Egyelőre a félelmek mozgathatnak mindent

Érdemes befektetni az amerikai piacokon?

Fotó: clipart.com

2023. január 11. Az infláció elleni harcban a kamatemelések jelentik a hatékony fegyvert a FED szerint, ez pedig negatívan érinti mind a részvény, mind a kötvénypiacot. Jelentős politikai bizonytalanság is megjelent most, így joggal merül fel a kérdés, hogy érdemes-e az amerikai piacon befektetni a következő hónapokban?

Ahogy arról többször beszámoltunk (legutóbb például itt), több tényező együttes összecsúszása egy bő 40 éve nem látott inflációs hullámot indított el az USA-ban 2022-ben. A Covid lezárások utáni gazdasági felpattanás és az azt kísérő erős keresletnövekedés, a szinte korlátlan likviditásbővítés és a nulla százalékos kamatok találkoztak az ukrán háborút megelőző és azt kísérő energiaválsággal, a nyersanyagok és az élelmiszerárak elszabadulásával. Fundamentálisan maga az amerikai gazdaság a Covid előtt jó növekedési pályán volt, a világkereskedelem és a globalizáció révén termelésének egy jelentős részét kiszervezte, és még így is munkaerőhiánnyal küzdött.

A jól pörgő gazdaság találkozása a rég nem tapasztalt mértékű inflációval oly mértékben megrémítette az amerikai központi bank szerepét betöltő Federal Reserve vezetőit, hogy példátlanul szigorú kamatemelési hullámot indítottak el, kevesebb mint egy év alatt nulláról 4,5 százalékra emelve az irányadó kamatukat. Természetesen minden kamatemelés negatívan hat a kötvénypiacokra és a részvénypiacokra egyaránt, így az lett a nagy kérdés a befektetők közt, hogy mikor fog a FED enyhíteni a tempón és mikor fog leállni a kamatemeléssel, illetve mikortól fogja a megemelt kamatokat elkezdeni visszacsökkenteni a korábbi szintekre. Szeptembertől egy kis áremelkedési hullám is kialakult a tőzsdén, mivel az lett a befektetők közt a többségi álláspont, hogy akár már a 2023-as év második felétől elkezdődhet a kamatok csökkentése. Mint mostanra kiderült, ezek a várakozások túlzóak voltak.

A FED legutóbbi kamatdöntése még december közepén történt, de az ülésről szóló részletes jegyzőkönyvet csak most, január elején tették közzé. A benne foglaltak felértek egy igazi hidegzuhannyal: a tanácskozáson a bankárok ugyan értékelték, hogy az októberi és novemberi infláció a vártnál picit alacsonyabb lett, de kifejtették, hogy továbbra is tartanak a tartós inflációs környezettől és ezért nem gondolják még időszerűnek a kamatemelések befejezését. Ráadásul a jegyzőkönyv tanúsága szerint a jelenlevők egyike sem számol azzal, hogy 2023-ben már megkezdődhetne a kamatok csökkentése, amiben pedig a piacok nagyon bíztak. Ennek megfelelően a jegyzőkönyv publikálását követően a vezető amerikai részvény indexek esni kezdtek, a Dow Jones például pillanatok alatt közel 300 pontos mínuszt produkált.

A politika közbeszól

Mindeközben a kötvénypiacon új bizonytalansági elem jelent meg, ami tovább borzolja a befektetők idegeit. A novemberben megtartott félidős választásokon a demokraták a várt súlyos vereséget egy majdnem-döntetlenre mentették: sikerült megtartaniuk a szenátusban a többséget, több Trump által támogatott jelentős jelöltet legyőztek, és a képviselőházban is csak minimális különbséggel veszítettek. Ugyanakkor ez utóbbi vereség is elegendő ahhoz, hogy a következő időszakban komoly politikai és akár gazdasági gondok keletkezzenek.

A republikánusok ugyanis egy alig 10 fős többség birtokában mostantól elszántan fogják a Biden elnök adminisztrációja által javasolt törvényeket elkaszálni és helyette a saját elképzeléseiket tartalmazó törvényeket megvitatni és elfogadni. Az amerikai demokráciában megszokott, hogy a végrehajtó hatalmat a törvényhozás egyik vagy másik háza (vagy akár mindkettő) erős ellenzéki vezetés mellett ellenőrizzen, ez a „fékek és egyensúlyok” rendszerének egyik alapköve. Ehhez azonban az kell, hogy a feleket a párbeszéd és a kompromisszumra való nyitottság jellemezze, hiszen törvényhozási jóváhagyás nélkül az elnök nem, vagy csak igen korlátozottan tud kormányozni, míg elnöki ellenjegyzés nélkül a törvényhozás nem, vagy csak igen korlátozott mértékben tud törvényt alkotni és saját választási programjának megfelelő politikai programot megjeleníteni.

Ebből a szempontból kell tehát vizsgálnunk, hogy mi várható a novemberi választások után létrejövő új Kongresszusban, mennyire lesz nyitott a két párt az együttműködésre és közös munkára. Meglepő módon a gyenge választási eredmény pont ellenkező hatást váltott ki, mint azt várhattuk volna: a republikánusok közt a kompromisszumra való készség nem hogy nőtt volna, hanem erősen csökkent a jelek szerint. Ugyanis mivel kicsi lett a többségük, így minden szavazásnál minden republikánus szavazatra szükségük van, azaz a párton belül extrémebb álláspontot képviselők súlya megnőtt, hiszen ha csak tartózkodnak, azzal már megbuktathatják a mérsékelt republikánus többség által benyújtott javaslatokat.

