Nyakunkon a stagfláció, így hat a piacra

Gyengül vagy erősödik majd a dollár?

2022. augusztus 4. Miközben az egész világon az inflációval küzdenek a jegybankok, idén nemcsak feleződhet a világgazdaság növekedési üteme, hanem a stagfláció veszélye is erősen növekedett. A dollár nagyot erősödött az ukrajnai háború kitörése óta, amit a FED kamatemelései is hajtottak. A folytatás attól függ, hogy az inflációs vagy a stagflációs veszély irányítja-e majd a további lépéseket.

A világgazdaságban jelenleg két jelenség is megfigyelhető egyszerre: a 40 éve nem látott inflációs nyomás mellett a gazdasági növekedés lassulása, esetleges csökkenése is veszélyezteti a stabil gazdasági és pénzügyi környezetet. Ez azért szokatlan, mert általában az infláció akkor jelentkezik, amikor egy gazdaság „túlfűtött”, azaz amikor a növekedés magasabb, mint amit az adott gazdaság képes rövid távon teljesíteni. A fogyasztói árak emelkedését gyakran a bérek elszállásával magyarázza a közgazdasági elmélet, maguk a bérek pedig azért nőnek túl nagy mértékben, mert a vállalatok nem találnak elegendő munkavállalót a szaporodó megrendeléseik teljesítéséhez, és ezért egymással versenyezve bérversenyt indítanak. Így tehát az inflációval egyidőben szinte mindig erős, talán néha túlságosan is erős gazdasági növekedést szoktunk tapasztalni.

A mostani helyzet azonban eltér a szokásostól. Az árak jelenlegi növekedését nem csupán a munkaerőpiaci feszültségek (azaz a munkaerő hiánya) okozza, hanem külső tényezők egymással összefüggő láncolata, kezdve az évtizede tartó nulla százalék körüli kamatkörnyezettel és féktelen pénzteremtéssel, folytatva a Covid-járvány okozta ellátásilánc-zavarokkal, hogy végül mindezt az ukrajnai háború által indukált nyersanyaghiány és félelem tetőzze be. A problémák ezen ritka együttállása okozza azt, hogy a legtöbb elemző attól tart, hogy a világgazdaság a közeljövőben nemhogy erősen nőne, de inkább stagnálni fog.

A közgazdasági szakirodalom stagflációnak nevezi azt az időszakot, mikor magas infláció mellett a gazdaság alig növekszik (stagfláció, úgyis, mint stagnálás + infláció). A jelenség relatíve friss, a szót magát először 1970 körül kezdték használni angol és amerikai politikusok és közgazdászok. A legkomolyabb stagflációs időszaknak az 1973-at követő évtized tekinthető, amikor több fejlett piac is ezzel a problémával küzdött. Mint láthattuk már akkor is, nincs könnyű recept a kérdés megoldására, ugyanis az a lépés, ami kezelné az egyik problémát, pont rontana a másik gondon, és fordítva. Az inflációra a tankönyvi megoldás a kamatlábak emelése, a gazdaság hűtése lenne – ez azonban egy ettől függetlenül éppen lassuló világgazdasági környezetben igen szerencsétlen ötlet lenne. Ha viszont a recessziót szeretnék a döntéshozók elkerülni, akkor olyan pénzteremtő, engedékeny kamatpolitikát kellene támogatniuk, ami tovább szítaná az inflációt és egyre gyorsuló áremelkedéseket gerjesztene, amit szintén el szeretnénk kerülni.

Mint ahogy a Világbank egy hónapja megjelent elemzése jelzi, nemcsak a világgazdaság növekedési üteme feleződhet meg 2022-ben, a tavalyi 5,75-ról 2,9 százalékra, de a stagfláció veszélye is erősen növekedett. Miközben hosszú vagy mély visszaesést, azaz recessziót nem várnak az elemzők, de arra sem számítanak, hogy a gazdasági növekedés hamar visszatérne. Ahogy az Economist Intelligence Unit vezetője, Simon Baptist nemrég mondta, legalább 12 hónapig várható, hogy a gazdaság stagnálása mellett magas árak határozzák majd meg a gazdasági környezetünket.

Miként hat mindez a devizapiacokra?

