Sereghajtó lehet majd Magyarország

Így válunk tényleg gyarmattá

Ez a fény nem az a fény...

2020. augusztus 19. Miközben egykor a térség éllovasának számított Magyarország, hamarosan Románia és Bulgária is megelőz bennünket – derül ki egy elemzésből. Ami miatt egyre inkább szégyenkezhetünk, azt a szerző szerint bátran lehet gyarmati függésnek nevezni.

Mint arról korábban írtunk, a jegybank friss versenyképességi jelentésében (ez teljes terjedelmében itt nézhető meg) is jókora teret szán annak, miért is kellene még több kölcsönt felvenniük a magyaroknak. Az MNB azonban persze számos más tényezőről is írt. Papp József a Corvinus Egyetem nyugdíjas oktatója a G7 Ekonomi rovatában a „Mi a baj a magyar gazdasággal?” című cikkét azzal kezdi, hogy megfogadta Bod Péter Ákos javaslatát, és tanulmányozta a versenyképességi jelentés ábráit.

A jegybank volt elnöke korábbi cikkében arról írt, hogy az MNB által közzétett, az egy főre jutó GDP alakulását bemutató grafikonnak erős vizuális üzenete van. Az ábra jól jelzi, hogy a visegrádi kiscsapat közepéről miként és mennyire csúszott le Magyarország a csoport aljára, és milyen reménytelenül távoli a jövedelmi utolérés. A munkatermelékenységi ábra Bod Péter Ákos szerint még rá is erősít arra: a V3 mint mérce, bizony egyre magasabbnak látszik.

Egyébként az MNB módszertana szerint – olvasható a cikkben – Magyarország valahogy előbb végzett a rangsorban, mint a lengyelek, szlovákok és még néhány EU-tagállam. A volt jegybankelnök szokásos finom humorával ezt úgy kommentálta: „ne mondjuk el nekik, van most elég gondjuk”.

Papp József mostani írása nem tűnik ennyire megengedőnek. A cikk alapján úgy tűnik, hogy igazán gyilkos az az ábra, ami a hozzáadott érték közvetlen importtartalmát mutatja. A szerző szerint mellbevágó azt látni, hogy a magyarországi hozzáadott értéknek csak a harmadát tette ki a hazai rész, miközben az uniós átlagban elérte a 90 százalékot 2015-ben. A visegrádi országok közül a szlovák mutató hasonlít leginkább a magyarra, de a cseheknél majdnem eléri a felét, míg a lengyeleknél több mint 70 százalék volt abban az évben.

A csehek és a lengyelek a működőtőke-importját sokkal inkább az országaik érdekeinek szem előtt tartásával szabályozták, mint Magyarország. Komoly beszállítói hányadokat írtak elő, és azokat be is tartatták. Az egyetemi tanár idézte azt a magyar kapcsolatokat vizsgáló cikket, amely szerint: „a kétoldalú kereskedelem volumene tavaly meghaladta az 55 milliárd eurót, és ezzel hazánk fontosabbá vált a német gazdaság számára, mint Japán vagy Dánia. 2011 óta nyilvánvaló, hogy Berlin az EU legerősebb hatalmaként eltűri a hazai jogállam szétverését, amíg a magyar miniszterelnök feltétel nélkül kiszolgálja a német ipar érdekeit.”

„A multinacionális cégek érdekeinek kiszolgálása miatt a magyar kormány gyakorlatilag azt csinál, amit akar.”

A centrum-periféria viszony – ami Papp József szerint nyugodtan nevezhető gyarmati függésnek is –messzemenően hozzájárul ahhoz, hogy az egy főre eső GDP miatt egyre inkább szégyenkezhetünk. A nem létező hazai beszállítók által meg nem termelt hozzáadott érték nagyon hiányzik a GDP-ből – az, amelyik a cseheknél és a lengyeleknél évről évre rendszeresen realizálódik. Ezt a kiemelkedően magas importhányaddal nem lehet ellensúlyozni.

A cikkben és a benne elhelyezett utalásokban még nagyon sok minden olvasható (és érdemes is elolvasni). A szerző azonban végezetül leszögezi: ha nem sikerül radikálisan változtatni a gazdaság duális szerkezetén, és a kormányzati leleményesség továbbra is a Mészáros és Mészáros-típusú sikersztorik megvalósulásának segítésében merül ki, akkor a Bod Péter Ákos által kiemelt mutatók szerint szégyenszemre hamarosan Románia és Bulgária is megelőz bennünket. Ezt azért sikersztorinak nehéz lenne eladni.