Kitűnő példát láthattunk erre a múlt héten megtartott házelnöki választáson. Míg a demokraták fegyelmezetten mind a saját (esélytelen, hiszen kisebbségben levő) jelöltjükre szavaztak, a republikánusoknál nem működött jól a frakciófegyelem és közülük húszan nem voltak hajlandóak a mérsékelt többség által támogatott Kevin McCarthyra szavazni. Hosszú, néha bohózatba, néha tragédiába hajló folyamat vette kezdetét: alkudozás, zsarolás, szívélyesnek tűnő támogatás, háttéralkukról szóló pletykák, majd újabb sikertelen szavazás volt a program.Ez a McCarthynak komoly presztízsveszteséget okozó folyamat 4 hosszú napon át tartott és nem kevesebb, mint 14 sikertelen próbálkozás után tudták csak végül meggyőzni az összes republikánust, hogy rá szavazzon.

Csak néhány nappal későbbre lett nyilvánvaló, hogy milyen súlyos árat is fizetett az új házelnök, hogy rávegye a „kemény magot” arra, hogy őt támogassák. A Reuters beszámolója szerint a házelnök jogosítványait jelentős mértékben megnyirbálták, jogköreit és mozgásterét nagyon szűkre szabták. Például egyetlen egy képviselő is kérheti, hogy bizalmatlansági szavazást tartsanak a házelnök személyéről (azaz gyakorlatilag bármikor elmozdítható), illetve olyan politikai egyezségbe kényszerítették, ami megköti a kezét számos témában. Ilyen a republikánusok egy részének vörös posztót jelentő központi kormányzat kiadásainak szoros ellenőrzése, a védelmi kiadásokat például jelentősen csökkenteni akarják, míg összességében nem engednék, hogy a kormány tovább növelje az ország eladósodottságát.

A plafon az plafon

Márpedig igenis szükség van arra, hogy a kongresszus hamarosan tárgyaljon ezekről a kérdésekről, ugyanis az amerikai rendszerben törvényhozási jóváhagyás kell ahhoz, hogy a központi adósság nagysága nőhessen – magyarán törvény szabja meg, hogy az amerikai kincstár mennyi dollár értékben bocsáthat ki kötvényeket. Fontos látni, hogy nem az adósság relatív mértékét (azaz a GDP-hez mért arányát) szabja meg a törvény, hanem a pontos dollárösszeget nevesíti – így akkor is szükséges folyamatosan a Kongresszus felhatalmazását kérni, amikor az adósság csak azért nő, mert az ország gazdasága is növekszik
.
Ahogyan a Bloomberg ábráján is látható, a törvény jelenleg 31,4 billió dollárt engedélyez (31,4 ezer milliárd dollárt) és az USA összes adóssága jelenleg már vészesen közelít ehhez a mértékhez, alig 78 milliárd dollárral marad el tőle. Szakértők várakozása szerint a következő félévet még kihúzhatja az amerikai kincstár: ideiglenesen másfajta finanszírozási formákat kereshet a kötvények helyett, felfüggesztheti bizonyos kormányzati központok számára a kifizetéseket, elköltheti a FED-nél letétbe helyezett pénzeszközeit. De nincs menekvés: várhatóan 2023 harmadik negyedévére elfogynak a trükkök és a központi kormányzat kénytelen lesz megkérni a törvényhozást, hogy formálisan járuljon hozzá az adósságplafon megemeléséhez.

És ekkor derül majd ki, hogy milyen súlyos árat fizetett McCarthy azért, hogy megszerezze a republikánus párt szélsőségeinek támogatását, ugyanis a jelenlegi hírek szerint kvázi-képtelenség lesz egy olyan megállapodás tető alá hozni, ami elfogadható lenne mind az elnök, mind a teljes republikánus frakció számára. Márpedig az új házelnök megígérte, hogy nem visz a törvényhozás elé semmilyen törvényjavaslatot amivel ne értene egyet a teljes frakciója, azaz ki lesz szolgáltatva a saját pártján belüli extrém követeléseknek – miközben a mérsékelt többség mindkét oldalról azt fogja követelni, hogy mihamarabb oldja meg az ügyet és szavaztassa meg a plafon megemelését.

Óvatosságra ad okot, hogy nem precedens nélküli a mostani helyzet, legutóbb 2011-ben zsarolta a republikánus többségű törvényhozás a demokrata elnököt, Barack Obamát azzal, hogy nem hajlandó erre a lényegében technikai jellegű lépésre. Akkor hosszú harc kezdődött, a kormányzat végül az utolsó pillanatban engedett valamennyit és elkerülhetővé vált a kormányhivatalok teljes leállása, ugyanakkor a hetekig húzódó alkudozás olyannyira megrengette a befektetői bizalmat az USA, és kibocsátó iránt, hogy az Standard & Poors egy fokozottal rontotta a világ legnagyobb gazdaságának hitelbesorolását.

Ahogy láthatjuk, a részvénypiac attól fél, hogy nem indul el időben a kamatcsökkentés. A kötvénypiac attól fél, hogy nem tudnak majd megállapodni az adósságlimitről. A befektetők meg attól félnek, hogy olyan piacokra lépjenek, ahol ennyi bizonytalanság tapasztalható – így egyelőre nem várható nagy szárnyalás sem részvény, sem kötvényoldalon. Ha viszont csökkenne a bizonytalanság, akkor úgy tűnik, hogy jelentős összegek várnak arra, hogy befektetési célpontot találjanak maguknak és ez akár bizakodásra is adhat okot.

Szerző: Szepesi László
Címkék: részvény, kamat, kamatemelés, FED, Amerika, USA, választás, képviselőház, adósság, adósságplafon