Az adósoknak nem adtak semmit az uniós bírák, vagy mégis?

Devizahitelek: vissza a feladónak!

Végül minden a magyar Kúriánál köt ki?
Fotó: Latzer Anna

2018. június 1. Az Európai Unió Bírósága (EUB) frissen kimondott ítéletében „elvben” megfelelőnek találta a magyar adósmentő törvényeket. Az viszont cseppet sem mellékes, hogy hozzátették: akkor gondolják ezt, ha a fogyasztó korábbi helyzete helyreállítható így. Adtak is tehát valamit a devizahiteleseknek, meg nem is. Még egy döntés viszont hátravan.

A Fővárosi Törvényszék egyik bírája az Erste ellen indított perben 2017 elején fordult az uniós szervekhez. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések nem feszegettek kevesebbet, mint azt, hogy az „adósmentő” törvények vajon jogszerűek-e. Több tárgyalást – bár nem mindegyiket – fel is függesztettek az Európai Unió Bírósága (EUB) előtt folyamatban levő eljárásra hivatkozva, de a Kúria a felülvizsgálati kérelmekben sem kapkodta el a döntést.

Korábban Nils Wahl főtanácsnok indítványa gyakorlatilag teljes egészében a magyar kormánynak adott igazat. Vagyis lényegében tisztára mosta az adósmentő törvényeket. Ennek tükrében kijelenthetjük, hogy a frissen született ítéletben (ez magyar nyelven teljes egészében itt olvasható) határozottan akad meglepő fejlemény.

A papírforma tulajdonképpen csak részben győzött

Az ítélet szerint az uniós elvekkel elvileg összhangban vannak az adósmentő törvények, ami persze lényegében a papírforma (nem gyakran tér el a döntés attól, amit a tanácsnoki indítvány tartalmaz). Cseppet sem mellékes viszont, hogy a bíróság hozzátette: „feltéve hogy az ilyen szerződésben foglalt feltételek tisztességtelen jellegének megállapítása lehetővé teszi azon jogi és ténybeli helyzet helyreállítását, amelyben a fogyasztó e tisztességtelen feltételek hiányában lett volna”. Márpedig az árfolyamkockázat teljes fogyasztóra hárítása (ami a magyar törvények alapján akkor is megtörtént, ha egyébként az adós bizonyítani tudta, hogy átverték) ennek a pluszban hozzátett mondatnak biztosan nem felel meg.

A részletek alapján kiderül: az EUB szerint a magyar bíróságok saját hatáskörben is sokat tudnának tenni azért, hogy az ügyekben az adósmentő törvények által kikényszerítettől eltérő ítéletek születhessenek. Mint ugyanis leírták: „kizárólag az alkalmazandó eljárási szabályokról közvetlen ismeretekkel rendelkező nemzeti bíróság feladata megvizsgálni, hogy az érintett keresetek tárgyukat, indokaikat és lényeges elemeiket tekintve hasonlóak‑e”.

A legfontosabb ügy még hátravan

Fogalmazhatnánk tehát úgy is, hogy a kérdést az EUB részben visszaadta a feladónak. Sajnos azonban ez, bár elsőre igen bíztatónak tűnik, végső soron aligha vezet az adósok számára kedvező ítéletekhez. Gyanítható ugyanis, hogy amennyiben akad olyan bátor bíró, aki az adósmentő törvények ellenében dönt, az ítélet Kúria előtt (mert senkinek sem lehet kétsége, hogy az ilyen ügyeket egészen odáig elviszi az érintett bank) aligha marad meg.

A mostani döntést is egészen más megvilágításba helyezheti viszont, ha egy másik, kifejezetten az árfolyamkockázat áthárításáról szóló ügyben az uniós bíróság maradéktalanul elfogadja a főtanácsnoki indítványt. Jevgenyíj Tancsev szerint vizsgálhatja nemzeti bíróság a devizahitelek árfolyamkockázatát a kölcsönt felvevőre terhelő, jogszabályban rögzített feltétel tisztességtelenségét, ha a szerződésben nem fogalmaztak világosan és érthetően. Ha pedig a feltétel emiatt tisztességtelen, akkor nem kötelezi a fogyasztót.