Maradnak a liberálisok kormányon
2025. április 30.
Az amerikai elnök nyilatkozatainak hála, a kanadai liberálisok nyerték a parlamenti választást az országban. Az USA-val való szembeállásért azonban súlyos árat fizethet az ország.
Trump elnök első jelentős külpolitikai „sikerére” valóban nem kellett sokat várni: a békét ugyan nem tudta egy nap alatt létrehozni Ukrajnában, de az valóban az ő érdeme, hogy alig néhány hónap alatt megfordította a kanadai közvéleményt. Bombasztikus kijelentései arról, hogy az északi szomszéd államnak be kellene olvadni az USA-ba, óriási felháborodást keltettek a határ másik oldalán, és ennek eredményeképpen a januárban még hosszú ellenzéki szerepre készülő liberális jelöltek ünnepelhettek a hétfőn megtartott választások után.
Ennek hatása mostanra már gazdaságilag is látható. A kanadai piac volt az egyik legnagyobb vásárlója az amerikaiak egyik nagy export termékének, a Kentucky bourbon italnak, de mostanra minden kanadai áruház polcairól eltűntek a whiskys üvegek. Ezen felül a közelség és jólét kombinációja okán a kanadaiak jelentették az egyik legnagyobb turisztikai bevételforrást több USA tagállamban, ez mostanra erősen lecsökkent, a kanadai lakosok inkább otthon maradtak idén tavasszal. Sőt, már arról is lehet olvasni, hogy kanadai tulajdonosok elkezdték árulni floridai ingatlanjaikat, mondván, hogy nem mennek többet oda üdülni.
Az amerikai elnök szavai azonban nem csak a nemzeti érzületet és büszkeséget sértették meg, hanem valóban fájó sebet ejtettek a kanadai gazdaságon. Amikor Trump bevezette az autóimportra kivetett külön vámot, akkor egészen konkrétan a mexikói és kanadai gyárakat célozta meg vele. Arra ugyanis nyilván nem számíthat senki sem reálisan, hogy az USA-ban néhány tízezres vagy éppen csak százezres nagyságrendben értékesítő európai vállalatok majd áthelyezik egy-egy modelljük teljes termelését az óceánon túlra, ez nem lenne gazdaságilag hatékony. A valóban megcélzott intézmények azok az amerikai (és japán) autógyárak, amelyek költségcsökkentési és hatékonysági okokból a határ másik oldalára telepítették bizonyos egységek gyártósorait. Ezek természetesen szoros szimbiózisban vannak az USA-ban maradt többi üzemmel: néha az USA-ban szerelik össze a kanadai importból származó elemeket, néha fordítva.
Mostantól ez a modell az érintett vállalatok számára fenntarthatatlan a magas vámtételek miatt, így itt bizony bekövetkezhet a politikai által remélt változás, és bezárhatnak a külföldre települt egységek, és bővülhet az USA-ban a termelés. Ez pedig nyilván a kanadai és mexikói gazdaság egészét rosszul érinti: munkahelyek szűnnek meg és a GDP növekedés is lassul, hiszen mind a termelés, mind a fogyasztás alacsonyabb lesz. Ez valóban fájdalmas Kanadának, és a munkavállalók félnek is bizonyos körzetekben attól, hogy egyik napról a másikra megszűnhet a munkahelyük.
Miként eddig a kanadaiak számára is logikus volt, hogy a főleg az Alberta tartományban található lelőhelyekhez legközelebb eső déli irányba küldjék az olajat. Eddig jelentős ellenkezés volt ugyanis az országon belül, hogy kelet-nyugati irányban építsenek csővezetékeket, de most minden jel szerint nyitottak erre mind a politikusok, mind a vállalatok, ráadásul a környezetvédők tiltakozása is erőtlenebb. Így az ország belsejében kitermelt olajat eljuttathatják egyrészt a kanadai ipar keleti és nyugati központjaiba, másrészt pedig a kikötőkbe, hogy ott tankerhajókba szivattyúzzák a nyersanyagot, és úgy szállítsák a vásárlókhoz. Magyarán azon dolgoznak, hogy leváljanak a mostanra megbízhatatlannak ítélt korábbi szoros partnerükről, és más vevőket keressenek az energiaforrásra.
