A pénz feletti ellenőrzésről szól a vita

Kamatot fizetne a kripto

Fotó: clipart.com

2026. január 21. Az egyre népszerűbb stabilérmék és a kamatfizetések körül forrnak most az indulatok Amerikában. A kriptoeszközöket szabályozó új törvény vitája megakadt a szenátusban, a tét a pénzügyi rendszer egészének biztonsága.

Az Egyesült Államok 2025 augusztusában fogadta el a stabilérmékre vonatkozó GENIUS törvényt, amely rögzítette a fedezeti, átláthatósági és működési minimumkövetelményeket. Ez azonban nem rendezte a kriptoeszközök teljes jogi besorolását, és nem adott választ arra sem, hogyan illeszkednek ezek az eszközök a meglévő pénzügyi rendszerbe. Márpedig a piac látványosan növekszik: a Visa szerint a stabilérmés elszámolások évesített forgalma már ma is körülbelül 4,5 milliárd dollár és dinamikusan emelkedik a volumen. A pénzügyi cégek jelentős beruházásokat végeznek: az erre a területre szakosodott Polygon 250 millió dollár értékben vásárolt fel fizetési és infrastruktúra-szolgáltató cégeket, és a Barclays Bank is részesedést szerzett az elszámoló-infrastruktúrát építő Ubyx cégben.

Stabilérme mint vállalati fizetés

A stabilérmék olyan digitális eszközök, amelyek értékét valamely hagyományos pénznemhez – jellemzően az amerikai dollárhoz – kötik. Céljuk, hogy a blokklánc-technológia segítségével árfolyam-ingadozás nélkül gyors fizetési elszámolást tegyenek lehetővé. A piacon jelenleg a dollárhoz kötött stabilérmék dominálnak, közülük is messze a legnagyobb a Tether által kibocsátott USDT, valamint a Circle által jegyzett USDC: előbbi piaci értéke 187 milliárd, utóbbi 75 milliárd dollár. Közös jellemzőjük, hogy értéküket nem algoritmus, hanem valós pénzügyi eszközökből álló fedezet (bankbetét és rövid lejáratú állampapírok) hivatott biztosítani. Az ilyen valós fedezetek szükségességére különösen a 2022-es TerraUSD–LUNA összeomlás irányította rá a figyelmet, amikor egy másik úgynevezett algoritmikus alapokra épülő stabilérme néhány nap alatt elszakadt a célként kitűzött dollárértékétől, és több tízmilliárd dollárnyi érték semmisült meg.

A szabályozási minimumok nyári rögzítése után a stabilérmék elsősorban a nagy volumenű, határon átnyúló elszámolások területén kezdtek megjelenni. A kártyacégek, mint például a Visa nyilatkozatai szerint a stabilérmék alkalmazása a vállalati elszámolási folyamatokban gyorsabb pénzmozgást és alacsonyabb előfinanszírozási igényt tesz lehetővé, különösen több devizát érintő vagy határon átnyúló tranzakcióknál. Ez a megközelítés eltér a korábbi kriptós eszménytől, mert most nem a végfelhasználói fizetésről (azaz a kisember mindennapi vásárlásairól), hanem cégek háttérfolyamatairól szól. A piac növekedése így nem új termékekben, hanem meglévő pénzügyi folyamatok átszervezésében jelenhet meg.

Ez a fajta, intézmények általi használat ugyanakkor tudatosan szűk keretek között maradt, és nem terjedt ki a pénzügyi közvetítés klasszikus területeire. A kriptoeszközök így nem váltak általános elszámolási egységgé, nem szolgálnak széles körben elfogadott értékmérőként, és nem is kínálnak alternatívát a banki megtakarítási formákkal szemben. A stabilérmék ezekben a modellekben nem a pénz tartására, kamatoztatására vagy megtakarítási célú felhalmozására szolgálnak, hanem kizárólag az átmeneti likviditás kezelésére és a tranzakciók technikai lebonyolítására. A konstrukciók így elkerülik mindazokat a területeket, ahol már betéti, hitelezési vagy banki prudenciális szabályokkal ütköznének. Ez a korlátozott szerepkör tette lehetővé, hogy az elmúlt hónapokban a stabilérmék elkezdjenek beilleszkedni a meglévő pénzügyi rendszerbe anélkül, hogy annak alapfunkcióit megkérdőjeleznék.

A teljes szabályozás nehézsége

A stabilérmék szabályozása után elkerülhetetlenné vált, hogy általánosabban is rendezzék az összes kriptoeszköz jogi hátterét. Az amerikai szenátus elé múlt hét elején került egy új törvényjavaslat, amely éppen ezt a hiányt próbálta pótolni, és az egész piacot kívánta egységes szabályozás alá vonni. A kérdés immár nem az volt, hogy működhet-e a technológia, hanem az, hogy milyen feltételekkel és kinek a felügyelete alatt. Itt tervezték azt is rendezni, hogy egy eszköz mikor számít értékpapírnak (ahogyan azt a Biden adminisztrációja tartotta), és mikor számít a sokkal lazábban szabályozott árupiaci terméknek (ahogyan a kripto cégek vezetői szeretnék). De emellett itt szabályoznák a kriptoeszközökkel kapcsolatos többi kérdést is, az ügyfelek beazonosíthatóságától az eszközök pontos meghatározásán át egészen a pénzügyi stabilitást befolyásoló kockázatok kezeléséig.

