A magyar adósmentő törvények mindent orvosolnak

Itt a végső csapás a devizaperekre?

2018. január 17. Hiába reménykedtek a volt devizaadósok abban, hogy az Európai Bíróság elmeszeli a magyar „adósmentő” törvényeket. A főtanácsnok szerint ugyanis azok nem ellentétesek az uniós joggal. A bíróság pedig nem szokott homlokegyenest ellentétes ítéletet hozni az ilyen véleményekkel. Nagy valószínűséggel így a még mindig perelő volt devizahitelesek utolsó reménye is szertefoszlott.

A Fővárosi Törvényszék egyik bírája az Erste ellen indított perben 2017 elején fordult az uniós szervekhez. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések nem feszegettek kevesebbet, mint azt, hogy az „adósmentő” törvények vajon jogszerűek-e. Több – bár nem mindegyik – tárgyalást fel is függesztettek az Európai Bíróság (EB) előtt folyamatban levő eljárásra hivatkozva, de a Kúria a felülvizsgálati kérelmekben sem kapkodta el a döntést.

Tavaly nyáron úgy tűnt, hogy mintha még a kormányzati sajtó is elbizonytalanodott volna a várható kilátásokkal kapcsolatban. Hangsúlyozták, hogy a devizahitelek ügyében először a Kúria adott ki átfogó iránymutatást. Vagyis: ha valaki hibázott, az nem a magyar kormány, csakis a legfőbb bírói fórum lehetett. Több jel is mutatott arra, hogy esetleg elképzelhetőnek tartják a kormányzati berkekben a pereskedő devizahitelesek számára kedvező uniós döntést. Akkor is hangsúlyoztuk viszont, hogy nem árt az óvatosság. Korábban ugyanis több, eleinte határozottan bíztatónak tűnő eljárás is kedvezőtlenül zárult a hitelfelvevők szempontjából.

Ez sajnos gólnak néz ki a javából

Most Nils Wahl főtanácsnok indítványa minden perrel kapcsolatos remény végét jelentheti (a vélemény teljes szövegét itt nézheti meg). A magyar bíróság beadványában rákérdezett arra, hogy a 2008/48 számú európai tanácsi és parlamenti irányelv alapján uniós normák kizárják-e az olyan nemzeti jogi szabályozást és annak alkalmazását, amely többletkövetelményt támaszt a magánszemély hiteladósok bizonyos körére. Ezt a kérdést persze még tovább részletezik, de kár lenne elveszni a jogászi útvesztőkben.

A lényeg, hogy a főtanácsnok kimondja: a hivatkozott irányelv 2. cikkében szereplő megállapítások nem alkalmazandóak az olyan hitelszerződésekre, amelyek fedezete ingatlanfedezetű jelzálog. Profán megfogalmazás szerint ez bizony már önmagában gólnak tűnik a javából. Az érvelésnek viszont ez csak az egyik pontja. Van még más is.

Wahl részletesen és érzékelhetően nem éppen barátságtalanul, végigveszi a három – a tisztességtelen kikötésekre, az elszámolásra és a forintosításra vonatkozó – „adósmentő” törvényt. Szemléletére és álláspontjára nyilván nem maradt hatástalan, hogy tavaly ősszel írásban és szóban is észrevételeket fűzött az eljáráshoz a magyar kormány és a részben már annak tulajdonában levő Erste Bank.

A kormány álláspontját tette a magáévá

Az ügy érdemi kifejtése során a főtanácsnok részletesen külön vizsgálja az egyenértékűséget és a tényleges érvényesülést is. Számára pedig úgy tűnik, a magyar kormány nagyon helyesen állítja, hogy „az érintett fogyasztókat megillető jogok tekintetében biztosított védelem az új törvények által szabályozott helyzetekben meglehet még hatékonyabb is, mint az általános szabályok által biztosított védelem”. (Érdemes lehet a részletes indoklás utolsó részeiben elmélyülni, bár az érintettek számára ezt magas vérnyomás esetén kifejezetten nem ajánljuk!)

Leszögezte továbbá, hogy nem lát egyetlen olyan körülményt sem az iratanyagban, amelynek alapján az új követelmények általában véve lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé tehetik a fogyasztók számára az őket megillető jogok gyakorlását. Azért azt a főtanácsnok sem tagadja, hogy az új követelmények kedvezőtlenek is lehetnek. Határozottan kijelenti viszont: az, hogy bizonyos fogyasztók a tétlenségük vagy mulasztásuk folytán (a bíróságok a perelőket hiánypótlásra szólította fel) kedvezőtlennek találhatják az új eljárásokat, nem jelenti a tényleges érvényesülés elvének csorbulását.

Végkövetkeztetésként mindenesetre a főtanácsnok azt javasolja, hogy a Fővárosi Törvényszék által előterjesztett kérelmet nyilvánítsák elfogadhatatlannak. Ha mégsem ezt tennék, a végeredménynek akkor sem örülhet egyetlen volt devizahiteles sem. A megállapítás ugyanis lényegében az lenne, hogy a magyar „adósmentő” törvények nem ellentétesek az uniós joggal.

Nézze meg karikatúránkat is!

Az elszámoltatás, forintosítás végső mérlegéről itt írtunk

A devizás panaszok siralmas kimenetelét pedig itt taglaltuk

Ha ezt érdekesnek találta, lájkolja és kövesse az azénpénzem facebook oldalát, és látogassa meg máskor is közvetlenül honlapunkat!

Szerző: Az Én Pénzem
Címkék: devizahiteles, devizaper, elszámolás, forintosítás, Kúria, Európai Bíróság