MNB: esetleg jó lenne eltörölni a lakosságot sújtó tranzakciós illetéket

Eltüntetné a nullás bankszámlákat a jegybank

2019. február 13. Minden hazai lakossági fogyasztó számára alapszolgáltatásként kellene biztosítani a jövőben, hogy a havi számlavezetési díj megfizetése ellenében korlátlan számú és összegű átutalást indíthasson – olvasható egy jegybanki kiadványban. Ezzel azonban alighanem teljesen eltűnnének a magyarok által igen kedvelt havidíjmentes számlacsomagok.

A magyar lakossági ügyfelek jövedelemarányos pénzforgalmi költsége európai összehasonlításban a tranzakciós illetéket kiszűrve is kimagasló – állapították meg a Magyar Nemzeti Bank (MNB) honlapján megjelent tanulmányban. Az MNB több mint 1300 banki számlacsomagról rendelkezik részletes adatokkal, a mostani elemzéshez ebből azokra figyeltek, melyeket legalább 20 ezren használnak. Ezzel a módszerrel 11 bank 57 számlacsomagját vették górcső alá. Az ezeket igénybe vevő 4,75 millió ügyfél a teljes lakossági ügyfélkör több mint 75 százalékát teszi ki.

Az összehasonlíthatóság érdekében három fogyasztói profilt határoztak meg (az Azénpénzem.hu számlakalkulátorában is használt módszerhez hasonlóan) eltérő jövedelmi viszonyokkal és fizetési szokásokkal. Ugyanezt tették 11 európai uniós országból 60 számlacsomag esetén is. Mint megállapították: a magyar lakossági ügyfelek relatív havi pénzforgalmi díjterhei valamennyi vizsgált országnál magasabbak mindhárom fogyasztói profil esetében (a táblázatba foglalt adatokat itt nézheti meg).

Sajátosak a magyar viszonyok

A külföldi adatok elemzése alapján megállapították, hogy a vizsgált 11 európai uniós tagországban jellemzően nem a tranzakciók darabszáma vagy értéke alapján határozzák meg a bankok a pénzforgalmi szolgáltatások díjait, hanem csomagjelleggel, a számlavezetési, illetve a kártyákra felszámított költségekben érvényesítik. Megjegyezzük, a magyar ügyfelek egyáltalán nem kedvelik az ilyen típusú csomagárazást (ez számos bank gyakorlata alapján is látszik), nem véletlenül lett így nagy siker a „nullás” (értsd: havidíjmentes) számla.

A jegybanki elemzés szerint a hazai bankok árazási magatartása nem csupán a nemzetközi gyakorlattól tér el, de saját működési költségeik szerkezetével sincs összhangban. Az MNB részletes, a szektor összes szereplőjére kiterjedő adatokkal rendelkezik a pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásából származó banki bevételekről. Eszerint a fix jellegű bevételek elhanyagolható mértékűek, míg a más országokban gyakorlatilag egyáltalán nem alkalmazott értékalapú árazás eredményeként a bevételek közel 60 százaléka a tranzakciók értékével arányos.

A hazai bankok által gyakran alkalmazott minimumdíjak miatt a lakossági fogyasztók körében leggyakoribb kis értékű tranzakciók banki díjterhelése rendkívül magas, ami az MNB szerint nagymértékben hátráltatja az elektronikus fizetési módok terjedését. Egy tízezer forintos tranzakció átlagos banki díjterhelése (a tranzakciós illeték hatását kiszűrve) arányában közel duplája egy 100 ezer forintos átutalásénak. A minimumdíjak – hangsúlyozza a tanulmány – egyáltalán nem jellemzők Európában.

De a hazai árazási szerkezetben az értékarányos díjak alkalmazása önmagában is problémát jelent, mert a nagyobb értékű átutalások esetében rendkívül magas, több ezer forintos díjakat okoz. Ez az árazási magatartás ugyancsak magyar sajátosság, a nemzetközi gyakorlatban nem találtak hasonló példát.

A „csekkadó” is unikum Európában

Az elektronikus pénzforgalmi szolgáltatásokra kivetett pénzügyi tranzakciós illeték (PTI) magyar sajátosság a vizsgált országok között – ismerte el az MNB. A különböző profilú lakossági ügyfelek pénzforgalmi költségeire vonatkozó számítást ezért elvégezték úgy is, hogy levonták belőle az egyes tranzakciókhoz kapcsolódó, a bankok által áthárított illeték összegét. (Megjegyezzük, ez némi torzítást jelenthet, hiszen a bankok költséggazdálkodásában a teljes adóteher számít.)