Az elmúlt időszak egyik legérdekesebb devizapiaci jelensége az amerikai dollár erősödése volt. A zöldhasú jelentősen erősödött az ukrajnai harcok kirobbanása óta: az euróval szemben 88 eurócentről 97 eurócentre, a japán jennel szemben 115 jenről 135 jenre. Az erősödés mögötti okok közt találjuk egyrészt a dollár hagyományos „menekülődeviza” státuszát, miszerint ha baj van, akkor a befektetők a legbiztosabb devizába mozgatják a pénzüket. Az ukrán háborút mostanra már kezdi beárazni a piac, az emiatt érzett félelmek immáron beépültek a várakozásokba és ezért a konfliktus jelenlegi szintjén nem okoz további dollár erősödést. Az amerikai deviza erősödése mögötti másik ok az volt, hogy a befektetők számítottak arra, hogy a FED, az amerikai központi bank, kamatemeléseket fog végrehajtani annak érdekében, hogy kordában tartsa az árak növekedését.

A kamatemelések meg is kezdődtek, az év eleji 0,25 százalékról gyakorlatilag 4 lépésben 2,5 százalékra emelte a központi bank az irányadó rátát. Ez tovább fokozta az elmúlt hónapokban a dollár vonzerejét a többi devizával szemben, hiszen így nem csak egy biztos gazdaságba, de egy egyre jobban fizető befektetési eszközbe is invesztálhattak azok, akik a zöld hasúba váltották át pénzüket. Úgy tűnt, hogy semmi sem fogja vissza a dollár növekedését, az elmúlt hónapban elérte az euróval szemben a szimbolikus paritást, amikor 1 euróért 1 dollárt kaphatott az ember – ilyen magasan nagyon régen nem volt az amerikai deviza.

A FED vezetősége legutóbb épp múlt héten ülésezett és egyöntetű szavazással újra jelentős mértékben, 0,75 százalékponttal emelte a kamatlábát, ezért elsőre azt hihetnénk, hogy a dollár erősödése tovább folytatódhat. Azonban az elemzőket meglepte, hogy a FED elnöke, Jerome Powell egyben azt is bejelentette, hogy a jövőben a korábbiakhoz hasonló nagy kamatemelés csak akkor várható, ha az adatok ezt kimondottan szükségessé teszik. Magyarán nem köteleződött el látatlanban a kamatemelési ciklus folytatása mellett. A sorok közt is olvasni igyekvő elemzők ezért úgy vélik, hogy az amerikai központi bank immáron nem „héja” hanem „galamb” politikára készül, azaz nem agresszívan emeli a jövőben a kamatokat, hanem lassabban és óvatosabban reagál majd.

És hogy milyen adatokat fog a FED figyelni? Itt jön vissza a stagflációs probléma, ugyanis nem csupán a fogyasztói, a termelői és az ingatlan árak alakulását kell majd elemezniük, de a gazdasági növekedést is igen figyelmesen kell majd ellenőrzésük alatt tartani: az USA gazdasága a második negyedévben 0,9 százalékkal csökkent, folytatva az első negyedéves 1,6 százalékos csökkenést. Így most a FED döntéshozói számára adott a kihívás: el kell dönteniük, hogy az árakra figyelve folytassák-e erős kamatemelési politikájukat vagy a gazdaság növekedését szem előtt tartva kisebb mértékben emeljék a kamatokat. Ha előbbit választják, akkor várhatóan folytatódhat a dollár erősödése a többi vezető devizával szemben, de ellenkező esetben bizony megfordulhat a trend, és az elmúlt 100 nap erősödéséből valamennyit visszagyengülhet a zöldhasú.

A piac az elmúlt néhány napban úgy vélte, hogy a FED lassítani fogja a kamatemeléseket, ezért kis megingás volt tapasztalható mind a jen, mind az euró ellen. A helyzet ugyanakkor képlékeny, az adatok nem egyértelműek, a szakértők a szokásosnál is kevésbé értenek egymással egyet. Izgalmas és egyben meglehetősen kiszámíthatatlan devizapiacra számíthatunk a közeljövőben.

Szerző: Szepesi László
Címkék: dollár, USA, FED, alapkamat, kamatemelés, devizapiac, euró, infláció, stagfláció