Összeszedték az okokat, amik meghatározzák a kamatkörnyezetet

Hosszú időre magasan ragadhatnak a kamatok

Microsoft image creator által készített kép

2024. május 14. A 2022-es inflációs megugrást követően csillapodott ugyan valamelyest az áremelkedési láz, de a kamatok gyors visszarendeződésére nem számíthatunk. Egyes elemzők szerint az USA-ban több évig nem tér majd vissza az alacsony kamatkörnyezet.

Jól ismertek azok az okok, amelyek 2022-ben hirtelen inflációs rohamhoz vezettek: a járvány által szétzilált ellátási láncok és szállítmányozási nehézségek, a kínai gazdaság lassú nyitása okozta váratlan gyárleállások, a kormányzati pénzekből mesterségesen gerjesztett fogyasztói kereslet már eleve elindított egy fundamentális áremelkedést, amelyet csak tovább gerjesztett az ukrán háború február végi kitörése és az azt követő energia-árrobbanás. Ezeknek a ritkán előforduló tényezőknek a tökéletes együttállása volt szükséges ahhoz, hogy az infláció 40 éve nem látott magasságokba szökjön és meglepje ezzel a lakosságot. A sokkhoz hozzájárulhatott természetesen az a tényező is, hogy az USA-ban és Nyugat-Európában az 1980-as évek eleje óta soha nem volt kétszámjegyű az árdrágulás, azaz felnőtt egy olyan generáció, amelyik számára ez az árrobbanás egy soha nem látott jelenség volt.

Mikor csökken már?

Talán éppen ezért is érezhető egyfajta türelmetlenség is a piacokon és az elemzők közt, hiszen már legalább háromnegyed éve mindenki azt találgatja, hogy vajon mikor fogja a Fed megkezdeni az infláció megfékezése miatt hirtelen megemelt kamatlábak csökkentését. Gyakorlatilag eldöntött tényként kezelik, hogy a drágulás elérte a csúcsát, és mostantól már enyhülni fog a nyomás, így csak és kizárólag a kamatcsökkentések időzítése lehet a kérdéses. Ugyanakkor ez a felfogás elhallgatja azt, hogy a megugró infláció és kamat felszínre hozott több komoly és alapvető problémát, amelyek mind azt indokolják, hogy a kamatkörnyezet tartósan magasabb maradhat, mint a válság előtt.

A Fed és az elemzők korábbi kimutatásai szerint 2,5 százalék körül van az az „egyensúlyi” kamat, amely hosszútávon fenntartható, és amely nem gerjeszt extra növekedést és nem fékezi a gazdaság növekedését sem az Amerikai Egyesült Államokban. Ez a megcélzott 2 százalék alatti inflációval együtt jelentette a válság előtti hosszútávú célt, amit a jegybank kitűzött magának. A nagy kérdés tehát az, hogy mikor térhet vissza a most 5 százalék feletti értékről a jegybank által meghatározott kamatláb ebbe a tartományba. A legfrissebb előrejelzések szerint ez nem a közeljövőben lesz. A Bankrate által megkérdezett legtöbb szakértő szerint ugyanis legkorábban 2026 végén érheti el a 2,5 százalékot a kamatláb, de figyelemre méltó, hogy a megkérdezettek egynegyede szerint nem fogjuk tudni ezt a szintet belátható időn belül elérni (a teljesség kedvéért tegyük hozzá, hogy egy másik negyedük viszont már 2025 végén elképzelhetőnek tartja a cél teljesülését).

A Fed kamatláb a 20. század második felétől napjainkig

Forrás: St. Louis FED, fred.stlouisfed.org

Ahogyan a fenti ábrán is látható, valójában az amerikai gazdaság (és a nyugat-európai is) sokkal inkább a magasabb kamatokhoz volt szokva, és az tekinthető kivételesnek, hogy milyen alacsony volt a kamatkörnyezet 2001 óta. Most több elemző arra számít, hogy egyfajta korrekció következik be, és a magasabb kamatok hosszabb időre velünk maradnak.

Miért marad magasan?