A kanadai dollár árfolyama az USA dollárral szemben tükrözi mindazokat a bizonytalanságokat, amiket eddig ismertettünk. Amint a lenti ábrán is látható, a devizapár sose volt túlzottan stabil, de ugyanakkor nem is mutatott akkora volatilitást, mint például a dollár a jenhez képest. Az elmúlt időszakban az amerikai elnökválasztások előtt begyengült ugyan a kanadai deviza, de Trump hatalomra kerülése és az intézkedések bejelentése nem okoztak különösen nagy riadalmat. Sőt, azt figyelhetőjük meg, hogy a kanadai parlamenti választás közeledtével a kanadai dollár erősödni tudott a nagy déli szomszéd devizájához képest.
Forrás: tradingview.com
A hétfőn megtartott kanadai parlamenti választásokon ugyanis egészen elképesztő eredmény született. Az országot már egy évtizede a Liberális párt irányította, a korábban fiatalosnak tartott Trudeau miniszterelnök vonzereje azonban mostanra megkopott. A hatalomban töltött hosszú idő után úgy tűnt, hogy nem tud megújulni, és helyette a Trumphoz valamelyest hasonló hangokat megszólaltató Konzervatív párt lehet majd az új kormányalakító erő. A választás gyakorlatilag formalitásnak tűnt, a liberálisok semmilyen erőt nem tudtak mutatni, a vezetőjüket le is kellett cserélniük egy kevésbé ismert volt jegybankelnökre.
Azonban a kanadai választópolgárokra taszítólag hatottak az új amerikai elnök szavai és intézkedései, ezért tömegesen pártoltak el a hozzá hasonlónak gondolt konzervatív jelöltektől és tértek vissza a megunt liberálisokhoz. Az előzetes eredmények szerint a liberálisok 168 széket szereztek, a konzervatívok csak 144-et, és vezetőjük saját mandátumát is elveszítette. Bár a liberálisok nem érték el a parlamenti többséget jelentő 172 parlamenti helyet, de a negyediknek befutott Új Demokrata Párt 7 mandátumával ezt is meg tudják majd oldani (a harmadik helyet a Québec függetlenségéért harcoló francia nyelvű tömörülés szerezte meg, amely nem vesz majd részt a kormányzásban).
Kanada tehát a régi kormánypárttal, de új vezetővel néz majd szembe déli szomszédjával, és keresi helyét ebben a formálódó új világrendben. A kanadaiak minden jel szerint felveszik a kesztyűt és új piacokat keresnek majd termékeiknek. Bár tudják, hogy gazdaságuk szükségszerűen össze van kötve az USA-val, és a Trump problémára adott minden válaszuk csak szükségmegoldás lehet a legjobb esetben is, de eltökéltnek látszanak arra, hogy függetlenségüket fenntartsák.
Szerző: Szepesi László
Címkék: Kanada, választás, USA, Amerika, Trump, vámok, liberális
Kanada Trump ellen szavazott
Kanadai parlament Ottawában
Fotó: clipart.com
Fotó: clipart.com
Trump elnök első jelentős külpolitikai „sikerére” valóban nem kellett sokat várni: a békét ugyan nem tudta egy nap alatt létrehozni Ukrajnában, de az valóban az ő érdeme, hogy alig néhány hónap alatt megfordította a kanadai közvéleményt. Bombasztikus kijelentései arról, hogy az északi szomszéd államnak be kellene olvadni az USA-ba, óriási felháborodást keltettek a határ másik oldalán, és ennek eredményeképpen a januárban még hosszú ellenzéki szerepre készülő liberális jelöltek ünnepelhettek a hétfőn megtartott választások után.
