Lépések a jó befektetés felé: korlátos biztonság

Így kockáztatsz az állampapírral

2014. augusztus 10. Államcsőd, kamat- és tőkeveszteség – ezek lehetnek az állampapírok legfőbb buktatói, mégis a legbiztonságosabb befektetésnek számítanak. Államcsődök ugyanis meglehetősen ritkán fordulnak elő – noha most éppen Argentínában láthatjuk –, a kamat- és tőkeveszteség lehetősége pedig a jól megválasztott papírral és a számunkra megfelelő futamidővel korlátozható. A lakosság a bankbetét helyett egyre több pénzt fektet állampapírba, sokan azonban nincsenek tisztában azzal, hogy a biztonság korlátos.

A banki kamatok csökkenésével egyre jobban nő az állampapírok népszerűsége, a lakossági megtakarítások jelentős része a bankbetétek helyett ezt a befektetést választja. Noha nem teljesen példa nélküli, hogy egy állam fizetésképtelenné válik – legfrissebben Argentínát, a legutóbbi válság nyomán Görögországot, Ciprust emlegethetik teljes joggal a kételkedők –, ehhez általában igazi világválságra van szükség, így az államok adósságlevelei a legbiztonságosabbak közé tartoznak. Az első látásra riasztónak tűnő példák ellenére ugyanis még mindig ritkaságnak számít az államcsőd – épp ezért kerül mindig a lapok címoldalára. (Gondoljunk arra, hogy lényegében már a válság lecsengése után tavaly Amerikában 24, idén egy fél év alatt 14 bank borult fel, de hírük is szinte alig lépett ki a helyi és a szaksajtó hasábjairól!)

Magyar állampapírokhoz, mint előző írásunkban említettük, a Magyar Államkincstár hálózatában lehet hozzájutni, emellett a lakosság részére a Magyar Posta és az úgynevezett elsődleges forgalmazók is értékesítik őket. Utóbbiak olyan bankok és brókercégek, amelyek erre szerződést kötnek az Államkincstárral. A magyar gyakorlatban az egy évnél hosszabb futamidejűeket nevezik államkötvénynek, az annál rövidebbeket kincstárjegynek. (Amerikában a tíz évnél hosszabb a kötvény – treasury bond; az egy-tíz év közötti a kincstárjegy – treasury note; az annál rövidebb a kincstári váltó – treasury bill.)
Az állam többfajta papírt is értékesít kifejezetten a lakosság számára. Oldalunkon sokszor írtunk ezekről, itt csak megemlítjük a Babakötvényt, a Prémium Államkötvényt, a Bónusz Államkötvényt és a különféle kamatozó kincstárjegyeket. (A cikk a Befektetési iskola rovat része)

A kincstár emellett rendszeresen aukciókon is értékesít államkötvényeket és diszkont kincstárjegyeket. Utóbbiak olyan papírok, amelyekre nem fizetnek kamatot, hanem névértéküknél olcsóbban („diszkont áron”) juthatnak hozzá a befektetők, majd lejáratkor a teljes névértéket kapják vissza. (Úgy is elképzelhetjük a dolgot, hogy olyan értékpapír, amelynek nem lejáratkor, hanem vásárláskor kapjuk meg a hozamát.) Az aukciókon az említett elsődleges forgalmazók vesznek részt, ezekhez a papírokhoz rajtuk keresztül juthatnak intézmények és magánszemélyek is. Későbbi kereskedésüket megkönnyíti, hogy lejáratuk szabványosított, így például egy három hónappal korábban kibocsátott hat hónapos kincstárjegy és egy friss három hónapos minden szempontból azonosnak tekinthető.

A kisbefektetőknek kínált papírokra a kincstár folyamatosan eladási és vételi árat jegyez, így lejárat előtt is pénzzé tehetőek. Az államkötvényekre és a diszkont kincstárjegyekre az elsődleges forgalmazók is jegyeznek árat. Utóbbiakkal a Budapesti Értéktőzsdén is folyik kereskedés. Akiket érdekel, néhány bank és brókercég kínálatában szerepelnek a német, az amerikai és más európai országok által kibocsátott kötvények is. A természetesen euróban illetve dollárban kibocsátott papírok magyarországi vásárlói a devizaárfolyamok változékonyságából eredő kockázatokat is viselik, illetve élvezhetik az ebből fakadó esetleges plusz nyereséget.

A kockázatokról szóló korábbi írásunkban említettük, hogy általában az állampapírokat tekintik kockázatmentes befektetésnek, aminek a hozamát mértékadónak tekintik. A többi befektetéstípusnak ehhez mérten kell annyival többet hoznia, amennyivel magasabb kockázatot hordoz – ezt nevezik kockázati felárnak. Valójában még az állampapírokon belül is csak a rövid lejáratúak nevezhetők kockázatmentes befektetésnek. Ez ugyanis csak arra vonatkozik, hogy a befektetett pénzt, no meg persze az ígért kamatot, lejáratkor megbízhatóan visszakapja a befektető.

Ez a hosszabb lejáratúakra is érvényes ugyan, de ebben az esetben már valamekkora kockázatot jelent, hogy időközben megugorhat az általános kamatszint, ami miatt a későbbi befektetéseknél már kevesebbet hoz a megvásárolt papír. Ez ugyan a változó kamatozású papírokra nem érvényes, hiszen azok igazodhatnak az emelkedő kamatszinthez is, az ellen azonban nem véd semmi, hogy lejárat előtt esetleg csak veszteséggel lehet kiszállni ezekből a papírokból is. A piacon ugyanis a régebbi papírokat megvásárlók is az aktuális kamatszintet, vagyis az annak megfelelő hozamot várják el. Ez azt jelenti, hogy lejárat előtt annyival olcsóbban hajlandóak megvenni őket, amennyit változtak időközben a kamatok – más szóval az árfolyamuk esik, azaz csak kamatveszteséggel, rosszabb esetben kamat- plusz tőkeveszteséggel lehet megszabadulni tőlük. Ez persze nem kell, hogy bárkit visszariasszon a hosszabb lejáratú papírok vásárlásától, hiszen ezt a kockázatot ellensúlyozza, hogy ugyanannyi idő alatt a kamatok éppúgy csökkenhetnek is, abban az esetben pedig – mivel a későbbi vásárló már csak az alacsonyabb hozamot várja el, az árfolyam emelkedhet. Tehát itt is érvényesül a kockázat-hozam arányosságának az elve, de persze kockázatmentességről, ami alapmércéül szolgálhatna, valójában már nem beszélhetünk.

A cikk a Befektetési iskola rovat része. Cikksorozatunkban a befektetéssel kapcsolatos alapvető tudnivalókat, az alapfogalmakat, a különféle konstrukciókat, azok előnyeit, hátrányait, az információszerzés és hozzáférés lehetőségeit ismertetjük. Felhívjuk a figyelmet a veszélyekre, és adunk néhány módszerbeli vagy szemléletbeli tippet.

Előző cikkek:
Számolj le a csodákkal!
Hol fektessem be a pénzem?

Ha ezt hasznosnak találta, lájkolja és kövesse az azénpénzem facebook oldalát.
Annak érdekében pedig, hogy ne maradjon le az érdekesebb írásokról, iratkozzon fel hírlevelünkre!

Szerző: Lenkei Gábor
Címkék: állampapír, kötvény, kamatozó kincstárjegy, Magyar Államkincstár, államcsőd, treasury bond