Az elemzésben az is szerepel, hogy a tranzakciós illeték bevezetése előtti felmérés még azt mutatta, hogy a banki költségek háromnegyede nem függött a tranzakciós forgalomtól, körülbelül negyedük pedig a tranzakciók számával arányos volt (jellemzően degresszíven, azaz egységnyi növekedés a tranzakciók számában költségoldalon az egységnyinél kisebb mértékű emelkedést eredményez).

A vizsgált külföldi országok közül abszolút mértékben minden jövedelmi kategóriában a bolgár bankok bizonyultak a legdrágábbnak, és az átlagjövedelemtől felfele azt tapasztalták, hogy a román bankolási költségek más országokhoz képest is relatív nagy terhet jelentenek az ügyfeleknek. Az azonnali átutalást már bevezetett lengyel példát emelték még ki elborzasztóként: ott a gyors pénzmozgást prémium lehetőségként felárral biztosítják, aminek következtében az ilyen forgalom elhanyagolható (0,24 százalékos) mértékű maradt.

Érdemes felidézni, hogy a tranzakciós illeték mértékét röviddel bevezetése után emelték, és tulajdonképpen ez hozott igazán drámai változásokat a magyar banki díjakban. A jegybank most megfogalmazott elvárásának a mi akkori vizsgálatunk szerint a tranzakciós illeték bevezetése előtt legalább tucatnyi számlacsomag felelhetett meg. Mára ezekből (legalábbis újonnan nyithatóan) egyetlen egy sem maradt. A szabályozásból adódó plusz költségelemek között pedig számolni kellene a díjmentes készpénzfelvétellel is, ami amúgy teljesen szembemegy a jegybank elektronika felé terelési törekvéseivel.

Érdekes javaslatokat fogalmaztak meg

Minden hazai lakossági fogyasztó számára alapszolgáltatásként kellene biztosítani a jövőben, hogy a havi számlavezetési díj megfizetése ellenében korlátlan számú és összegű átutalást indíthasson – fogalmazzák meg az egyik konklúzióként a tanulmányban. Mint korábban írtuk: ez a havidíjmentesség végét jelentheti, de az tény – amire az elemzés is utal –, hogy a jelenlegi rendkívül bonyolult és nehezen áttekinthető árazási struktúrákkal szemben így lényegesen könnyebben összehasonlíthatóvá válnának a banki díjak.

A helyes ösztönzést megvalósító árazás fontosságára a tanulmány szerint jó példát mutat a bankkártyás fizetések díjszerkezete. Ha az ügyfeleket az éves kártyadíjon túl – olvasható az elemzésben – az egyes kártyás fizetések után is költségek terhelnék, akkor nem ért volna el olyan elsöprő sikert a kisebb összegű kártyás vásárlásokat gyorsító érintéses fizetés. Megjegyezzük, a kártyás vásárlás sarcolására azért akad példa a banki gyakorlatban, bár tény, hogy az ügyfélvesztéstől megijedve a bankok visszakoztak attól, hogy általában is megterheljék a kártyás fizetést – annak ellenére, hogy a kormány akkoriban ezt sem mentesítette az illetékfizetési kötelezettség alól (amit tulajdonképpen egy forgalmi típusú adónak tekinthetünk).

Az MNB úgy véli: a pénzforgalmi szolgáltatások árazását érintő 2019-es változások támogatják, hogy a bankok felszámolják a kisebb összegű lakossági átutalási tranzakciókhoz kapcsolódó közvetlen költségeket. (Arról, hogy az adócsökkentésből mennyit – közel sem mindent – adnak vissza ügyfeleiknek a bankok, részletesen itt írtunk.) A díjcsökkentést egyébként támogathatná az is, hogy a GIRO Zrt. 2019-től átalakította árazását csomagjellegűvé (korábban tételenként 11 forintot számoltak fel).

Az azonnali fizetés 2019. év közepi bevezetése mindenképpen kitüntetett időpontot jelent – olvasható a tanulmányban –, hiszen az elektronikus fizetések elterjesztésének közös nemzetgazdasági célja szempontjából nagyon nagy lehetőségekkel kecsegtet az új szolgáltatás. Ezek teljes kiaknázásához azonban arra lenne szükség, hogy mind a bankok árazása, mind az azt befolyásoló szabályozás támogató irányba változzon, még az indulás időpontját megelőzően. Mint szinte mellékesen, az elemzés legvégén leírták: „természetesen a lakossági ügyfeleket érintő tranzakciós illetékfizetési kötelezettség további csökkentése (lehetőség szerint teljes elengedése) is jelentős mértékben támogatná ezt a folyamatot”.