A pénzváltók szinte ugyanannyiért adják az eurót

Kártyával drágább az utazás

Fotó: Vándor Géza

2014. január 16. Állandósulni látszik, hogy a valutaváltóknál beszerzett euró olcsóbb annál is, mint ahogy a bankok a külföldi kártyás költéseket elszámolják. Az árfolyamok közötti eltérést alapján a váltók és a bankok mezőnye is kiegyensúlyozottabbá vált. Mindez azonban akár vihar előtti csendet is jelezhet.

Alighanem igazuk volt azoknak, akik szinte megrohanva a pénzváltókat siettek a síeléshez szükséges valutát még karácsony előtt beszerezni. A forint ugyanis akkor volt a legerősebb. Tegnap ismét több mint 300 forintot kellett adni az euróért. Egyelőre a folytatás sem sok jóval kecsegtet (a téli szezon pedig még hosszabban kitart). A Magyar Nemzeti Bank (MNB) a legfrissebb inflációs adatról kiadott értékelése egyértelműen arra utal, hogy folytatódik a kamatvágás. Ez a szint pedig akár erőteljesebben is a forint gyengüléséhez vezethet. Az MNB szándéka egyértelmű. Ezt mutathatja az is, hogy kissé mintha bűvészkedtek volna a számokkal (lásd keretes írásunkat). A folytatás tehát kétséges, de az jól látszik, hogy sohasem volt ilyen kis eltérés a különböző pénzváltók által alkalmazott árfolyamokban. Számos cég fillérre ugyanennyit kér el az euróért (a tegnapi konkrét árfolyamokat és erről további részleteket itt talál).

Az infláció tisztított mutatójából az MNB kiszűrte a dohánytermékeket, arra hivatkozva: az árrés emelése a fogyasztói árindexet – az indirekt adóemelésekhez hasonlóan – csak átmenetileg érinti, miközben a hosszabb távú inflációs tendenciák megítélését nem befolyásolja. (Ugyanezt valahogy a rezsicsökkentés esetében mintha másképp látnák.) A repülőjegyeket pedig – ezek ára a forint gyengülése miatt emelkedett – egyszerűen átsorolták az iparcikk csoportba (az elbírta, így is lassuló lett a havi pénzromlás).

A pénzváltók és a bankok átlagárfolyama között nyolc forint feletti a különbség – a pénzintézeti pénztárakban lehet ennyivel drágábban jutni a közös európai valutához. A legolcsóbb és a legdrágább banki ajánlat között eurónként mintegy 4,3 forint a differencia. Ez az eltérés 2013 nyarán még hat forint feletti volt, tehát nem csak a váltóknál vált kiegyenlítettebbé (náluk a legnagyobb különbség eurónként alig több mint egy forint) a mezőny. Szakemberek szerint ez azt is jelezheti, hogy nem mernek komolyabb versenybe szállni a pénzváltók, minden pillanatban számítanak ugyanis egy gyors forintgyengülésre.

Végleg oda a plasztikpénz előnye?

Azt azonban szinte mindenki tudja, hogy a valuta banktól beszerezve többe kerül. Az viszont, hogy a váltók még a kártyás költésekhez képest is olcsóbbá váltak, sőt így is maradtak, még minket is meglepett. Bár erre akad azért magyarázat. A kártyás vásárlások után ugyanis a bankoknak mindenképpen kell illetéket fizetniük (akkor is, ha ezt ügyfelek felé nem érvényesítik), és az idén már a kártyaelfogási jutalékot, az interchange-díjat is korlátozták.

Másfél évvel ezelőtt még százezer forintonként nyolc eurót lehetett megspórolni a plasztikkal a valuta kiváltásához képest. Tavaly nyáron így számolva az átlagos különbség hat euró volt a pénzváltók javára. Jelenleg ez az eltérés 4,4 euróra csökkent. A kalkulációt némiképp megnehezíti a tranzakciós illeték bevezetése. Ez mindenkit sújt, aki legális módon, bankszámlájára utalt pénzéből venne valutát, sőt akadnak, akik még a kártyás vásárlás után is kénytelenek fizetni (erről itt tájékozódhat). A másik oldalról közelítve viszont: a szürkepénzekkel rendelkezők ezt nem csak hitelintézetnél, hanem a pénzváltóknál is akár teljes egészében megúszhatják. Hivatalosan sem mindenütt hirdetik meg a tranzakciós illeték részleges vagy teljes felszámítását, de próbavásárlásaink során úgy találtuk, hogy még erről is le lehet beszélni sok váltót.

A dolog hátterében nyilvánvalóan megtalálhatóak már említett tényezők (illeték és interchange) és a bankadó hatása, de az is, hogy a bankok és a pénzváltók egyébként sem azonos feltételekkel versenyezhetnek. A törvény szerint ugyanis akkor kell magasabb adót fizetni (ez most 0,6 százalék – felső korlát nélkül), ha a készpénzkifizetés fizetési számláról, illetve készpénz-helyettesítő eszköz útján történik. Lefordítva: ez a bankszámláról pénztárban vagy bankjegykiadóban felvett összeget jelenti. A valutaváltásnál viszont „csak” bankjegykötegek – nincs számla, nincs kártya – cserélnek gazdát, így azokra az illeték 0,3 százalék, hatezer forintos felső korláttal.

Nézze meg azt is, mennyibe kerül az euró a pénzváltóknál, és mennyiért adják azt a pénztárban, és a kártyás vásárlásoknál a bankok!

Ha ezt hasznosnak találta, lájkolja és kövesse az azénpénzem facebook oldalát.
Annak érdekében pedig, hogy ne maradjon le az érdekesebb írásokról, iratkozzon fel hírlevelünkre!

Címkék: pénzváltó, bankkártya, valuta, bankok, tranzakciós illeték, árfolyam, euró