A Reuters összeállítása több okot is ismertet, amelyek mind azt eredményezik, hogy szerintük a kamatok örökre magasabbak maradhatnak, mint korábban. Természetesen az olvasóink már jól tudják, hogy mennyire óvatosan és fenntartásokkal kell kezelni az „örökre” szóló előrejelzéseket, és az, hogy a kamatok magasabbak lesznek, mint a a Covid-válság előtti nulla százalék, nem követel különösebb jóstehetséget. Ugyanakkor az is kétségtelen tény, hogy az alábbiakban felsorolt indokok hosszú évekre, akár évtizedre is meghatározhatják a kamatkörnyezetünket.

A globális felmelegedés ténye nem vitatott kérdés immár, úgyhogy inkább azt kell számba vennünk, hogy milyen változtatásokat kell a közeljövőben is tennünk azért, hogy következményeit csökkenthessük vagy a hőmérséklet emelkedésének ütemét korlátozzuk. A zöld átállás óriási befektetéseket követel meg, a Barclays 2021-es kutatása szerint évtizedenként 5000 milliárd dollárnyi befektetésre van szükség ahhoz, hogy 2050-re a világ megállíthassa a felmelegedési folyamatot. Ez a temérdek pénz természetesen megnöveli a keresletet a finanszírozás iránt, ezzel önmagában feljebb tornászva a kamatokat.

A fejlett világ demográfiai válsága szintén óriási hatással lesz a pénzügyeinkre. Míg a 80-as években még kétszer annyi volt a munkaképes lakosság létszáma az eltartottakéhoz képest, ez az arány a csökkenő születésszámnak és a várható életkor meghosszabbításának köszönhetően 2100-ra drámaian megváltozik: minden tíz dolgozóra 8 vagy 9 eltartott juthat majd. Ilyen körülmények közt az állam ellátási feladatai jóval többe fognak kerülni, és ez újabb finanszírozási igényt támaszt majd a piacon, ami megint kamatfelhajtó hatású.

Az előző két pontból következik a harmadik is, miszerint elképzelhető, hogy az Atlant-óceán mindkét oldalán kevésbé fogják tudni egyensúlyban tartani a költségvetéseket és magasabb deficit alakulhat ki. Az USA-ban például 6,3 százalékos GDP-arányos hiány volt 2023-ban, és a különböző gazdasági, klíma és katonai kiadások miatt még 2029-ben is a szokásosnál magasabb, 3,6 százalékos hiányt vár az IMF. A magasabb költségvetési hiányokat értelemszerűen a pénzpiacról felvett kölcsönökkel kell kipótolni, ami újabb támaszt jelent a kamatoknak.

Bizonytalan világ

Vegyük mindezekhez hozzá, hogy egy bizonytalanabb és kiszámíthatatlanabb világban élünk, mint néhány éve! A mesterséges intelligencia szélesebb körben való elterjedése például okozhat majd nagy hatékonyságnövekedést a gazdaság egészében, de eleinte bizonyosan óriási befektetésekre lesz szükség, hogy megtaláljuk a legjobb felhasználási módozatait, és ez a tapogatódzó, kísérletező időszak magasabb kockázatot rejt a korábbi periódushoz képest. A geopolitikai helyzet is megváltozott, a Szovjetunió bukása utáni, egyértelműen egypólusú világhoz képest Oroszország háborúja és Kína gazdasági ereje újra kiszámíthatatlanná tette a nemzetközi együttműködést, ami a rizikó növekedésével jár együtt - újra csak felfelé lökve a kamatokat.

A fentiek alapján úgy tűnik, erős indokok szólnak a tartósan magasabb kamatok mellett. Persze ettől még a Fed vezetői akár idén megkezdhetik a kamatcsökkentést, de igencsak valószínű, hogy már nem fogják újra nulla közelébe vinni a kamatokat, mint a 2010-es évtizedben.

Ha ezt hasznosnak találta, lájkolja és kövesse az azénpénzem facebook oldalát, és látogassa meg máskor is közvetlenül honlapunkat!

Szerző: Szepesi László
Címkék: USA, Fed, kamat, infláció, gazdaság