Az elsétálás előtti megállapodás még értelmezésre szorul

Intrum: mindenkivel megegyezésre törekszünk!

Fotó: Azénpénzem

2017. március 27. Nem egészen egy hete hatályba lépett a végrehajtási törvény módosítása. Felfalusi Péter, a Magyar Követeléskezelők és Információ Szolgáltatók Szövetségének (Makisz) elnöke, az Intrum Justitia Zrt. (IJ) vezérigazgatója az Azénpénzem.hu érdeklődésére elmondta: új helyzetet eredményeznek a passzusok.

Jelentős összegű már régóta nem törlesztett jelzáloghitelt vett meg az Intrum Justitia az Erste Banktól. A „csomag” vételára 19 milliárd forint volt, ami az eredeti tartozáshoz képest valószínűleg diszkontot tartalmazhat. Az adósok hátralékát 2016. november 10-i értéknappal adták el az IJ részére. Mint az Intrum Justitia vezérigazgatójától (képünkön) megtudtuk, sok adós már maga jelentkezett a jogutód IJ-nél, megoldást keresve helyzetük rendezésére. A követeléskezelő minden ügyletet egyedileg bírál el, és kivétel nélkül mindenkivel a megegyezésre törekszik – hangsúlyozta Felfalusi.

Ezek a megbeszélések eddig sikeresek voltak, az adósokkal meg tudtak állapodni például közös értékesítésben, átütemezett részletfizetésben. Az Intrum saját jogon eddig egyetlen árverést sem kezdeményezett (a már a bank által megindított végrehajtásokat folytatták, vagy a végrehajtó felhívására becsatlakoztak eljárásokba), és csak most kezdik megkeresni azokat, akikkel eddig nem kerültek kapcsolatba.

Arra a kérdésünkre, hogy ma is ugyanennyiért vennék-e a meg az erstés csomagot, Felfalusi elismerte: a végrehajtási törvény módosítása (ez nem egészen egy hete lépett hatályba) miatt valóban vizsgálják, hogy az milyen mértékű hátrányt okozott. Az új szabályok (ezeket itt foglaltuk össze) miatt lassabban oldódhatnak meg az ügyletek. Olyan esetekben például, amikor a hitelfedezettség (LTV) 60 százalékos, akkor jó esély volt, hogy a becsérték 80-90 százalékán sikeres legyen az árverés, és még valamennyi pénzhez is jusson az adós. A becsérték 100 százalékán azonban reménytelen is lehet az eljárás (a törvénymódosítás elötti, mintegy 300 magánszemély tartozása miatti árverés eredményeiről itt írtunk). A tartozás pedig az elhúzódó értékesítés miatt (átlagosan 10-15 százalék közötti mértékben nőhet a büntetőkamatok és költségek miatt évente a hátralék) az LTV is egyre magasabbá válik.

Ezt javasolták a követeléskezelők

A követeléskezelők azt javasolták, nagyjából 6-8 hónap alatt folyamatos „lépésközzel” (tehát fokozatosan csökkentve) mérséklődjön a minimális ajánlati ár a becsérték 80 százalékára. Azt, hogy a becsérték legyen a kezdeti legalacsonyabb ajánlati ár, Felfalusi érthető és méltányolható igénynek tartja. Ez nem csak az adós, hanem a hitelező érdeke is – nyomatékosította. Azonban az ország több pontján (különösen a falvakban) a fellendülő ingatlanpiac ellenére is nehézséget okozhat az eladás.

Felfalusi megfontolhatónak tartotta, hogy a hitelező kérhessen alacsonyabb, akár 70 százalékos minimális ajánlati árat, de ebben az esetben ugyanilyen mértékben köteles legyen csökkenteni a követelését. Ezzel az adós pozíciója nem változik, viszont nagyobb valószínűséggel lesz sikeres az értékesítés, és a kapott kedvezmény mellett tartozása hamarabb szűnhet meg, az nem halmozódik tovább.

A vevők oldaláról – tette hozzá – azt is látni kell, hogy az ilyen lakások a szokásosnál lassabban, 4-5 hónapos várakozással vehetők csak birtokba. A kifizetés és a birtokbaadás eltérő ideje pedig önmagában is ármérséklő tényező. Sok esetben a lakások állaga is, belső állapota sem ismerhető meg olyan mértékben, mint egy piaci tranzakció során.

Más ez az elsétálás?

A törvénymódosításnak a kikiáltási ár becsértéken (illetve egy év után annak 90 százalékán) kötelezővé tett alkalmazása mellett jelentős fejleménye az elsétálási jog beemelése a végrehajtási szabályok közé. A hitelezők és az adós megegyezésével ugyanis korlátlanul csökkenthető az értékesíti ár, de ilyenkor a sikeres értékesítést követően minden további hátralékot el kell engedni. Felfalusi szerint ez a passzus még értelmezésre szorul, a bedőlt ingatlanhitellel rendelkezők zömének ugyanis az eljárás megindításakor már számottevő egyéb (például közüzemi) lejárt tartozása is van. Pontosan tisztázni kell tehát, hogy kiknek a hozzájárulása szükséges a megegyezéshez, minden hitelezőnek, vagy csak a főhitelezőnek.

Az Intrum vezetője ezzel kapcsolatos kérdésünkre úgy reagált: hasonló megoldásra számos esetben sor került már végrehajtási eljáráson kívül, méghozzá a nagyon drága árverés elkerülésével. Az úgynevezett „feltételes kiengedő nyilatkozat” keretében rendszeresen szabadulhattak meg az adósok a fennmaradó hátraléktól.

Amennyiben az adós nem együttműködő, akkor a szakember szerint biztosan nem megy bele az alacsonyabb eladási árba, hiszen arra a végrehajtási eljárás előtt is lett volna lehetősége. Bizonyos esetekben pedig ez nem várható el a hitelezőtől, illetve a követelés kezelőjétől sem. Felfalusi mindenesetre egyelőre elég valószínűtlennek tartja, hogy a törvénymódosítás szerinti egyezségek létrejöjjenek.