Nem tarthat örökké a stagnálás és az oldalazás

Esnek a kamatok? Irány a részvénypiac

2013. szeptember 20. A kamatok lemorzsolódása jobb helyeken a részvényárfolyamok növekedését hozza. Nálunk ez nem ilyen egyértelmű, de akinek van pénze, érdemes lehet körülnéznie a tőzsdén. A gazdasági környezet előbb-utóbb bekövetkező konszolidációjával jöhet a fellendülés.

Az immár tartós jegybanki kamatcsökkenést követték és várhatólag tovább követik a banki betéti kamatok. Az állampapírok hozamai is távol vannak a pár évvel korábbi szinttől, noha az utóbbi hetekben megállni látszott az esésük – amit persze megszenvedtek az állampapírokba fektető befektetési alapok. Amerikában az ilyesmi azonnal meglátszik a részvényárfolyamokon, ahogy megfelelő hozamot keresve a részvénytőzsdékre áramlanak a befektetések. Nálunk a BUX index mozgása nem ilyen egyértelmű. Ahogy a lakosság részvényvételi kedve sem éppen a tengeren túli szinteket idézi, a legfrissebb számok szerint a háztartások vagyonának 5,5 százaléka közvetlen részvénybefektetés. 2013 első hét hónapjában nagyjából ugyanannyi papírtól szabadultak meg a magánszemélyek, mint amennyit vettek. Nem csak erre használhatjuk a stagnálás kifejezést.

Visszanézve a budapesti tőzsdeindex (BUX) egy éve éppúgy 17 000-18 000 pont körül járt, mint mostanában, sőt két évvel ezelőtt is, bár annál pár nappal azelőtt még 24 ezres szinten tanyázott. No, ez első pillantásra nem látszik túl bíztatónak, a magyar tőzsde legfontosabb részvényeit (az úgynevezett blue chipeket) nézve azonban sokkal változatosabb a helyzet. A zászlóshajónak mondható Mol részvényei most 16 500 forint környékén forognak, egy éve 18 500-ért, 2010-ben pedig még ennél is jócskán magasabban, 21 000 forintért lehetett megvenni őket. Igaz, hogy közben – 2011-ben – tettek egy kanyart lefelé, megjárva a 15 ezres szintet. Három éve – épp a válság előtt – még 660 forint körül volt a Telekom részvénye, amelyet nemcsak megviselt a krízis, de azóta sem sikerült magához térnie: 2011 őszén 500 forintért, 2012 őszén 425 forintért, manapság pedig 320 forint körüli áron lehet megvenni. Talán nem meglepő, hogy viharállónak bizonyult a Richter papírja: a 2010 őszi 4800 forintos árból jó ezrest vesztett ugyan, de 2011. óta elég stabilan tartja a 3600-3900 körüli árat.

Érdemes megjegyezni, hogy a jelenleg hatályos adótörvények szerint a tőzsdei és tőzsdén kívüli részvényvásárláson elért nyereség után 16 százalékos adót kell fizetni, egészségügyi hozzájárulás azonban nem terheli. A kifizetők általában eladáskor le is vonják ezt az adót, úgyhogy befizetni már nem, csak bevallani kell.
S ha már viharállóság: igencsak kalandos volt az OTP sorsa az elmúlt években – a többi bankkal együtt sújtotta bankadó, végtörlesztés, tranzakciós illeték, mellette spekulációs támadás, Csányi-eladás, hogy csak a leglátványosabbakat említsük. Ehhez képest pont három éve 5000 forint környékén járt – volt előtte pár nappal még 7000, lett utána pár nappal 3600 is. Egy évre rá szintén 3600-on jegyezték, majd 400-400 forintot tett rá a következő egy-egy év alatt. (A felsoroltak persze a dolog jellegénél fogva, csak hozzávetőleges árak, emellett év közben néhol akadtak további ilyen-olyan kanyarok is.)

Bízni mindig lehet


Az elmúlt évek mozgásaiból persze vérmérséklettől függően többféle következtetés is levonható. Tény, hogy akadhatnak jó néhányan, akik bánatosan nézik az árfolyamokat. Nekik is bíztató lehet azonban – feltéve, hogy nem kényszerülnek valamilyen okból eladni a részvényeiket – hogy a nem realizált veszteség nem veszteség, hiszen mindig lehet bízni abban, hogy megerősödnek az árfolyamok. Akik pedig most törik részvénybefektetésen a fejüket, bíztathatják magukat azzal, hogy hiszen vásárolni épp akkor kell, amikor alacsonyak az árak. A gazdasági környezet előbb-utóbb bekövetkező konszolidációjával pedig magával hozza a fellendülést. Vagy ahogy egy régi tőzsdés mondogatta: hosszú távon a részvényárfolyamok mindig emelkednek!

Érdemes tehát körülnéznie a hazai részvénypiacon annak, akinek hosszabb távon van befektetni valója. És most nem a CFD piacra gondolunk: az rövidtávú spekulációra való, aminél már belép a kockázati besorolás, a MiFID (cikkünk az FX- és a CFD-piacról itt olvasható), hanem a valóságos részvényvásárlásra. Haza persze így sem vihetünk színes papírokat – az az idő rég elmúlt – de a megvett részvényeket valamelyik letétkezelő intézményben – a BÉT esetében a Kelernél - nevünkre írják. Így valóságos tulajdonhoz jutunk (míg a CFD esetén csak egy ügyleti pozícióhoz).

A legtöbb bank, valamint jó néhány brókercég kínál – egyéb szolgáltatásai mellett – többféle értékpapírszámlát is, amelyekről a BÉT-en, és esetleg külföldi piacokon végrehajtott vásárlásainkat finanszírozhatjuk. Ezekről (a pénzmosás megelőzése érdekében) gyakran csak meghatározott számlákra lehet utalni, és nem kamatoznak – hiszen nem arra valók, hogy tartósan ott tartsuk a pénzünket. Annak, aki nem évekre vásárol egy-egy papírt, hanem a rövidebb távú mozgásokat kívánja kihasználni, ezért érdemes lehet az átmenetileg felszabaduló pénzeket valamelyik, a cég által forgalmazott befektetési jegybe helyezni, hogy addig se pihenjen. A saját befektetési alapok jegyeinek vétele (gyakran visszaváltásuk is) díjtalan, és időben sem kell várni elszámolásukra (T-napi). A részvényvásárlásokat szinte mindenütt intézhetjük online platformokon, de akad, ahol a hagyományos telefonos módon is. A brókerek jellemzően ügyletenként az érték 0,3-0,9 százalékát kitevő jutalékokat számítanak fel.

Szerző: Lenkei Gábor
Címkék:  , , , , ,

Kapcsolódó anyagok