Harc a Generali irányításáért

A Generali épülete Triesztben
Fotó: Bencze-Kiss Kata

2025. április 2. Komoly csatározás előzi meg a Generali biztosító közgyűlését, a tét az igazgatóság összetétele. A háttérben a dinamikusan változó olasz banki szektor áll, a harcnak egész Európára kiterjedő hatásai lehetnek.

A hazánkban is aktív Generali anyavállalata, az Assicurazioni Generali Spa (azaz az „Általános Biztosító”) trieszti központtal működik, és nem csak Olaszország legnagyobb biztosítócége, de a világon is a top 10 hasonló profilú vállalat közt található. Az 1831-ben alapított vállalatnak 87 ezer alkalmazottja van 50 országban és 71 millió ügyfele, azaz egy igazi nehézsúlyú bajnokról beszélünk, amelynek irányításáért most komoly harc kezdődött meg. A cég éves közgyűlését április 24-én fogják megtartani, ott fognak a részvényesek szavazni is az új igazgatóságról, és finoman szólva nincsen egyetértés a felek közt.

A szereplők

A Generali legnagyobb részvényesének, a Mediobanca nevű olasz befektetési banknak eddig többnyire sikerült az akaratát átvernie a többi részvényesen. A magánkézben levő Mediobanca a Generali 13 százalékát birtokolja, és a legutóbbi választáson a bank jelöltjét, Philippe Donnet-et választották meg a cég vezérigazgatójának. Bár voltak stratégiai nézeteltérések, de Donnet nagyjából jól vezette a vállalatot, a cég árfolyamának emelkedése teljesen összevethető a hasonló nagy európai biztosítókéval, ezért a Mediobanca újra őt jelölte a cég irányítására. A múltban a cég igazgatósága támogatta a Mediobanca javaslatait, ezért a legtöbb pénzügyi befektető, mint a Blackrock amerikai és a norvég szuverén alap, könnyen azonosulni tudott a javaslatokkal és megszavazta azokat. Idén azonban az igazgatóság úgy érezte, hogy nem tudja vagy nem kívánja támogatni a legnagyobb részvényest, ezért innentől kezdve kérdéses a pénzügyi befektetők automatikus támogatása is.

Főleg, mert két igen fontos olasz befektető alternatív javaslatokat fogalmazott meg, más jelöltjeik voltak az igazgatóságra. Leonardo Del Vecchio a szemüvegiparban gazdagodott meg és vált milliárdossá (övé az EssilorLuxottica, a Ray-Ban, az Oakley és még sok más márka). A nemrég elhunyt milliárdos családja 9,93 százalékos tulajdonos a Generaliban, azaz alig marad el a Mediobancatól. Szintén figyelemreméltó Francesco Caltagirone tulajdonrésze, az építőipari mágnás 6,92 százalékot tulajdonol a biztosítóból. Amikor legutoljára szavazás volt az igazgatóságról, ez a két részvényes alternatív listát terjesztett elő, de a közgyűlés végül nem az ő jelöltjeiket szavazta be. Idén nem terveznek Donnet ellen indítani senkit sem a vezérigazgatói posztért, de a 13 tagú igazgatóságba hat jelöltet is prezentálnak, amivel megtörnék az igazgatóság eddigi egységét.

Jelen van még egy negyedik szereplő is, amelynek szerepe egyelőre tisztázatlan: az Unicredit csoport ugyanis 5 százalék körüli részesedést szerzett nemrégiben a Generaliban, és még nem döntötte el, hogy miként fog majd szavazni.

A Generali részvény árfolyama (euró) a milánói tőzsdén az elmúlt 12 hónapban

Forrás: tradingview.com

Az olaszos háttér

Az egész történet ott kezd nagyon érdekes fordulatot venni, ha elkezdjük figyelembe venni, hogy a háttérben milyen további érdekek és tulajdonok vannak. Így például máris érdekesebb a Mediobanca szerepe, ha megtudjuk, hogy a két rebellis részvényesnek, Del Vecchionak és Caltagironénak összesen 30 százalékos részesedése van a befektetési bankban. Ez egyelőre nem elég arra, hogy irányítsák is a bankot, de most jön az újabb csavar: egy másik bank, a történetét egészen 1472-ig visszavezető Banca Monte dei Paschi di Siena (MPS) felvásárlási ajánlatot tett a Mediobancára. A felvásárlási ajánlathoz a MPS részvényeseinek végső hozzájárulása is szükséges, akik között két általunk jól ismert szereplőt is találunk. Valóban, a Del Vecchio és a Caltagirone csoportok együttesen a MPS-ben is jelen vannak, 17 százalékos részesedést vásároltak nem régen. Mint láthatjuk, itt mindenki benne van a másik részvényesi struktúrájában, egy igazi itáliai helyzet, ahol mindenki mindenkit ismer és senkiben sem bízik.

Felmerül ugyanis, hogy ha az egész egy nagy belterjes játék, akkor mégis miért nem tudnak megállapodni a jelöltekben, miért kell ennyire nagy harcot vívniuk egymással a szereplőknek. Az egyik indok az, hogy eltérnek a vélemények arról, hogy mennyire tesz jót az olasz pénzügyi szektornak és az olasz gazdaságnak úgy általában, ha európai cégekkel szorosabban együttműködnek. A Generalinál például azon vesztek össze, hogy a befektetési üzletágnak jót tesz-e, ha egybeolvadnak a francia székhelyű, de saját magát multinacionálisként definiáló Natixis bankkal.

Az olasz kormány ráncolja a szemöldökét, félvén hogy ez rontja a versenyt és nem támogatja eléggé az olasz piacot. Ha esetleg politikai okok miatt a frigy meghiúsul, akkor az Intesa Sanpaolo bankház lehet az, amely átvehetné a Generali bizonyos tevékenységeit. A Reuters szerint tehát az Unicredit azért lépett a porondra, hogy meggátolja azt, hogy versenytársa, az itthon a CIB Bankot tulajdonló Intesa Sanpaolo gond nélkül megszerezhesse a Generali jól jövedelmező részlegeit.

Az itáliai pénzügyi szolgáltatók versengése, hogy ki és hogyan integrálja a versenytársait, jelentős hatással lehet az európai bankpiacra is. Azon túl, hogy egyes szereplők nem szeretnék, ha a francia konkurencia megjelenne a saját piacukon, arra is emlékezhetünk, hogy az Unicredit már jelentős külföldi terjeszkedésbe kezdene és felvásárolná a német Commerzbankot . Nyilván ezen tervek szempontjából sem mindegy, hogy a Generali, mint az olasz pénzügyi piac egyik legértékesebb eleme, végül mely érdekcsoport mellett köt ki.

Szerző: Szepesi László
Címkék: Generali, részvény, árfolyam, Milánói tőzsde, közgyűlés, igazgatóság, Mediobanca, Leonardo Del Vecchio, Francesco Caltagirone, Unicredit, Commerzbank