Helyben is egyre kínzóbb az állami lakáspolitika hiánya

2019. október 7. Az átfogó lakáspolitika hiánya nemcsak országos szinten jelent problémát, hanem helyben is korlátozza az önkormányzatok mozgásterét – hangzott el a Habitat for Humanity Magyarország lakhatási jelentésének bemutatóján. A rendezvényen három önkormányzat és civil szervezetek képviselői részvételével kerekasztal beszélgetést is tartottak.

Idén hetedik alkalommal jelent meg a Habitat for Humanity Magyarország lakhatási jelentése a Periféria Központtal közösen, aminek második fejezetét a Lakhatási Világnap alkalmából mutatták be. Az ennek kapcsán rendezett kerekasztal-beszélgetésen három önkormányzat és három civil szervezet képviselője is részt vett.
 
A jelentés megállapítja, hogy kicsi az önkormányzatok politikai mozgástere és egyenlőtlenül oszlanak el a pályázati támogatások, ezzel együtt pedig jellemző az önkormányzatok alulfinanszírozottsága. Az átfogó lakáspolitika hiánya nemcsak országos szinten jelent problémát, hanem helyben is korlátozza az önkormányzatok mozgásterét.
 
A Habitat készített egy dinamikus ábrát, amin meg lehet nézni, mit tesznek az önkormányzatok a lakhatásért.
 
A rendszerváltás után erősen decentralizálódott az államigazgatás, ami miatt számos olyan feladat hárult az önkormányzatokra, amelyek megoldásához nem volt elegendő forrásuk. A tanácsi lakásokat ugyan megkapták, de ezek nagy része már ekkor borzalmas állapotban volt. Hogy állandó pénzügyi problémáikat csökkentsék, tömegével adták el az önkormányzati lakásokat. A privatizáció mértékét jól mutatja, hogy 2017-re az önkormányzati tulajdonú lakások aránya 18,2 százalékról 2,4 százalékra csökkent. 

A három önkormányzat résztvevő képviselője igyekezett bemutatni a lakhatási válság megoldása érdekében tett erőfeszítéseiket. Megerősítették, hogy „a 90-es évek elhibázott lakásprivatizációs folyamatának eredménye, hogy ma itt tartunk. A helyi önkormányzatnak nincsenek lehetőségei és forrásai, hogy önállóan lakásokat építsen, külső segítség nélkül nem megy.” Így az önkormányzatok hatáskörében jelenleg csak a tűzoltás lehetséges – jegyezte meg egyikük. Elhangzott, hogy a problémát, csak egységes kormányzati lakáspolitikával lehet megoldani, és állami szinten lenne szükséges szabályozni a magánbérlakások piacát.

Vita alakult ki a lakhatási civil szervezetek szerepéről. Míg az egyik önkormányzati illetékes szerint a civil szervezetek egy-egy kilakoltatáskor a teljes ismeretek hiányában támadják az önkormányzatokat, az Utcáról Lakásba Egyesület elnöke szerint gyakran érdekellentét alakul ki az önkormányzat és a civil szervezetek között.
Felmerült, hogy ha állami szinten nincs is egységes lakáspolitika, már a fővárosi lakáspolitika is sokat enyhítene a lakhatási válságon. Példaként Bécs és Berlin került példaként szóba, és megemlítették, hogy New Yorkban is működik lakbérplafon, ami szabályozza a magánbérlakások piacát.
Konkluzióként Gosztonyi Ákos, a Habitat szakpolitikai munkatársa összefoglalta: állami lakáspolitikára, valamint átfogó bérlakásfejlesztési stratégiára lenne szükség. A szervezet úgy látja, jelentősen segítené a lakhatási válság kezelését, ha bővítenék a szociális ellátásokat, vagyis a lakhatási támogatásokat és az intézményi ellátási formákat. Emellett kritikus pont a szociális bérlakásállomány növelése, illetve az elsőként lakhatás modelljének kiterjesztése és az elhelyezés nélküli kilakoltatások önkormányzati határozatban való tiltása.

Szerző: Az Én Pénzem
Címkék:  , , ,

Kapcsolódó anyagok