Többszörös a különbség a bankok között az árfolyamréses visszatérítésnél

Devizahiteles: számolj, ha tudsz!

2014. június 30. Jókora meglepetés érheti az adósokat, ha már az első körben jelentős banki visszatértésekre számítanak az árfolyamrés miatt. Nagyobb összegek jóváírása ugyanis csak azoknak járhat, akiknek bankja a hitelfelvételkor „trükközött” az árfolyammal, illetve eleve nagyon szélesen szabta meg az árfolyamrést. Még a vezető lakossági bankok között is legalább négyszeres volt a különbség.

A parlament előtt levő, a hitelszerződések elszámolását érintő törvényjavaslat a vártnál jóval keményebb lépéseket tartalmaz. A kezdet tehát az adósok számára nagyon ígéretes, bár bőven maradtak még fehér foltok. Az egyoldalú szerződésmódosításról a jogalkotó eleve csak annyit fektet le, hogy a banknak „a fogyasztóval külön törvény szerint meghatározott módon kell elszámolnia”. Jegybanki nyilatkozatok alapján ez végül talán valóban azt jelenheti, hogy a kamatemelések hatása teljes egészében visszajár.  A jegybank (MNB) alelnöke a Magyar Nemzetnek, ügyvezető igazgatója a Kossuth Rádiónak arról beszélt, hogy 600-900 milliárd forintot tehet ki az árfolyamrés és a tisztességtelen egyoldalú kamatemelés miatti visszatérítés.

Az MNB nyilvánvalóan tudja, minek alapján számol, a nyilvános információk azonban még nem teszik lehetővé, hogy bárki megbecsülje, az adósok különböző csoportjára miként hatnak majd az ősszel hozandó jogszabályok. (Megjegyezzük, azért a jegybanki becslés határai között is elég nagy a távolság.) Azok ráadásul nem csak a devizában eladósodottakra vonatkoznak majd. Érdekes felvetés például, hogy a forinthiteleknél az egyoldalú „nemkamatcsökkentéssel” (mostanra már ez vált jellemzőbbé) mit kezd a kormány. A nyitott kérdés, mint azt olvasóink jelzéseiből is látjuk, rengeteg. Azt azonban minden fanyalgónak is el kell ismernie, hogy a lépések – ahogy azt korábban jelezték – most valóban határozottaknak és erőseknek tűnnek.

  Az Országgyűlés előtt levő jogszabály nem tartalmaz az elévülésről semmilyen kitételt. A portálunk által megkérdezett jogászok szerint így a Ptk. az irányadó. Vagyis: a kevesebb mint öt évvel ezelőtt lezárult szerződésekre vonatkozik az elszámolási kötelezettség. (A Kúria még vitatkozik arról, hogy az adósnak pénz az ötéves időszakra jutó törlesztőkre vagy a teljes szerződési összegre járhatna vissza.)

A mostani kalkuláció viszonylag egyszerű


Egyértelmű döntés egyelőre a legkisebb jelentőségű (már ha pénzben mérjük a dolgokat) kérdésben van. A hitel folyósítása és a törlesztés esetében is az MNB „hivatalos devizaárfolyama” alapján kell a bankoknak az adósokkal 90 napon belül(!) elszámolniuk. A pontos metódusra nem tér ki a jogszabály, az azonban kiderül belőle, hogy a kalkulációkat egyeztetni kell a jegybankkal. Utóbbira 60 nap áll rendelkezésre.

Némi fehér folt tehát még itt is mintha akadna, de legalább már lehet mivel kalkulálni. A jegybanki adatbázisban bárki megnézheti, hogy adott napon nála mekkora volt a különbség. Mi úgy gondoljuk, hogy az adós élből annyival több hitelt cipel magával, amennyi a svájci frankban (vagy euróban, illetve jenben) szerepeltetett hitelösszeg, szorozva a hitelszerződésében szereplő árfolyam és a jegybanki különbözetével.

Borítékolható, hogy ez a hangsúlyozottan csak első elszámolás sokak számára jókora csalódással jár majd. Összehasonlítottuk a néhány nagybank által alkalmazott árfolyamokat, és arra jutottunk, hogy ugyanabban az időszakban az árfolyamrés százalékos mértékében jókora volt a különbség. Előfordult, hogy a folyósítási és a törlesztéshez használt árfolyam mindössze egy százalékkal (OTP), de akár négy százalékkal is (Erste) eltért. A többiek – legalábbis a fellelt adatok és az adósok hozzánk eljuttatott információi szerint – e két véglet között szóródtak, például a CIB eredetileg három, majd 3,5 százalékos árfolyamrést alkalmazott.

Nyilvánvaló, hogy a legkisebb visszatérítésre ezek alapján az otp-sek számíthatnak. A másik végletet már nehezebb meghatározni. Tapasztalataink szerint a szerződésekben előfordult, hogy olyan árfolyamot szerepeltettek, ami sohasem volt a piacon (ez elsősorban az autóhitelekre volt igaz). Most egyértelműen kibuknak majd az ilyen trükközések. Néhány autóhiteles így sokkal nagyobb összegekre számíthat, mint az átlag. (Tudunk egyébként olyan esetről is, amikor az adós felháborodottan tiltakozott a piacinál erősebb forint alkalmazása ellen, és végül vele még a jegybanki középnél is kedvezőbb árfolyamban egyeztek ki.)

A számok egyébként (legalábbis a nagybankoknál) nem túl magasak. A szinte pontosan nyolc évvel ezelőtt felvett ötmillió forint után, amit svájci frankban tartottak nyilván (a hiteldíj hat százalék, a futamidő 20 év volt) az Erste ügyfele a folyósítás pillanatában 80 ezer forintos „felárat” fizetett. (Megjegyezzük, ha az elszámolást nem jegybanki közép-, hanem banki törlesztési árfolyamon kellett volna végrehajtani, akkor ez a különbség 204 ezer forint lenne.) Számításaink szerint négy év alatt (akkor lépett be a jegybanki középárfolyamon elszámolásra vonatkozó szabályozás) mintegy további 60 ezer forinttal fizetett többet az adós a megengedettnél. (Ebben már kalkuláltunk azzal is, hogy a kezdeti árfolyamkülönbség a havi törlesztőt több mint három frankkal dobta meg.) Az OTP esetében ez az összeg körülbelül 20 ezer forint, azt is figyelembe véve, hogy a legnagyobb magyar bank időközben két százalékra emelte az árfolyamrést. Annak, aki pontos számot szeretne tudni, nem tanácsolhatunk mást: az induló összeg mellett hónapról hónapra nézze végig, hogy a törlesztés napján mekkora volt a bankja által alkalmazott és a jegybanki középárfolyam különbsége.

Ha ezt hasznosnak találta, lájkolja és kövesse az azénpénzem facebook oldalát
Annak érdekében pedig, hogy ne maradjon le az érdekesebb írásokról, iratkozzon fel hírlevelünkre!

Szerző: Az Én Pénzem
Címkék:  , , , , ,

Kapcsolódó anyagok