Aki biztos receptről beszél, az nem mond igazat

Így takarékoskodhat a nyugdíjra

2015. október 26. Könnyebben esik áldozatul a szirénhangoknak az, aki nem gondolja végig, számára mi lehet a legkedvezőbb spórolási forma. Ehhez adunk segítséget a mellékelt folyamatábrával. Az első és talán legfontosabb alapszabály az, hogy pánikszerűen meneküljünk attól, aki a „legtutibb”, az „egyetlen igazán jó” befektetést ajánlgatja.

Előtakarékosság és megfelelő befektetés nélkül sok jóra nem számíthatunk idős korunkban – sulykolja szinte minden szakértő. Úgy tűnik, eredményesen. Mint Havas Gábor, az Aegon Prémium üzletág vezetője klubrendezvényükön elmondta: egyre többen keresik a hosszú távú, nyugdíjig tartó megtakarítási, befektetési lehetőséget, ami jelzi, hogy szaporodik azoknak a száma, akik tisztában vannak saját felelősségükkel. A hozzánk érkezett jelzések azonban azt mutatják, hogy sokan azt gondolják, a „riogatás” mögött üzletszerzési okok állnak.

Ez természetesen szinte mindig így is van, de ez nem azt jelenti, hogy ne lenne célszerű gondolni az aktív évek utáni időszakra. Nagyszüleink, dédszüleink még gyakorolták, hogy fontos szinte minden megkeresett forintból valamennyit félretenni (pedig nekik sem okozott volna gondot az összes rendelkezésre álló pénzt elkölteni). A régebben erre a célra szinte kizárólag használt takarékbetétkönyv akkori formája már a múlté, a lehetőségek alaposan kiszélesedtek, de ez időnként csak a zavart növeli. Mint azt korábban többeknek megígértük, most összefoglaljuk, miként is lehet nem a szirénhangok csábításának engedve előtakarékoskodni. A lehetőségeket némiképp sematikusan az alábbi folyamatábrán vázoltuk fel.

Az első és talán legfontosabb alapszabály az, hogy pánikszerűen meneküljünk attól, aki a „legtutibb”, az „egyetlen igazán jó” befektetést ajánlgatja. Tudjuk, hogy sokan szeretnének biztos recepthez jutni, de tudomásul kell venni, hogy ilyen egyszerűen nincs. Minden megtakarítás megtervezésekor szem előtt kell tartani a mennyit, milyen időre, milyen célra, mekkora kockázat vállalása mellett ismérveket. Esetünkben most az idő (hosszú) és a cél (nyugdíjkiegészítés) adott. A mennyit pedig a lehetőségek szabják meg.

A „büntetést” nem árt elkerülni

A dolog még így is elég bonyolult. Nem mindegy ugyanis, hogy valakinek van elegendő önuralma ahhoz, hogy külső kényszer nélkül is rendszeresen félretegyen valamennyit (és például ne egy újabb ketyerét vagy ruhakölteményt vegyen inkább), vagy erre képtelennek érzi magát. A nyugdíjbiztosítást választók például előszeretettel hivatkoznak ez utóbbira. Pedig ugyanezt adhatja egy önkéntes nyugdíjpénztári megtakarítás is (kell adni egy állandó átutalási megbízást, és minden hónapba automatikusan landol ott a félretenni kívánt, illetve tudott pénz – ugyanez persze más takarékossági formák esetén is bevethető).

Az önkéntes nyugdíjpénztár jó választás azoknak is, akik nem tudnak vagy nem akarnak maguk bíbelődni a befektetésekkel. A magánnyugdíjpénztárak is megfelelő – sőt a költségszint alapján egyenesen kiváló – lehetőséget biztosítanának, de ezen a téren elég nagynak látszik a szabályozói kockázat (az ábrán ezért nem szerepeltetjük ezt a formát). (A pénztárak közötti választáshoz honlapunk itt található segítség). Akinek van kedve, affinitása a spekulációkra (nem kell azért folyamatosan tőzsdézni, de figyelni, portfóliót váltani időnként nem árt), szeret tehát önállóan dönteni, annak a nyugdíjelőtakarékossági számla lehet a jó. Szóba jöhet még a tartós befektetési számla (tbsz) is, hiszen az ötéves időtáv lejárta után újabb „ciklust” lehet indítani. A nem üzletelőknek régebben ennek a betéti változata volt jó, de mostanra annyira elolvadtak a kamatok, hogy az bárki kedvét szegheti. Vásárolható viszont állampapír, vagy befektetési jegyek.

Mindezek költsége nem viszi el a hozamot, de kiszállni sem lehet. Ezen a téren (már a kiszállás) a nyugdíjbiztosítás is hasonló, de azok az ajánlatok még mindig nehezen áttekinthetők, az ügynöki jutalék pedig jócskán megdobja a költségeket. (Bár, ha a jegybank változtat a szabályozáson, akkor ez a kép is módosulhat.) Az előbbiek (önyp, nyesz, tbsz) rugalmasabbak, nem büntetnek, ha nem tudja valaki a vállalást (a befizetést) mindig teljesíteni. Ami egyébként a „büntetést” illeti: az időskorra spórolás mellett nem árt arra is mindig ügyelni, hogy azért az esetleg fellépő időszaki gondokra (például kényszerű kazáncsere) is legyen félretett pénz.

További kérdés, hogy miben feküdjön a megtakarítás. Ez egy újabb, nem csekély jelentőségű, választás. A döntéshez érdemes elolvasni például a befektetési iskolánkban leírtakat.

Ha ezt hasznosnak találta, lájkolja és kövesse az azénpénzem facebook oldalát, és látogassa meg máskor is közvetlenül honlapunkat!

Szerző: Az Én Pénzem
Címkék: nyugdíj, előtakarékosság, nyugdíjbiztosítás, nyugdíjpénztár, nyesz, tbsz

Így takarékoskodhat a nyugdíjra

A „büntetést” nem árt elkerülni

Kapcsolódó anyagok