Donald Trump és az ő választási kampányát támogató kriptobarát üzleti körök kapcsolatának fényében az volt várható, hogy a kriptocégek érdekeit hangsúlyosan figyelembe fogják venni a törvényjavaslatban. Ennek fényében meglepő, hogy az egyik legjelentősebb kriptocég, a Coinbase vezetése szerint a javaslat több ponton olyan korlátozásokat vezetne be, amelyek ellehetetlenítenék a jelenlegi üzleti modelleket, különösen a stabilérmékhez és token-kereskedelemhez kapcsolódó bevételi struktúrákat. A cég vezérigazgatója, Brian Armstrong nyíltan elutasította a további egyeztetéseket, ezután a törvényjavaslat támogatottsága annyira megingott, hogy a szenátusi bizottság elnöke gyakorlatilag megállította a további egyeztetési folyamatot.

A kamat kérdés

A szenátusi törvényjavaslat azon akadt meg konkrétan, hogy a tervezet kifejezetten kizárná, hogy a stabilérmék után kamatot vagy ahhoz hasonló hozamot lehessen fizetni, még akkor is, ha a mögöttes fedezet állampapírokban kamatozik. Egy bitcoin jellegű eszköznél nyilván nem kell külön ösztönzőket felajánlani, hiszen az árfolyamnyereségre spekulálnak a befektetők, de egy stabil árfolyamú érme esetében hosszú távon csak akkor fognak nagyobb pénzek is megmozdulni, ha kapnak érdemi hozamot. Így a stabilérmék után fizethető kamat központi kérdéssé lépett elő a tárgyalások során, és érdemes megvizsgálnunk, hogy miért nem engednék jelenleg ezt a törvényhozók.

Amennyiben egy, a hagyományos bankrendszeren kívüli, pénzügyi eszköz képes lenne stabil értéket tartani és rendszeres hozamot kínálni, úgy az a hagyományos pénzügyi közvetítés alapjait kezdhetné ki. A bankrendszer ugyanis nem pusztán szolgáltató, hanem a monetáris politika egyik fő közvetítője és a pénzügyi stabilitás letéteményese. Ennek megfelelően a bankrendszer az elmúlt 150 évben szerves fejlődésen ment keresztül, amelynek eredményeképpen ma már igen szigorú tőkekövetelmények, likviditási szabályok és felügyeleti kontroll alatt működik. A kriptovilág ezzel szemben jóval lazább prudenciális és ügyfél-azonosítási keretek között mozog, és eddig nyíltan tagadta a komolyabb felügyelet és szabályozás szükségességét. Egy kamatozó stabilérme viszont olyan vonzóvá válhatna, mint egy normál bankbetét, gyakorlatilag nem lenne különbség a kettő közt a felhasználók szempontjából. Így a stabilérmék tömeges elterjedése a törvényhozók szemében nem egyszerű piaci versenyt, hanem rendszerszintű pénzügyi kockázatot jelentene, hiszen sokkal kevésbé szabályozott körülmények közé kerülhetnének be a megtakarítások.

A vita geopolitikai dimenziója tovább növeli a tétet. A stabilérmék elterjedése nem csak a banki szektort válthatná ki részben, de magát az amerikai fizetőeszközt, a dollárt is. Márpedig a dollár globális szerepe nemcsak gazdasági előny, hanem az Egyesült Államok egyik legfontosabb politikai eszköze is egyben, amelyen keresztül szankciókat érvényesít és befolyást gyakorol a világra. Elég arra gondolni, hogy miként választották le Oroszországot a SWIFT fizetési hálózatról az ukrán háború miatti szankciókban, vagy miként torolná meg Donald Trump Európa ellenállását Grönland ügyében vámokkal. Látható, hogy az USA manapság a dollárt és a külkereskedelmet szinte fegyverként használja a politikai vitáiban, így kiemelten fontos számukra, hogy a dollárt ne lehessen megkerülni a nemzetközi fizetési ügyletekben.

Márpedig a legutóbbi hírek szerint Kína a digitális jüannal (és az arra fizetendő kamattal), Európa a digitális euróval, a BRICS-országok pedig a digitális valutáik összekapcsolásával kísérleteznek, mindannyian az elszámolás feletti ellenőrzést keresve. Egy ilyen környezetben egyáltalán nem magától értetődő, hogy jó lenne Amerikának, ha egy bankrendszeren kívüli, globálisan használható pénzügyi infrastruktúra jönne létre. Ebben az összefüggésben a stabilérmékre fizetendő kamat körüli vita már nem az innovációról, hanem a pénz feletti ellenőrzésről szól.

Ha ezt hasznosnak találta, lájkolja és kövesse az azénpénzem facebook oldalát, és látogassa meg máskor is közvetlenül honlapunkat!

Szerző: Szepesi László
Címkék: stabilérme, kamat, dollár, kripto, kriptopiac, kriptodeviza, Bitcoin, kriptotőzsde