A magyar adatok egyre szebbek

Hol a szegénység mostanában?

Ha zongorázni lehetne a különbségeket...

2015. október 6. A mélyszegénység aránya történelmi mélységbe eshet az idén – állapította meg legfrissebb jelentésében a Világbank. Sokan azonnal a magyar viszonyokat kezdték feszegetni, pedig akár hisszük, akár nem, országunk a gazdagok közé tartozik. Ettől persze még sokan érezhetik itt nyomorultnak életüket. Ők azonban egyre kevésbé látszanak a statisztikákban.

A világ közelebb jutott történelmi célja, a szegénység megszüntetése felé – állítja a Világbank a legfrissebb jelentéséről kiadott közleményben (a teljes közlemény itt olvasható). A szegénységet egyébként 2030-ig tervezik felszámolni. Erre a mostani adatok tükrében lehet is esély. A kutatók ugyanis úgy látják: 2015-ben a legszerencsétlenebbek aránya tíz százalék alá esett (ez is 702 millió embert jelent). A szegénység továbbra is a szubszaharai Afrikában (itt még a jelentős esés után is 35,2 százalék a mélyszegénységben élők aránya) és Dél-Ázsiában igazán magas.

Extrém szegénységben a Világbank szerint azok élnek, akik napi 1,9 dollárnál kevesebbet keresnek (ez havi mintegy 16 ezer forintot jelent). A korábbi szegénységi küszöb 1,25 dollár volt, amit most jelentősen megemeltek, de a szegény országok lakosainak jövedelmére vonatkozó becslésüket ennél jelentősebben növelték. Ezt az adatot a 444.hu cikke szerint több szempontból is nagy távolságból érdemes kezelni. Világszerte, de különösen a legszegényebb országokban egyre többen élnek bérmunkából a korábbi önfenntartás vagy közösségi földművelés helyett, ami miatt hiába keresnek többet (pénzben), ez életkörülményeikben akár romlást is jelenthet. Az adatok ráadásul éppen a legszegényebb országokban a leginkább hiányosak, hiszen itt a legkevesebb pénz statisztikusokra. A vásárlóerő-paritás statisztikák pedig rengeteg torzító tényezőt rejthetnek magukban, akár országokon belül, akár országok között is.

A statisztika, ami szépít és eltakar

A múlt héten jelent meg az Allianz 2015-ös globális vagyonosodási jelentése, amiben megerősítették, hogy már a harminc leggazdagabb ország közé sorolható hazánk. Az viszont a friss jelentésben (ez itt olvasható) némiképp meglepőnek tűnik, hogy a vagyoneloszlás mutatója alapján Magyarországon kifejezetten jó a helyzet. Mint megállapítják: a vagyoni különbségek igazán a fejlett országokban, de különösen az Egyesült Államokban nőttek. Utóbbiban egészen aggasztó mértékben. Az Allianz vezető közgazdásza, Michael Heise szerint az USA kivétel, a globális szintre vetített aggodalmak oka pedig, hogy „az angolszász közgazdászok túlsúlyban vannak”.

Nehéz nem arra gondolni, hogy az ilyen és hasonló elemzések a különböző országok saját statisztikáira alapoznak. Számos cikk jelent meg korábban arról, hogy a magyar statisztikai hivatal, a KSH bejelentette: megváltoztatja a létminimum számításának módszertanát. Erről az idén nyáron kiadott jelentésükben (ennek teljes szövegét itt találja meg) azt írták: az eddig alkalmazott módszerrel az átlagos fogyasztási és kiadási szerkezettel rendelkező háztartásokhoz nagyon közel esnek azok, amelyek már a létminimum alatti csoportba tartoznak. (A létminimum adatait egyébként 2011. óta nem teszik közzé.) Egyes becslések szerint a metodika változtatása a létminimum alatti jövedelemmel rendelkező háztartások 40 százalékos aránya akár tíz százalék közelébe is eshet. Magyarul: a helyzet a küszöb emelésével egy csapásra jelentősen jobbá válhat. Azt azonban, hogy pontosan mi is lesz az új szisztéma, még a KSH sem döntötte el.

Harmadával kevesebb a hátrányos helyzetű gyerek – papíron

Az persze elfogadható, hogy a statisztikusokat zavarja a „létminimum” kifejezés, hiszen – mint azt panaszolják – ez a sajtóban a szegénység szinonimájaként jelenik meg. (Negyven százaléknyi szegény háztartás pedig igen rosszul hangzik.) Más is utal azonban arra, hogy a sikerpropagandát nem megalapozni, hanem kiszolgálni lehetnek hivatottak az adatok.

A hátrányos helyzetben levő gyerekek számát ugyanis úgy sikerült drasztikusan lecsökkenteni, hogy megváltoztatták a kritériumok rendszerét. Azóta azok, akik bár szegények, de a korábbi feltételek közül legalább egynek nem felelnek meg, nem tekinthetők hátrányos helyzetűnek. A Hvg.hu Nyomor széle blogjának szerzője több hajdú-bihari települést talált, ahol egy év alatt harmadával csökkent a kategóriába tartozók aránya. Pedig e gyerekek életkörülményeiben, élethelyzetében tulajdonképpen nem volt változás.

A KSH szerint remek helyzetben az itteni nyugdíjasok

A KSH-nak az idősek világnapjára készített összefoglalója is elég szép képet fest (akit érdekel, az erről szóló Statisztikai Tükröt itt találja). Mint megállapítják: a háztartás-statisztikai adatok szerint az idősek jövedelmi helyzete a fiatalabbakhoz, főleg a gyermeket nevelő családokhoz képest nem tekinthető kedvezőtlennek. A legszegényebb jövedelmi ötödben a 60 évesnél idősebbek aránya 11 százalék, míg a leggazdagabb jövedelmi ötödökben 25 százalék feletti. Nyomatékosítják is, hogy „a nyugdíjas státus tehát nem feltétlenül jelent szegénységi kockázatot, mivel a nyugdíj biztos, állandó jövedelemnek számít”.

Nálunk nincs statisztika (mint egyébként a világon másutt sincs) arról, hány idős ember esik ki teljesen az ellátotti körből. A jelenlegi szabályok szerint ahhoz, hogy valaki nyugdíjat kaphasson, 15 év szolgálati időt kell igazolni. A kivételes nyugdíj megítéléséhez minimum 7,5 év kell. Az öregségi nyugdíjminimum összege pedig 28,5 ezer forint (a kivételes nyugdíj alsó határa ennek fele). Mindenki tudja, hogy rövidesen nagyon sokan kénytelenek majd szembesülni ezeknek az elvárásoknak a keménységével. És akkor még a rokkantnyugdíjasok helyzetéről nem is beszéltünk.

Szerző: Az Én Pénzem
Címkék: szegény, gazdag, Világbank, jelentés, KSH, hátrányos helyzet, nyugdíj, nyugdíjas