – utóbbi esetben köthető a jegybanki kamatszinthez, valamilyen referencia kamatszinthez (Libor, Bubor stb.), az előző évi inflációhoz, az állampapírok piaci hozamához, végül is bármihez, amit a piac elfogadhatónak tart. A kamatot fizethetik évente – ez a leggyakoribb eset, de nem példa nélküli az sem, hogy félévente felvehető, de akár tőkésíthetik is, hogy aztán az egészet egyben, lejáratkor, a kezdődőkével együtt fizessék ki (korábban szóltunk a kamatos kamatról). Ebből a szempontból sajátos, a főleg rövid lejáratra elterjedt és formálisan kamatot nem is fizető zéró kupon vagy elemi kötvény (később még szólunk róla). Közéjük tartoznak az állampapírok kapcsán már említett diszkontkincstárjegyek. Említésre érdemes még a nyereménykötvény, amelynek nem kifizetik a kamatait, hanem rendszeresen kisorsolják a kötvénytulajdonosok között, ám ma Magyarországon az ilyen kibocsátása tilos.

Extra juttatások

A kötvény kibocsátója nem köteles lejárat előtt visszafizetni az adósságot (a befektető szempontjából ebben is különbözik például a bankbetéttől, ahol a lekötött összeg is felvehető korábban, legfeljebb kamatveszteséggel). Ha vásárlója korábban akar hozzájutni a pénzéhez, a piacon eladhatja. Ha viszont nem, az elkötelezettség általában kétoldalú: a vásárló sem kötelezhető arra, hogy előbb visszavegye a pénzét (hiszen számít az ígért kamatokra). Mivel azonban – mint említettük – a kibocsátó kibocsátáskor szabadon alakítja a feltételeket, akár azt is kikötheti, hogy bármikor visszafizesse az adósságot: ezt nevezik visszahívható kötvénynek. Ennek a kamata elvileg valamivel magasabb a normál kötvény kamatánál, hiszen ha nem is plusz kockázatot, valamiféle bizonytalanságot jelent a vásárló számára.

A kötvény kibocsátója fentieknek megfelelően bármilyen további extra juttatást is kapcsolhat a kötvényeihez. Akadt példa arra, hogy kereskedelmi vállalkozás boltjaiban kedvezményt nyújtott, légitársaság különleges szolgáltatást, akár szabadjegyet kínált kötvénytulajdonosainak. Idősebbek emlékezhetnek arra a sajátos hazai példára, amikor a nyolcvanas években – még a kínzó telefonhiány idején – soron kívül juthattak készülékhez, akik a telefonhálózatot akkoriban kezelő Magyar Posta kötvényeit jegyezték. Mivel a vásárlók többsége nem befektetőként vette ezeket a papírokat, többnyire a telefon megszerzése után azonnal el is adták. A piaci árfolyam így a mélybe, 73-75 százalékra zuhant, kitűnő lehetőséget biztosítva azoknak, akik aztán a másodpiacon immár valóban befektetőként vásárolták őket.

A leggyakoribb persze az, amikor a kibocsátó extra szolgáltatásként arra kínál lehetőséget, hogy a kötvény lejáratakor (esetleg valami más előre meghatározott feltétel teljesülésekor) a tulajdonos a társaság részvényeire cserélje azt, ezzel hitelezőből tulajdonossá válva. Ezt a típust, az ún. átváltható kötvényt, már a kötvények külön típusának tekintik. A kínált kamat többnyire alacsonyabb, mint a normál kötvényé, piaci árfolyamát azonban – logikusan – nem csak a kamatszint, hanem a társaság részvényeinek mindenkori árfolyama is befolyásolja. A dolog külön szépsége, hogy a fejlett piacokon a kötvény tőkéje és kamata, valamint az átváltási jog sok esetben el is válik: a joggal külön is kereskednek, így létrehozva egy sajátos értékpapírfajtát: a warrantot.

Folytatjuk.

A cikk a Befektetési iskola rovat része. Cikksorozatunkban a befektetéssel kapcsolatos alapvető tudnivalókat, az alapfogalmakat, a különféle konstrukciókat, azok előnyeit, hátrányait, az információszerzés és hozzáférés lehetőségeit ismertetjük. Felhívjuk a figyelmet a veszélyekre, és adunk néhány módszerbeli vagy szemléletbeli tippet.

Előző cikkek:
Számolj le a csodákkal! - Kockázat és haszon
Hol fektessem be a pénzem? - Út a piachoz (Hol, milyen szolgáltatóknál fektethetek be)
Így kockáztatsz az állampapírral
Ezt kapjuk a pénzünkre - A kamat

Ha ezt hasznosnak találta, lájkolja és kövesse az azénpénzem facebook oldalát.
Annak érdekében pedig, hogy ne maradjon le az érdekesebb írásokról, iratkozzon fel hírlevelünkre!

Címkék: állampapír, kötvény, kamatozó kincstárjegy, bond, company bond, befektetési iskola, vállalati kötvény, warrant, átváltható kötvény