A betétesek bukásán is jól keres az állam

Ezért kap keveset a pénzére

2015. augusztus 10. Az átlagos forint betéti kamatok és a – szintén forint – hitelkamatok különbözete mostanra elég látványosan csökkent. Legalábbis első pillantásra úgy tűnik. A folyamatok mögött azonban a betétesek „sanyargatása”, a tehetősebbek javára átrendeződés és mindent áthatóan a nagy állami étvágy sejlik fel. A statisztikát pedig – mint midig – érdemes a helyén kezelni.

A devizahitelek forintosítása után végre a korábbinál valóságosabb képet alkothatunk arról, mennyit is nyernek rajtunk a kamatok révén a bankok. Korábban ugyanis a jelentős devizahiteles állomány alaposan torzított. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) márciusi adatai az új világot tükrözték. Illetve azért még egyértelműen ez sem jelenthető ki, hiszen néhány bank technikai okokból csak később érvényesítette a forintosítást. Mostanra viszont már nagyjából világos a kép.

A jegybanki adatok alapján kiszámoltuk, hogy a forintbetétek és a forinthitelek között (állománnyal súlyozva) mekkora a különbség. Vagyis: mennyit vágnak zsebre a bankok haszonként a magánügyfelek után. A kamatkülönbözet (marzs) 2010 áprilisától egészen 2012 első negyedévig tíz százalék alatti szintre szorult. Akkor azonban újra megindult felfelé (lásd grafikonunkat).

A folyamat igazán durvává a tranzakciós illeték bevezetése, majd emelése után vált (grafikonunkon azokat a hónapokat jeleztük, amikor a bankok már alkalmazhatták az illetéket – fizetniük amúgy nekik már korábban is kellett ). Számos elemzés jelent meg arról, hogyan, mennyit hárítottak az illetékből lakossági ügyfelekre a hitelintézetek. Azt azonban még senki sem vizsgálta, hogy a betéti és a hitelkamatok közötti eltérést ez miként befolyásolta. Mint látszik, az ügyfeleknek nem igazán válhatott ez (sem) örömére. Hangsúlyozzuk viszont, hogy ez nem a bankok „gonoszsága”, hanem normális túlélési ösztöne. Valamiből ugyanis működniük kell (a szektor egésze így is veszteséges).

A kincstár az alacsony kamatokkal is jól jár

A hitelintézetek 2013. óta évi mintegy 144 milliárd forintot fizetnek a költségvetésbe különadóként. A tranzakciós illetékkel kapcsolatos (az előbbit is jócskán meghaladó) adatokat a mellékelt táblázatban foglaltuk össze. A tranzakciós illetéket pedig a banknak akkor is be kell az államnak fizetnie, ha nem számolja fel ügyfelének. Egyre elterjedtebb pedig, hogy a magasabb jövedelműek minden szinten (folyószámla, betét és hitel) a többieknél jobb feltételeket kapnak. Lendületesen folyik tehát a költségek átrendezése a kevésbé szerencsés ügyfelek kárára.

Az állami étvágy konkrétan is számszerűsíthető. A Privátbankár készített egy olyan kalkulációt, amely szerint egymillió forint éves lekötése után a megtakarító 3083 forintot kap, az állam viszont (adóterhek és tranzakciós illeték révén) ennek az összegnek több mint háromszorosát vágja zsebre, összesen 9370 forintot. Ha viszont valaki pénzét csak három hónapra köti le, akkor elveszett 5600 forintját siratja, az állam zsebébe pedig 6842 forint érkezik. (A portál 1,5 százalékos kamattal és egy százalékos készpénzfelvételi díjjal számol, figyelembe véve a 150 ezres díjmentes készpénzfelvétel lehetőségét is.)

Mára egyébként, ha az előbbiek szerint kalkulálunk, akkor az éves lekötés is inkább veszteséget jelent a betétesnek. Persze az állam is kénytelen kevesebbel beérni (alacsonyabb kamat után csak kisebb adó szedhető, az alapkamat pedig a viszgált időszakban négy százalékponttal esett), de a nyeresége így is kétségtelen. A helyzet persze bonyolultabb, hiszen akadnak az előbbinél jóval drágább, de egészen olcsó lehetőségek is. Utóbbi persze a régebbi számlát használóknak vagy a prémium ügyfeleknek járhat.

Ha ezt hasznosnak találta, lájkolja és kövesse az azénpénzem facebook oldalát!

Szerző: Az Én Pénzem
Címkék: kamatkülönbözet, marzs, tranzakciós illeték, betét, hitel, bankok, MNB