Oda a jószomszédi viszony
Beiktatása óta az amerikai elnök nem csak egyszer vagy kétszer nyilatkozott Kanadával kapcsolatban, hiszen a szomszéd ország bekebelezésére vonatkozó indítványát többször is megismételte, legutóbb pont a választások napján. Ha ehhez hozzátesszük, hogy Mexikóval egy időben Kanadát is különleges import vámokkal sújtotta az USA még a többi vám bevezetése előtt, akkor nem csodálkozhatunk azon, hogy a kanadai választópolgárok nem csak afféle következmények nélküli hőzöngésnek tartották Trump szavait, hanem komolyan vették azokat – és komolyan megsértődtek a nagy déli barátjukra.Ennek hatása mostanra már gazdaságilag is látható. A kanadai piac volt az egyik legnagyobb vásárlója az amerikaiak egyik nagy export termékének, a Kentucky bourbon italnak, de mostanra minden kanadai áruház polcairól eltűntek a whiskys üvegek. Ezen felül a közelség és jólét kombinációja okán a kanadaiak jelentették az egyik legnagyobb turisztikai bevételforrást több USA tagállamban, ez mostanra erősen lecsökkent, a kanadai lakosok inkább otthon maradtak idén tavasszal. Sőt, már arról is lehet olvasni, hogy kanadai tulajdonosok elkezdték árulni floridai ingatlanjaikat, mondván, hogy nem mennek többet oda üdülni.
Az amerikai elnök szavai azonban nem csak a nemzeti érzületet és büszkeséget sértették meg, hanem valóban fájó sebet ejtettek a kanadai gazdaságon. Amikor Trump bevezette az autóimportra kivetett külön vámot, akkor egészen konkrétan a mexikói és kanadai gyárakat célozta meg vele. Arra ugyanis nyilván nem számíthat senki sem reálisan, hogy az USA-ban néhány tízezres vagy éppen csak százezres nagyságrendben értékesítő európai vállalatok majd áthelyezik egy-egy modelljük teljes termelését az óceánon túlra, ez nem lenne gazdaságilag hatékony. A valóban megcélzott intézmények azok az amerikai (és japán) autógyárak, amelyek költségcsökkentési és hatékonysági okokból a határ másik oldalára telepítették bizonyos egységek gyártósorait. Ezek természetesen szoros szimbiózisban vannak az USA-ban maradt többi üzemmel: néha az USA-ban szerelik össze a kanadai importból származó elemeket, néha fordítva.
Mostantól ez a modell az érintett vállalatok számára fenntarthatatlan a magas vámtételek miatt, így itt bizony bekövetkezhet a politikai által remélt változás, és bezárhatnak a külföldre települt egységek, és bővülhet az USA-ban a termelés. Ez pedig nyilván a kanadai és mexikói gazdaság egészét rosszul érinti: munkahelyek szűnnek meg és a GDP növekedés is lassul, hiszen mind a termelés, mind a fogyasztás alacsonyabb lesz. Ez valóban fájdalmas Kanadának, és a munkavállalók félnek is bizonyos körzetekben attól, hogy egyik napról a másikra megszűnhet a munkahelyük.
