Egyre eszementebbek a megfogalmazások

Ha kap esélyt, minden piaci viszonyt felszámolna a kormány

Plakát az ötvenes évekből: a rajz régi, az üzenet mai
Fotó: OTP pénzügytörténeti gyűjteménye

2026. február 20. Meglepő módon, éppen most lendültek be igen vehemensen azok a kormányzati nyilatkozatok, amelyek a még megmaradt piacgazdaság felszámolását helyezik kilátásba. A magyarázat talán az lehet, hogy ezzel is kétségbeesetten próbálnak szavazókat megnyerni. Pedig az eddigi tapasztalatok szerint az ilyen lépések drágább szolgáltatásokat hoznak.

Ahhoz, hogy a magyar termékeket helyzetbe hozzák, „csak le kell tolni, el kell nyomni, odébb kell tolni a külföldieket” – mondta Lázár János a Battonyán tartott fórumon. Jelezte, ha a kormány és személy szerint ő még négy évre kap lehetőséget, akkor baltával esik a mostani rendszernek. A kormány amúgy már eddig is számtalan olyan intézkedést léptetett életbe, ami a nagyobb áruházláncokat sújtotta. Mindez pedig egyértelműen nem a vevők, hanem a NER habzsolását szolgálhatta.

Ahogy nem szabad elfeledkezni arról, hogy a távközlési cégeknél egykor szentségnek számító hűségidő rögtön okafogyottá vált, amikor a Vodafone a NER markába került. Lehetővé vált ugyanis, hogy jókorát emeljenek a szolgáltatók, még a hűségidőn belül is. Az ezt korábban kategorikusan tiltó hatóság (NMHH) most valahogy mindezt rendjén levőnek találta. Egyenesen azt jelezték, hogy a szolgáltatók kiskereskedelmi árképzésének gazdasági megalapozottságát nem vizsgálják.

A bankok a regnáló hatalom miatt drágák

Lázár miniszter után Nagy Márton is éppen most (már elég belátható távolságban van a választás) rohant ki közösségi oldalána bankok ellen. Mint leírta, a bankok még mindig túl drágák és túl sokan vannak, a bankrendszer konszolidációja pedig tovább nem halogatható. Már nem először nemes egyszerűséggel kijelentette: csak öt nagy bank maradhat. A posztban szereplő grafikon szerint 2025-ben 27 hitelintézet (2008-ban ez még 47 volt) és 9 fióktelep működött Magyarországon.

Az összes kormányzati „akció” érzékelhető célja a piac kevés szereplőssé (oligopol) alakítása. A távközlésben ez már bekövetkezett, de például a bankoknál is a felé igyekeznek. Az előbbiek mellett a kereskedelmet is szeretné a kormány a saját szájíze szerint átgyúrni. A változtatás lényege pedig: csekélyebb verseny, magasabb (baráti és még barátibb – bár ezek időnként mintha összevesznének – zsebekbe befolyó) árak.

Tavaly a jegybank egyik elemzése szerint nálunk nőttek a legnagyobb mértékben, összesen 144 százalékkal, 2010 és 2024 között a hitelintézeti díjak. Mint már sokszor megírtuk, a banki költségek emelkedése nagy mértékben köszönhető a magyar kormánynak, az általa bevezetett tranzakciós illetéknek. A banki utalásokra, pénzfelvételre először 2013-ben kivetett tranzakciós illeték alaposan megdrágította a hitelintézeti szolgáltatásokat. Ezt az adóterhet azóta már kétszer emelték meg. Az állam étvágya miatti drágulást pedig még megfejelte: időközben lehetővé tették a bankoknak, hogy díjaikat utólag, az előző évi infláció mértékében emeljék.

Idén a választások miatt hirdetett díjstopok (a mobilcégeknél és a bankoknál is) csak a kormány által lehetővé tett drágítás elhalasztása. Közben folytatták a sarcolást is, például a bankadó duplázásával. A magyarországi hitelintézetek már 2025-ben is a hagyományos adókon kívül 842 milliárd forintot fizettek az államkasszába különadó, extraprofitadó és tranzakciós illeték formájában a költségvetési előirányzat szerint, és ez az összeg nem tartalmazza a többször meghosszabbított kamatstop, az ATM telepítési kötelezettség és az ingyenes készpénzfelvétel kétszeresére emelésének több tízmilliárdos hatását.

A szélsőjobbtól szívnák el a levegőt?

A statisztikák alapján a korábbi 150 ezer forintos kápéfelvét 300 ezer forintra emelését semmiképpen sem tömeges ügyféligények indokolhatták. Ahogy az is kiderült, hogy nem is minden település örül a hozzájuk érkező bankautomatának. Információink szerint volt, ahol azt kérték, a bank járuljon hozzá a település csatornájának kiépítéséhez, volt, ahol egy buszmegálló melletti, „pusztában álló” helyet jelöltek ki, a bank pedig oldja meg az áramellátást, mert azt ugyan nem kívánják finanszírozni, hiszen a településnek nincs is pénze rá.

Nehéz nem arra gondolni, hogy számos lépést, illetve kirohanást a szélsőjobb szavazóinak elszívása motiválhat. Az egészre mintegy felteszi a koronát miniszterelnök. Orbán Viktor ugyanis évértékelő beszédében a nemzetközi energiacégeket és bankokat a „halál vámszedőinek” és a „háború kutyáinak” nevezte. Úgy tűnik, ahogy fordulunk a választás előtti véghajrába, egyre inkább a Rákosi korszak fordulatai és szóhasználata bukkan fel.

Szerző: B.Varga Judit
Címkék: gazdaság, kiskereskedelem, boltok, vásárlás, bankok, távközlés