A csempészet is fűthette a tavalyi növekedést

Hogyan hamisítják a statisztikát?

Fotó: Azénpénzem

2015. február 20. Egyre erősödnek azok a hangok, amelyek kétségbe vonják a hivatalosan közzétett statisztikai adatok realitását. A közbeszédben sokszor egyenesen hamisításról lehet hallani. Megnéztük, mi alapján alakulhatott ki ilyen vélemény. Azt mindenesetre leszögezzük: a hamisítás vádja biztosan túlzó. Direkt csalásra nem is szorulnak rá a statisztikusok.

Közhely, hogy a lakosság a közzétett adatoknál mindig nagyobbnak érzékeli az árak emelkedését. Az idén különösen a nyugdíjasok sérelmezik, hogy juttatásuk mindössze 1,8 százalékkal nőtt. Annak ellenére folyamatosak a panaszok, hogy a KSH számai alapján a nyugdíjak reálértéke így két százalékkal nőtt. Persze az átlag mögött jelentősen lehetnek a különbségek. A tévhitek és téveszmék valóban virágoznak, de az is tény, hogy az inflációval kapcsolatban néhány konkrétum is igazolhatja a kétkedőket.

Mottó:

Mennyi kétszer kettő – kérdezik a könyvelőt. Ő visszakérdez: mennyi legyen?

A fogyasztói árak változását a KSH az úgynevezett fogyasztói kosár alapján követi. Egyéni szinten már abból jelentős lehet az eltérés, ha valaki markánsan különbözően költ az átlaghoz képest. Korábban összefoglaltunk még néhány eltérítő tényezőt. Ilyen az, hogy a különböző térségek tudottan eltérő fogyasztási szerkezetét nem veszik figyelembe. Az árak alakulását egyébként is részben csak megfigyeléssel (árfelírás) követik. Az adatbázisba pedig csak a városi, nagy forgalmú üzletek kerülnek, a kisebb települések üzleteiről nincsenek információk. A különböző kiskereskedelmi egységekben ráadásul nem pontosan ugyanazokat a termékeket figyelik meg, így a boltok közötti árazási különbségek elhomályosulnak.

Az adatok egymással is összefüggnek

Ha valaki belegondol: mindez az érzet szintjén önmagában is „megbolondíthatja” a kialakult képet. Tovább módosíthatja a dolgot, hogy valakinek a szokásos üzletében ritkultak vagy éppen szaporodtak-e az akciók (kaptunk olyan olvasói jelzéseket, amelyekben azt részletezték, hogy a korábbi gyakorlattól eltérően csak nagyon ritkán találkoznak komoly árengedményekkel). Tény azonban, hogy ha az inflációs mutató a különböző hatások szerencsétlen (szerencsés?) összejátszása folytán szebb képet mutatna a valóságosnál, az végigpöröghetne minden más adaton.

Ennek következtében például a gazdasági növekedés egy része sem valóságos megugrás, hanem inflációs nyereség lenne. A kiskereskedelmi forgalom alakulása is másként nézhetne ki. Azt azonban még a leginkább engesztelhetetlen ellenzéki szakértők sem mondják, hogy a statisztikák hamisak lennének. Mottónk viccnek jó (amúgy valóban egy vicc, pontosabban annak részlete, a kérdésre mást válaszol például a kereskedő vagy a matematikus), de semmiképpen sem direkt csalásra utalhat. Erre nincs is szükség, hiszen az előbb vázolt folyamat önmagában is igen sok bizonytalanságot hordozhat. A KSH munkáját pedig – mint azt többször is hangsúlyozták – szigorú nemzetközi normák szabályozzák. Ha tehát lehet bibi, az aligha csak magyar sajátosság.

Van, ami biztosan jól teljesít

A kételyt erősítő momentumra amúgy nem csak az inflációs adatnál lelhetnek a kukacosok. A KSH által korábban közzétett fantasztikus növekedési adatról (2014 negyedik negyedévében a GDP az előző év azonos időszakához képest 3,4 százalékkal emelkedett) szóló közleményben is akad érdekes kitétel. Mint írják: „a becslés korlátozott információs bázisra épül”. (Ez egybecseng az előbb a fogyasztói áraknál jelzett megfigyelési bizonytalanságokkal.)

A növekedéssel kapcsolatban nem árt gondolni arra is, hogy a bruttó hazai termék számításában 2006. óta szerepel a prostitúció és a drogpiac is. Ez pedig 2014-től már kiegészült a csempészettel. (Az országban körbenézve úgy látszik, hogy igazán jól a feketegazdaság teljesíthet.) Változás az is, hogy a kutatási és fejlesztési (k+f) kiadásokat beruházásként kell elszámolni.

Biztosan halkabbak lennének a számokban kételkedő hangok, ha úgy érezhetnénk, jól átláthatóak a magyar folyamatok. Nem ártana, ha a lakosság érzékelné, kormányai az ő pénzét költik, a statisztikák keményen érintik a saját zsebét. Az Európai Unióban pedig – ismertette a napi.hu – a magyar költségvetés az egyik legátláthatatlanabb. Mint a portál megjegyzi, a magyar kormányok soha nem törekedtek arra, hogy a ma már évi 17 ezer milliárd forint elköltését szabályozó törvény a polgárok széles körei számára el- és megérhető legyen.

Ha ezt érdekesnek találta, lájkolja és kövesse az azénpénzem facebook oldalát.

Szerző: Az Én Pénzem
Címkék: statisztikai, KSH, infláció, fogyasztói árak, GDP, növekedés