Olaj, dollár, választások
A gazdasági együttműködés egy másik nagyon fontos eleme, hogy Kanada a világ 4. legnagyobb olajexportőre, és kivitelének 90 százalékát eddig az USA-ba értékesítette. Egyes vélemények szerint, amikor Trump elnök arról beszél kissé ködös üzeneteiben, hogy az USA évi 200 milliárd dollárral támogatja Kanadát, akkor valójában arról beszél, hogy az USA finomítói a kanadai olajat vásárolják, miközben megtehetnék helyette, hogy akár belső termelésükből helyettesítsék azt. Az amerikai finomítók persze nem véletlenül döntenek a kanadai import mellett: jóval olcsóbb az északról csővezetéken érkező fekete arany, ezért a kikötőktől távoli közép-nyugati térségben a finomítók számára logikus lépés az északi szomszédtól vásárolni.Miként eddig a kanadaiak számára is logikus volt, hogy a főleg az Alberta tartományban található lelőhelyekhez legközelebb eső déli irányba küldjék az olajat. Eddig jelentős ellenkezés volt ugyanis az országon belül, hogy kelet-nyugati irányban építsenek csővezetékeket, de most minden jel szerint nyitottak erre mind a politikusok, mind a vállalatok, ráadásul a környezetvédők tiltakozása is erőtlenebb. Így az ország belsejében kitermelt olajat eljuttathatják egyrészt a kanadai ipar keleti és nyugati központjaiba, másrészt pedig a kikötőkbe, hogy ott tankerhajókba szivattyúzzák a nyersanyagot, és úgy szállítsák a vásárlókhoz. Magyarán azon dolgoznak, hogy leváljanak a mostanra megbízhatatlannak ítélt korábbi szoros partnerükről, és más vevőket keressenek az energiaforrásra.
A kanadai dollár árfolyama az USA dollárral szemben tükrözi mindazokat a bizonytalanságokat, amiket eddig ismertettünk. Amint a lenti ábrán is látható, a devizapár sose volt túlzottan stabil, de ugyanakkor nem is mutatott akkora volatilitást, mint például a dollár a jenhez képest. Az elmúlt időszakban az amerikai elnökválasztások előtt begyengült ugyan a kanadai deviza, de Trump hatalomra kerülése és az intézkedések bejelentése nem okoztak különösen nagy riadalmat. Sőt, azt figyelhetőjük meg, hogy a kanadai parlamenti választás közeledtével a kanadai dollár erősödni tudott a nagy déli szomszéd devizájához képest.
1 USA dollár értéke kanadai dollárban az elmúlt 5 évben
Forrás: tradingview.comA hétfőn megtartott kanadai parlamenti választásokon ugyanis egészen elképesztő eredmény született. Az országot már egy évtizede a Liberális párt irányította, a korábban fiatalosnak tartott Trudeau miniszterelnök vonzereje azonban mostanra megkopott. A hatalomban töltött hosszú idő után úgy tűnt, hogy nem tud megújulni, és helyette a Trumphoz valamelyest hasonló hangokat megszólaltató Konzervatív párt lehet majd az új kormányalakító erő. A választás gyakorlatilag formalitásnak tűnt, a liberálisok semmilyen erőt nem tudtak mutatni, a vezetőjüket le is kellett cserélniük egy kevésbé ismert volt jegybankelnökre.
Azonban a kanadai választópolgárokra taszítólag hatottak az új amerikai elnök szavai és intézkedései, ezért tömegesen pártoltak el a hozzá hasonlónak gondolt konzervatív jelöltektől és tértek vissza a megunt liberálisokhoz. Az előzetes eredmények szerint a liberálisok 168 széket szereztek, a konzervatívok csak 144-et, és vezetőjük saját mandátumát is elveszítette. Bár a liberálisok nem érték el a parlamenti többséget jelentő 172 parlamenti helyet, de a negyediknek befutott Új Demokrata Párt 7 mandátumával ezt is meg tudják majd oldani (a harmadik helyet a Québec függetlenségéért harcoló francia nyelvű tömörülés szerezte meg, amely nem vesz majd részt a kormányzásban).
Kanada tehát a régi kormánypárttal, de új vezetővel néz majd szembe déli szomszédjával, és keresi helyét ebben a formálódó új világrendben. A kanadaiak minden jel szerint felveszik a kesztyűt és új piacokat keresnek majd termékeiknek. Bár tudják, hogy gazdaságuk szükségszerűen össze van kötve az USA-val, és a Trump problémára adott minden válaszuk csak szükségmegoldás lehet a legjobb esetben is, de eltökéltnek látszanak arra, hogy függetlenségüket fenntartsák.
Szerző: Szepesi László
Címkék: Kanada, választás, USA, Amerika, Trump, vámok, liberális
