Mottó lehetne: így szúrták el az életünket

Élbolyból sereghajtóvá? Igen, megcsinálták!

Fotó: clipart.com
2022. július 14. Két év alatt 0,6 százalékról sikerült 9,75 százalékra emelni a magyar alapkamatot. Ilyen „mutatványnak” pedig másutt még csak nyoma sincsen. A forintunkkal sem büszkélkedhetünk. Úgy véljük, a cikkben látható grafikonok magukért beszélnek.

Most még az orosz alapkamatot (az jelenleg 9,5 százalék, a cseh 7 százalék is igen magasnak számít) is lepipáljuk, a kamatemelésnek pedig úgy tűnik, még nem is ez a vége. A grafikonon egyébként nagyon jól látszik, hogy az egész felépített rendszer már jóval a háború előtt kezdett megroggyanni. A Matolcsy György által vezetett Magyar Nemzeti Bank (MNB) érzékelhetően a térség legalacsonyabb kamatának címére pályázott. Megnyerte. A díj azonban határozottan kicsúszott a kezükből. 



Tavasszal nem közvetlen módon ugyan, de gyakorlatilag kamatot emelt a jegybank. A jegybank és az állam karöltve térítette rendre el a pénzpiaci folyamatokat (is, hiszen ezt a gazdaság egészében is gyakorolták és gyakorolják most is). Már 2019-ben kettős kamatszint volt Magyarországon, hiszen a szuperállampapírral tömték a tehetősebbek zsebét, miközben a többség csak nulla körüli banki betéti kamattal találkozhatott.

Ez a kettős rendszer szintet lépett azzal, hogy - még az elemzők által sem érthetően - a jegybanki alapkamat és a betéti tendereken alkalmazott kamat között igen jelentős volt az eltérés. Mintha most rádöbbentek volna, hogy ez megint egy olyan módszer, aminek tartós alkalmazásával nem árt felhagyni. Ezt persze próbálták korábban is, de nem igazán sikerült.

Az egész „magyar modell” úgy nézhetett ki, mint amikor a felgyorsított mozgólépcsőn kacsázik ide-oda valaki, majd arra büszke, hogy mégis leért, ha nem feltétlenül a lábára is. A rásegítést (ami ellen amúgy a kormány folyamatosan tett) saját érdemének tudja be. Itt egyébként nemcsak az uniós pénzekre gondolunk (de persze vastagon arra is), hanem az elképesztően kedvező nemzetközi környezetre. Pénzbőség és alacsony kamatok segítettek mindenkit. Ezt láthatón az országok nem egyformán tudták kihasználni.

Azok a fránya árfolyamok!


A forint térségbeli devizákhoz képest (mint ezt másik grafikonunk jól mutatja) igen csak alulteljesítő. Alapszabály, hogy vészhelyzetekben a leggyengébb láncszemet keresik meg a spekulánsok, és azt támadják. Itt ismét felhívnánk a figyelmet, hogy nemzeti devizánk a mélyrepülést nem most kezdte. Érdemes felidézni: a Kormányinfón Gulyás Gergely kancelláriaminiszter még akkor is arról beszélt, hogy nem ördögtől való a forint gyengülése, hiszen az jót tesz az exportőröknek, amikor 400 forint fölé ugrott az euró árfolyama. Ez elég jól jelzi a kormány hozzáállását. 



Mint arról már tavasszal írtunk: bebizonyosodott, hogy a kormányzat által olyan gyakran dicsért monetáris függetlenség egy akkora gazdaság számára, mint a magyar, inkább kiszolgáltatottságot jelent. Azok a nemzeti devizák, amelyek már (akár csak valamilyen módon) az euróhoz „előszobáznak”, megúszták a zuhanást. Mostani grafikonunkról éppen ezért hiányzik már a román lej és a horvát kuna is.
 
A tagállamok pénzügyminisztereinek keddi tanácskozásán – írta meg az MTI – a jogszabályok elfogadásával lezárul az a folyamat, amelynek eredményeként Horvátország a jövő évtől kezdve az euróövezet tagjává válhat. Az Ecofin az euró és a horvát kuna közötti átváltási árfolyamot 1 euróra vetítve 7,53450 kunában határozza meg, ami megfelel a kuna jelenlegi középárfolyamának. Horvátországban az árakat szeptember 5-étől kunában és euróban is ki kell majd írni. Az árak kettős kijelzése 2023 végéig marad érvényben. A kunát - az euró hivatalos bevezetésének időpontjától - költségek nélkül beváltják a bankok, a Horvát Posta és az állami pénzügyi intézet (FINA). A Horvát Nemzeti Bankban (HNB) pedig korlátlan ideig, ingyen lesz átváltható.

Szerző: B.Varga Judit
Címkék:  , , , , , , , , , , , ,

Kapcsolódó anyagok